Bones felébredt. Mellette a férfi még mindig békésen aludt. Tökéletesen megelégedettnek látszott, ahogy ott feküdt a szeretett nővel a karjaiban. Elmosolyodott és azon gondolkozott, hogy vajon miről álmodik. Pár perccel később úgy döntött, hogy itt az ideje felkelni.

„Booth.” – suttogta. Egy picit megmozdult, de szinte azonnal visszazuhant mély álmába.
„Booth!” – mondta egy kicsit hangosabban, mire kinyitotta a szemét, és ránézett, majd szélesen elmosolyodott. Ez a mosoly őszinte, szívből jövő, boldog mosoly volt.

„Jó reggelt.” – mondta.
„Szia.” – válaszolta Bones.
„Mióta vagy ébren?”
„Nem rég óta. Olyan békésnek tűntél, hogy nem akartak felébreszteni, de unatkoztam.” – mondta egy mosollyal.

„Kérsz kávét?” – kérdezte. Felült, és az ágytámlának támaszkodott.
„Igen.” – válaszolta Bones. Felállt, és elkezdte összeszedni a szétdobált ruháit.
„Megyek, és csinálok egyet.” – mosolygott Booth.
„Booth, miért nem öltözöl fel előbb?” – kérdezte Brennan vigyorogva.
„Tényleg…” – válaszolt egy mosollyal. Bones odadobta neki a ruháját, majd maga is elkezdette öltözni.

Mikor a nő kilépett a hálószobából, kávé illata töltötte meg az érzékeit. Booth odalépett hozzá, és egy csészét adott neki.

„Erős, ahogy szereted.” – mondta. A nő mosolygott, és belekortyolt.
„Mire is mennék nélküled?” – kérdezte mosolyogva.
„Nem szeretném tudni.” – mondta Booth.
„Hát, nem vagy valami kedves ma reggel.”
„Nem tehetek róla, de az elmúlt éjszakát a világ leglenyűgözőbb nőjével töltöttem.”
„Hm, esetleg ismerem?”
„Kétlem, ahhoz túl jó volt az ágyban, hogy a barátaid közül legyen valaki.”
„És a barátaim közül mennyivel feküdtél le?” – kérdezte kötekedően.
„Uh… hát… én…” – dadogta booth.
„Ne aggódj emiatt, nem érdekel.” – mondta, és lerakta a csészét, majd megcsókolta a még mindig zavarban lévő férfit.

„Kell ma dolgoznod?” – kérdezte Booth.
„Igen. Ma délután találkozóm van egy csontvázzal.” – válaszolta.
„Rendben.” – mondta, mire Bones furcsán nézett rá.
„Miért?” – érdeklődött a nő.
„El kell intéznem valamit. Este ráérsz?”
„Csak miattad lemondom a randimat.” – válaszolta mosolyogva, mire Booth csak a szemét forgatta.

„Menj haza, zuhanyozz le, és menj dolgozni.” – mondta.
„Azt akarod mondani, hogy büdös vagyok?” – kérdezte mindenféle komolyság nélkül.
„Hát, a múlt éjjel elég sok gyakorlatot csináltál.” – mondta. Bones finoman gyomron vágta.
„Akkor este. Hívj majd.” – mondta Brennan, felvette a kabátját, és kinyitotta az ajtót.
„Várj!” – lépett elé a férfi. Egy tetős bögrét teletöltött kávéval, és a kezébe nyomta. „Az útra.” – mondta.
„Köszönöm.” Brennan lábujjhegyre állt, és megpuszilta az arcát.
„Este találkozunk.” – mondta Booth.

„Igen, este.” –újra elmosolyodott, és elment.

„Készen is van?” – kérdezte a férfi, aki a barátja, Joanna ékszerüzletében volt.
„Csak múlt éjjel fejeztem be. Nem azért, hogy magamat dicsérjem, de ez tényleg szép darab lett.” – mondta Joanna egy mosollyal.
„Nagyon köszönöm, Joey! Ez nagyon sokat jelent nekem.”
„Hát, amíg jó hasznát veszed, boldog vagyok én is. Felmegyek érte, és lehozom.” A férfi bólintott, és Joanna felrohant a falépcsőn, majd eltűnt egy szobában. Egy pillanattal később már vissza is jött és átnyújtotta a különleges pici fekete dobozt.
„Nézd meg!” – mondta. Joanna nagyon izgatott volt. Lassan kinyitotta a dobozt, és kivette a gyűrűt. A közepén egy gyémántkő volt, körülötte apróbb kövek. Az egész arany foglalatba volt ágyazva.

„Ez hihetetlen Joey! Igazán kitettél magadért.” – dicsérte egy mosoly kíséretében.
„Oh, köszönöm. Tudom, hogy nem kérted, de volt némi szabad időm, és készítettem egy ehhez illő esküvői gyűrűt is. Ha nem kell neked, eladhatom, de ehhez tökéletesen illik.” – mondta az ékszerésznő, majd átnyújtotta a másik kis dobozt. A férfi kinyitotta, és egy széles mosoly ült ki az arcára.

„Lenyűgöző vagy! Elviszem mindkettőt.” – mondta.
„Gondoltam. Csak adom a számlát, és már mehetsz is házasodni!” – mondta a nő egy mosollyal. A pénztárgéphez lépett, és beütötte az árát a gyűrűknek.

Aznap este a férfi a lakásában ült. Felvett egy fekete nadrágot, és egy tengerészkék inget. A gyűrűt a zsebébe rejtette, és állandóan ellenőrizte, hogy megvan-e. Vacsorára salátát és spagettit készített. Az asztalra tett egy üveg jeges tonikot és borospoharakat. Az asztal közepén volt egy gyertya. A maradék idejét azzal töltötte, hogy azon gondolkozott, hogy kérje meg kezét. Egy diszkrét kopogás szakította félbe a gondolatait. Felállt a kanapéról, és kinyitotta az ajtót a csodálatosan kinéző nő előtt, aki egy térdig érő lila ruhát viselt. Nem volt túl mély a kivágása, de tökéletes volt a hatás, mint ahogy azt Brennan el is várta.

„Csodálatosan nézel ki.” – mondta Booth, amint meglátta. Brennan lágyan elmosolyodott, és elment mellette, hogy be tudja csukni az ajtót.
„Te is rendesen kitettél magadért.” – mondta, ahogy végigpillantott a lakáson.
„Köszönöm. Ülj le, és hozom a vacsorát.” – mondta. A nő elmosolyodott, és leült az asztalhoz. Booth visszajött egy tányérral, amin rajta volt az íncsiklandozó vacsora. Vett egy mély levegőt, és újra elmosolyodott.
„Az illata csodás.” – mondta, és várt addig, amíg ő is leült enni.

A beszélgetésük a vacsora alatt nagyrészt baráti mederben folyt, de zavarta, hogy a férfi ideges. Mikor megkérdezte, miért, Booth azt állította, hogy másnap fontos ügy vár rá, ami miatt aggódott. A desszert után a kanapéhoz mentek, és leültek. A nő szorosan a férfi mellé ült, fejét a vállára hajtva beszívta finom illatát és élvezte bőrének melegét. Körülbelül tíz percig ültek így, mikor úgy döntött, itt az idő.

„Bones?” – kérdezte, de inkább suttogás volt. A nő megmozdult, mire folytatta: „Légy a feleségem.” – mondta halkan. Kivette a gyűrűt a zsebéből, és Bones elé nyújtotta. Booth a helyéről nem láthatta a nő tekintetét, aki felemelte a bal kezét, így ráhúzhatta a gyűrűt az ujjára, majd megfordult, és ránézett egy őszinte mosollyal.

„Örömmel.” – mondta, ugyanolyan halkan. Booth sóhajtott egyet, és viszonozta a mosolyt. Lehajolt, és finoman megcsókolta a homlokát.
„Az öröm az enyém.” – suttogta. Érezte, hogy Bones elnevette magát.
„De hogy fogjuk elmondani a többieknek?” – kérdezte tetettet idegességgel. Most Booth-on volt a sor, hogy elnevesse magát.
„Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni a legmegfelelőbb módját annak, hogy elmondjuk nekik.” – mondta, tovább játszva.

„Szeretlek.” – mondta Bones.
„Az érzés kölcsönös.” – válaszolta Booth.
„Most már jobb, hogy a gyűrűdet viselem.” – mondta egy vigyorral.
„Az már a te gyűrűd. De a lelkem benne van azokban a pici kövekben, szóval légy hozzájuk jó.” – suttogta szerelmesen a férfi.
„Mily költői. A csodák sohasem maradnak abba?” – kérdezte Bones tréfásan.
„Nem, ha csak rajtam múlik. Bár én azt hittem nem hiszel a csodákban.” – válaszolta őszintén.
„Ne rontsd el a pillanatot kérlek. Hiszek neked és csak ez számít.” – mondta Bones. Még közelebb bújt hozzá, és megvizsgálta a gyűrűt az ujján.
„Ez tényleg gyönyörű, Booth. Imádom.”
„Örülök, hogy tetszik.” – mondta.
„Álmos vagyok, te pedig nagyon kényelmes.” – mondta Brennan és elnyomott egy ásítást.
„Aludj édesem, én itt leszek, mikor felébredsz.” – suttogta.
„Ne! Maradj, te vagy a párnám.” – mondta, és a hangja elhalkult, ahogy elaludt Booth védő karjaiban.

Vége

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.04.16. 13:49 Evy ez olyan csodás rész volt!!..Remélem,nem ez az utolsó fanfic,amit tőled kaptunk!! Ügyes vagy és kérlek írj még történeteket!! ♥♥♥♥♥