Booth az egész éjszakáját az irodájában töltötte és még most sem hagyta abba a nyomozást. Folyamatosan keresgélt. Minden helyet számításba vett, ahol Broadsky megfordulhatott. Ám rengeteg a hely és nagyon kevés az idő! Mindet nem tudta ellenőrizni, egyszerűen képtelenség! Idegesen kapkodott ide meg oda, aminek az lett a következménye, hogy a papírok egymás hegyén hátán álltak, semmiféle rendezettséget sem mutatva. Már a férfi is elvesztette a logikát a rendetlenségben, tehetetlenségében az íróasztalán lévőket egyetlen határozott mozdulattal lesöpörte a földre, majd kényelmes székébe roskadt. Talán már azt a csepp kis reményét is kezdte elveszíteni… A földre nézett és meglátta a ma reggel kapott új mobilját. Biztos akkor lökte le amikor a papírokat is. Szerencsére a száma ugyanaz maradt. Így ha Broadsky újra fel akarja hívni, akkor nem lesz semmi akadálya. Felkapta a földről és a nadrág zsebébe süllyesztette az új készüléket. Hirtelen kopogtattak az ajtaján. Felnézett, Angela és Jack integettek neki, Booth mutatta nekik, hogy kerüljenek beljebb.

- Találtam valamit! – hadarta gyorsan Ange köszönés helyet.

Booth kihúzta magát és érdeklődő test tartást vett fel. Hodgins segített feleségének helyet foglalni majd ő maga is lehuppant az egyik székbe. Miközben el sem engedte Angela kezét.

- Alaposan megvizsgáltam a telefon hívást. Brennan üzent neked.
- Nekem? – hüledezett az ügynök.

Jack csak bólogatott.

- Igen, hallgasd csak! – kérte Angela és elindította a szalagot.

Egy perc teljes némaságban telt el, csak a szalag sistergését lehetett hallani.

- Egy ismeretlen pajtában vagyok… - Booth rögtön felismerte társa hangját.
- Ez nem sokat segít! Ettől még bárhol lehet! – csattant fel az FBI ügynök.
- Várj még! – nyugtatta le Angela a férfit. – Mindjárt jön a lényeg.
- Emlékszel a szarvas fejére? Hát ne is ott keress! – folytatódott Brennan mondani valója.

Booth csak a fejét rázta, igen emlékezett a helyre.

- Még ez sem sok, kizárhatunk a rengeteg lehetőség közül egyet…
- Ezek után mondani akar még valamit, de nem lehet tisztán kiszűrni. – folytatta a terhes nő.

Lejátszotta a szalagot, ez valóban érthetetlen. Booth kérdő tekintettel meredt először a bogaras tudósra majd annak feleségére. Mind annyian tanácstalanak voltak.

- Pedig ebben lesz az úthoz vezető kulcs! – törte meg Jack a csöndet.
- Igen, tudom! Játszd le újra! – kérte Booth, bár a hangszíne inkább parancsoló volt.

Hodgins szúrós tekintettel meredt az ügynökre.

- Héj! Angelaval beszélsz, a feleségemmel! Nem pedig egy alattad lévő beosztottal!
- Nyugodj meg szívem… Semmi baj, megértem, a helyében én is ideges lennék. – szorította meg kedvese kezét.
- Ne haragudj! Hodginsnak igaza van, nyers voltam. Kérlek, játszd le újra.

Angela szó nélkül visszapörgette az utolsó mondatot, és hangosabban lejátszotta. Most hogy jobban figyeltek egy-két szót ki tudtak venni.

- Keress… van… - próbálta kisilabizálni Booth.
- Igen, de mond még valamit. Hm, talán azt, hogy a neved. – találgatott Jack.

Booth a nőre nézett, aki megértette és újra lejátszotta az egészet. Mind a hárman az utolsó mondatra koncentráltak. Szinte egyszerre világosodtak meg!

- Ott keress, ahol a neved van! – mondták ki az utolsó mondatot.

Pillanatnyi örömük elszállt abban a pillanatban, amikor rájöttek, hogy ez semmit sem mond nekik.

- De ez mit jelent? – érdeklődött kíváncsian Hodgins.

Booth elrévedt a messzeségbe. Valóban Bones neki üzent, ez nyilvánvaló. Őt szólította meg legutoljára, szóval neki szánta az üzenetet is.

- Mit találtatok még? – érdeklődött az ügynök.
- A talaj minta eléggé gyakori helyre utal, valamilyen erdő a város szélén, elhagyatott hely lehet. Meg parlag fű terem ott.
- Honnan tudod? – kérdezte Angela.
- Találtam benne polleneket, meg persze egész nap tüsszögtem tőle. – darálta el magyarázatát Jack.
- Ahol a nevem van… - ismételte el Booth. „Egy ismeretlen vidék, ahol a nevem van…
Talán valami magán birtok lehet…”

Ez a kósza gondolat olyan hirtelen jutatta eszébe a megoldást, hogy az szinte fájt!

- Tudom hol van! – csapott az asztalára, kipattant a székéből, zakóját magára kanyarította és már messze járt.
- Várj meg minket is! – kiáltott utána Jack.
- Nem! Egyedül megyek! Ti szóljatok Camnek! De hagyjátok, hogy én tegyem az i-re a pontot! – nézett még vissza, aztán már el is tűnt.

Jack feleségére nézett, aki megigazította nagy hasán a gyűrött ruhát.

- Csak így hagyod? – tudakolta Hodgins.
- Igen. Nem lesz gond. Booth tudja mit csinál. Nem fogja átlépni a jó és rossz közötti határt, amíg Brennan él, addig biztos nem.
- Hiszek neked. De van egy kis gond! – figyelmeztette Jack.
- Mi az? – Angelnak fogalma sem volt arról, hogy mi lehet a probléma.
- Az egy dolog, hogy szóljunk Camnek, de azt nem mondta meg, hogy hova megy.

Angela álla leesett, és belátta, hogy férjének tökéletesen igaza van.

- Cam nyomozó, biztos rá fog jönni ennyi információból is. – legyintett Ange.
„Az a fontos, hogy Booth már elindult. Brennan bírd még ki egy kicsit, Booth megy érted!”

Az FBI ügynök már az autójában ült és gázt adott, amikor valamilyen hülye dallam szólni kezdett, a zsebe pedig rezegni kezdett, csak pár másodperc után esett le neki, hogy az új mobilja csörög. Fél kézzel kormányzott a másikkal pedig felvette a telefont.

- A vadászat elkezdődött!
- Az nem lehet! Még van időm! – háborodott fel Seeley, felismerte a férfi hangját.
- Neki már nincs! – Broadsky mérgesen lecsapta a telefont.

Booth pedig tövig nyomta a gáz pedált. „Hát megszökött!” Gondolta magában és egy fél mosoly jelent meg az arcán.

- Kérlek Bones, tarts ki még egy kicsit! Már úton vagyok feléd! – gondolatait hangosan is kimondta. Az, hogy társa megszökött reménnyel töltötte el lelkét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés