Brennan lefeküdt az ágyra, próbált elaludni, de az esze csak Boothon járt. Amiket mondott neki, és igaza volt. Tényleg nem szerette Sullyt, mert őt szerette, de nem mondhatta el neki nem élt volna túl egy visszautasítást. Hiszen ha Booth szeretné, akkor biztosan elmondaná. Hosszasan gondolkodott még és végül arra a következtetésre jutott, hogy az lesz a legjobb, ha hozzámegy Sullyhoz. hiszen őt is szereti és lehet, hogy idővel még jobban fogja. Talán sikerül elfelejtenie Bootht is. Nem akart szenvedni többet. Nem akart egy olyan férfi után epekedni, aki úgysem érez iránta semmit. Barátok még maradhatnak és az is jobb, mint a semmi. Eszébe jutott miket élt át Boothal és milyen jó volt hozzábújni, ha bajban volt. Nem bírta tovább el kezdett sírni. A könnyei folytak és nem tudta megállítani. Végül álomba sírta magát.

Booth sem érezte magát sokkal jobban. Nem tudta elhinni, hogy vége, hogy tényleg ennyi volt. Bones mással lesz. Ő rontotta el tudta jól. Ha akkor vár rá, vagy ha esélyt ad neki……De nem tette. Most pedig Sullyval van. El kell, hogy engedje. Nem okozhat neki fájdalmat, nem láncolhatja magához. Ha Bones őt szereti és vele boldog hagynia kell. Ő csak azt akarja, hogy boldog legyen. Nem állhat elé azzal, hogy szereti, mert már megtette és akkor visszautasította. Mivan, ha most is ez történik? Nem bírta volna elviselni még egyszer. Jobbnak látta, ha hagyja, hogy Bones Sullyval legyen. Tudta, hogy nehéz lesz így vele dolgozni. Megállni, hogy ne ölelje meg. hiszen ha tehette volna egész nap csak ölelte volna. De nem tudott mit tenni. Végül ő is elaludt, reménykedett, hogy a másnap majd jobb lesz.

Brennan már kora reggel felkelt. Szemei még mindig könnyesek voltak. Fáradt is volt, csak abban reménykedett, hogy lesz ma egy ügy, hogy felejthessen, és ne kelljen gondolkodnia. Lezuhanyozott, felöltözött és elindult a Jeffersonba. Közben többször próbálta hívni Sullyt, hogy bocsánatot kérjen tőle a tegnapi miatt, de nem tudta elérni.

Booth sem ébredt jobb kedvvel a feje nagyon fájt, hiszen már napok óta nem aludt rendesen. De a munkát nem hagyhatta ki. Egyetlen percet sem akart Bones nélkül tölteni. Ott legalább együtt lehettek, még ha nem is „úgy”.

Brennan beért a Jeffersonba, szokás szerint első útja az irodába vezetett. Belépett ledobta a táskáját, majd az asztalához ment. Úgy gondolta egy kis munka jót tesz neki, mielőtt Booth belép egy újabb üggyel. Ahogy leült az asztalához egy borítékot talált, ami neki volt címezve. Kibontotta és olvasni kezdte:

Kedves Tempie!

Először is kérlek, ne haragudj, hogy levelet írok, de úgy érzem ez a legkönnyebb most mindkettőnknek. Remélem, tudod, hogy én mindig szeretni foglak! De nem vehetlek el feleségül. Tudom, hogy te is szeretsz, de azt is tudom, hogy nem úgy, mint „őt”. Azt szeretném, ha boldog lennél, és ha ez csak vele lehetséges hát legyen. Átengedlek neki, mert nekem te vagy a legfontosabb. Ne próbálj megkeresni, mert mire te ezt olvasod én már valószínűleg a repülőn ülök útban Európa felé. A gyűrűt tartsd meg, hogy soha ne felejts el. Örökké szeretlek és bocsáss meg:

Sully

Brennaz többször is elolvasta és minél többször olvasta annál jobban nem akarta elhinni, hogy ez vele megtörténhet. Felállt, hogy Sully után megy, de tudta, hogy úgy is felesleges. Racionalitását még ilyenkor sem vesztette el. Lekuporodott az irodájának a sarkába és csak sírt-sírt.

Kis idő múlva Booth is odaért a Jeffersonba. Bár odakint sütött a nap az ő szívében villámok cikáztak. Morcosan odaszólt Hodginsnak

-         Bones bent van már?

-         Igen az irodájába. Már jó ideje bent van, de még ki sem mozdult onnan- válaszolta Hodgins.

Booth belépett Brennan irodájába.

-         Bones itt vagy?- mert sehol sem látta.

-         Bones??

-         Booth….-szólalt meg Brennan halkan. Booth végre észrevette a sarokban összekucorodó Brennant.

-         Mi a baj?

-         Sully…elhagyott…itthagyott és csak egy levélben köszönt el. Miért teszi ezt velem minden férfi? Zokogott Brennan.

-         Nyugodj meg semmi baj. Gyere ide hozzám.-Booth mgölelte, Brennan pedig szívesen bújt hozzá.

-         Miért tette ezt? Azt hittem szeret. Tényleg nem értek az emberekhez. Örökre egyedül leszek, vagyis csak én és a csontjaim.

-         Ugyan már… Te is megtalálod az igazit. Mindennek eljön egyszer az ideje.

-         NEM!!! Engem mindenki elhagy Sully és te is…. Hagyj békén!!MENJ INNEN!!!!

Booth nem tudta mit tegyen. Tudta, hogy Brennannek igaza van, de nem akarta otthagyni, mert tudta mennyire szenved.

-         MENJ MÁR EL!!!!!NEM ÉRTED????

A nagy kiabálásra berohant Angela.

-         Mi a baj édesem?

-         MONDD MEG BOOTHNAK,HOGY TŰNJÖN EL.

-         De hát mi a baj? Mi történt?

-         NEM AKAROM LÁTNI!!!!!!!!!!!

-         Booth szerintem jobb lesz, ha most tényleg elmész.

-         De hát én nem csináltam semmit.- védekezett Booth.

-         Nem baj kérlek, most menj el.

-         Hát jó, majd hívj.

Azzal kiment Brennan irodájából. Az intézetbe mindenki őt nézte, de most az egyszer nem érdekelte, csak kiment és elindult ahhoz, akitől azt remélte, hogy segít megoldani a helyzetet.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.04.17. 13:40 Evy Sweets-hez indult..gondolom én..:)..imádtam ezt a részt!!!nagyon drámai volt a vége,szóval nekem nagyon tetszett..;D remélem gyorsan folytatod,mert "éhen" halok..:)