|
Dorki: Végre! (16+)
Bones irodája
Rám mosolyog. Ettől fellélegezhetek. Igen, a baby ígéret foglalkoztatott, de nem azért, amiért szerintem gondolja.
Ami igazán zavar, hogy még mindig nem vagyunk együtt. Ez valójában leginkább az én hibám, de most mégis mit kellene tennem? Azt mondta vicces vagyok. Ez most mi a fenét jelent? Persze állok itt és úgy vigyorgok rá, mint egy idióta és nem tudom, miért. Nem igazán van kedvem vigyorogni. Sok más dolog lenne, amit inkább csinálnék…
Ahelyett, hogy jobban érezném magam, most, hogy kiadtam magamból, inkább rosszabb lett. Amilyen sok kérdésem volt, mielőtt bejöttem, most még talán több van. Úgy viselkedik, mintha egy kis semmiségről lenne szó.
„Booth.. Booth. Föld hívja Booth-t!”
Felkapom a fejem, ahogy rájövök, hogy hozzám beszél. „Sajnálom, mit is mondtál?”
Furán néz rám. Istenem, csak nem mondtam ki valamit hangosan? Pánikom kiül az arcomra, remélem ezt nem fogja rosszul értelmezni.
„Hol a fenében jártál éppen?” vigyorog rám.
Próbálok gyorsan gondolkodni, hogy valami értelmeset mondjak. Semmi nem jut az eszembe, úgyhogy kimondom az első dolgot, ami felötlik bennem. „Mit szólnál egy vacsorához este?” Jó lépés Booth, nem fog sejteni semmit.
Ő csak állt ott, kifejezéstelen arccal, amitől izzadni kezdtem. Ember, itt még a pokolnál is melegebb van. Ebben a pillanatban a szeme vidáman csillogni kezdett és éreztem, hogy most kiengedett a hurokból, bármi lesz is a válasza.
„Vásárolt vagy csinált?” kérdezte.
„csinált” Ma nem akarok sehova sem menni, csak magamnak akarom.
Úgy tesz, mintha elgondolkodna rajta egy kicsit, mielőtt beleegyezően bólint. „Amíg Te csinálsz valamit én szeretem.”
Ez kihívás? Felvonom a szemöldököm, hogy jelezzem, hogy vettem az adást. „Azt hiszem, hogy elő tudok rukkolni valamivel.”Ez pont olyan célzással jött ki, ahogy szántam és látom rajta, hogy vette. Arca kissé kipirult és nem mert a szemembe nézni. Ez tetszett, nagyon is. „Szóval, benne vagy?”
Látom az elhatározást a szemében, ahogy rám néz. „oh, igen, benne vagyok.”
Booth lakása
A vacsora elfogyasztva, az edények elmosogatva és mi itt ülünk gyümölcslevet iszogatva. Csak így egyszerűen ülünk. Ő az egyik bárszéken, én a másikon. Csak néz engem, várakozóan. Annyi mindent szeretnék mondani, de én egyszerűen még nem szedtem össze a bátorságomat. Újabb kortyot iszok az italomból, valami csodára várva, hogy megjön a bátorságom.
Kis idő múlva ő húz ki a kínos helyzetből. „Booth, most mi a baj? Már megint azt csinálod.”
Nem kell magyaráznia. Tudom, hogy mire gondol. Egy sóhajjal belekezdek. „Tudom, sajnálom. Én csak… gondolkozom.”
Most ő sóhajt. „Miről? Még mindig az egyezségünkről? Azt hittem azt már tisztáztuk.”
„Tisztáztuk?”kérdezem.
„Miért, nem?” látom rajta, hogy kezd ideges lenni. „Nézd, Booth. Ha ez ilyen problémákat okoz nekünk, akkor talán el kellene felejtenünk. Látom, hogy meggondoltad magad..”
„Ezt én soha nem mondtam.” Soha nem mondtam ilyet, egyáltalán.
„Tényleg nem mondtad? Látnod kellett volna az arcodat egész héten, amikor rám néztél.”
Oh, nem. Észrevette és most haragosból átment megbántottba.
„Bones…” próbálom megmagyarázni, de félbeszakít.
„Ne, Booth. Úgy néztél rám, mintha… mintha…”
„Mintha, Bones?”suttogom.
„Mintha halálra lennél rémülve a gondolattól, hogy életed hátralévő részében hozzám lennél kötve.” Néz félre és nem látja a sokkot az arcomon a felismeréstől. Valóban ezt gondolja?
Mielőtt még válaszolhatnék, újra megszólal. „Szóval ne aggódj emiatt többé. Felmentelek az ígéreted alól. Nem léphetnénk túl rajta?” kortyol idegesen poharába.
Csak így? El akarja felejteni és továbblépni? Én nem tehetem meg, még ha akarnám se, és nem is akarom. „nem akarok visszakozni Bones.”
Pohara megáll nyitott szájánál és látom, hogy próbálja összeszedni gondolatait. „Mit.. Mit mondtál?”
„Azt mondta, hogy nem akarok kiszállni. Akarok egy gyereket. Egy gyereket, veled.” Először, amióta ezt a nőt ismerem, végre úgy jöttek ki a szavak a számon, ahogy gondoltam őket. Vagyis majdnem pontosan. Még nem mondtam ki, hogy most akarom.
A sokk túl sok lehetett Bones-nak, mert ahogy poharát próbálta letenni, túlságosan az asztal szélére rakta és az egész az ölemben kötött ki. Valahogy csak ültünk ott és néztük, ahogy az ital kezd szétterjedni a pólómon és farmeromon.
„Oh, istenem, Booth, sajnálom” Még kissé remegve felállt és a konyharuháért ment, mielőtt én akármit is reagálni tudtam volna. Egy pillanat múlva gondolkodás nélkül kezdte törölgetni a felsőmet és nadrágomat. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem parfümjét és samponja illatát. Mindezt megfejelve a gondolta, hogy egy nap az ágyamban tudhatom, komoly hatást tett rám.
Amikor hozzáért a farmeromban növekvő dudorhoz, felnyögött és úgy húzta el kezét, mintha megégette volna. „sssajnálom.”dadogta megint.
Én két érzés között tétováztam. Az egyik, hogy zavarba jöttem, mert rajtakapott, hogy merevedésem van, a másik, hogy rögtön itt a pulton magamévá kellene tennem. Az első győzött. „Uhmm.. semmi gond, csak ragad.” Oh, ne gondolj erre. „és nedves” oh krisztusom ez még rosszabb. „és most, ha megbocsátasz.” Motyogom, ahogy elhaladok mellette, hogy a fürdőszobába menjek.
Ahogy a mosdóhoz érek, belenézek a tükörbe. Rosszul nézek ki, ez az este egy rémálom, legalábbis ez a része. Persze a vacsora jó volt, Bones gyönyörű és az, hogy megérintett sem volt rossz…
Megrázom a fejem, hogy kiverjem ezeket a gondolatokat a fejemből. Ahogy a pólómhoz nyúlok, érzem, hogy ragad. Le kell zuhanyoznom. Szóljak Bones-nak? Ááá, hamar végzek.
Belépek a zuhanyba és a nőre gondolok, akit a konyhában hagytam. Vajon mit szólt volna hozzá, ha a második változatot választom. Ha megcsókoltam volna úgy, ahogy gondoltam, ha szeretkeztem volna vele?
Abban a pillanatban megéreztem jelenlétét, ahogy mögém lépett a zuhanyba. Ugrom egy kicsit, ahogy szembefordulok vele és hozzámér. Bones itt van.. meztelenül.. a zuhanyban velem. Látom az arcán, hogy észlelte meglepetésemet, mert ott van rajta a ki nem mondott kérdés ’mi foglalt le ennyire, hogy észre sem vettél, amíg be nem léptem?’
Nem hiszem, hogy elmondhatnám neki, hogy pontosan mire is gondoltam. Természetesen mivel egy teljesen meztelen Temperance Brennan áll a zuhanyomban, úgy néz ki, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki kicsit fel akarta gyorsítani közöttünk a dolgokat. „Bones?”
Csitítólag a számra teszi az ujját. Kissé tanulmányoz, majd rám mosolyog. Látom a szemében, hogy tudja, nem vagyok boldogtalan attól, hogy itt van, csak kissé félek. Megerősítően rámosolygok.
Megérintem és közelebb húzom magamhoz. Az érzés, hogy testünk összeér, minden racionális gondolatot kiűzött agyamból. Ez pontosan az a hely, ahol szeretném, hogy legyen. Ezt végre ő is észrevette, mert felemelte a fejét és száját csókra éhesen emelte, ahogy kezem lecsúsztattam a derekára, finoman végigsimítva gyönyörű testén.
Együtt nyögtünk fel a gyönyörtől, ahogy számat végighúztam az állán, hogy elérjek ajkaihoz. Mindent beleadva csókoltam, nyelvünk keményen ért össze. Teljesen elvesztem, ahogy szenvedélyünk felett elvesztettük az ellenőrzést. Csókunkat megszakítva nyakához hajolok és lefelé csókolgatom, a bőrén végigfolyó vizet ízlelgetve……
Úgy éreztem, hogy agyam elhagyta a testem. Ő sem szólalt meg, csak átölelt és várta, hogy magamhoz térjek, vagy inkább visszatérjek hozzá.
Mikor végre megtalálom a hangom, az nem több mint rekedt suttogás. „Wow..” ez minden amit ki tudok nyögni. Ez egyszerűen hihetetlen volt.
Nyakamon érzem, hogy mosolyogva válaszol. „Igen.”
Tekintetünk találkozik és borzongás fut végig rajtam. Akarja ezt az egészet és velem akarja. Érzem, hogy testem válaszol a tekintetében lévő kihívásra. „Kész vagy rá, hogy viszonozzam a szívességet?”kérdezem még mindig érdes hangon.
Mielőtt válaszolhatna, újra megcsókolom, megtagadva tőle a választás lehetőségét. Mielőtt a dolgok kezdenének elfajulni, abbahagyom. Meg fogom a kezét és a legjobb mosolyommal próbálom tudtára adni, hogy még egyáltalán nem végeztünk.
Az ágyamhoz vezetem és testemmel lenyomom a matracra. Egy percig csókolom, mielőtt még számat végighúzom a nyakán, egészen a melléig. Hallom, hogy a nevemet nyögi és ettől a hangtól egész testemet átjárja a gyönyör.
Egy percig csak nézem. Olyan, mintha lebegne a valóság és az álom között és soha nem láttam gyönyörűbbnek. Buta bókokat mondok neki, ahogy fölé emelkedem és testünk egyé válik. Érzem, ahogy pulzálva körülölel és érzem, ahogy egész testemben szétterjed az öröm. Lábaival körülöleli csípőmet és még jobban magához szorít. Karjaival átöleli nyakam, hogy ajkaink újabb forró csókban találkozzanak.
Érzem, ahogy megremeg karjaimban. „Booth!” Nézem, ahogy elhatalmasodik rajta is a szenvedély arcára kiül minden érzése. Hosszú ideig csak öleljük egymást. Hátát simogatom és hallom, hogy a nevem suttogja, ahogy álomba szenderül.
Amit ma este csináltunk, az észvesztő volt. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy első együttlétünk ilyen lesz.
’De igen..’ hallom fejemben a belső hangot. Na jó, erre gondoltam. Tudtam, hogy ha egyszer végre eljutunk eddig Bones-al, az olyan lesz, mint még soha előtte bárkivel. De ezzel most nagy felelősséget is a vállunkra vettünk. Mi van, ha ma este összehoztunk egy gyereket? Készen állunk rá? Egyáltalán nem beszéltük meg.
Aggódhatnék, hogy ez most tönkreteszi a kapcsolatunkat, de most nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy végre, ennyi idő után itt fekszik a karjaimban. A többiért majd ráérek aggódni holnap.
Ránézek, ahogy oldalán fekve hozzám bújik, egyik keze a mellkasomon nyugszik. Bizsergető érzés van a gyomromban, ahogy rá gondolok vagyis inkább ránk.
Legnagyobb bánatomra ki kell mennem könnyíteni magamon. Az egy ok, amiért mégsem vagyok annyira letörve, hogy mindjárt visszatérek az ágyba, hozzá.
Amint végeztem, visszamegyek az ágyhoz és megállok. Annyira helyes, ahogy ott fekszik. Helyes, a fenéket sokkal inkább szexi, ahogy ott fekszik meztelenül. A másik oldalára fordul, és a takaró lecsúszik róla, épp csak annyira, hogy előtűnjön fahéj színű mellbimbója. A vágy hulláma érint meg, olyan erősen, mint még soha ezelőtt. Újra akarom őt, az éjszakai két alakalom nem volt elég belőle.
Valami ürügyet kell találnom, hogy felébresszem. Nagyon szükségem van rá, de azon töprengek, hogy vajon nyűgös lesz-e, ha felkeltem. Eszembe jut, ahogy teste az enyémmel mozgott, az illata, az íze és már nem érdekel, hogy nyűgös lesz-e vagy sem. Muszáj felkeltenem, és biztos vagyok benne, hogy nem lesz ellenére, ha megtudja, hogy mi van számára a tarsolyomban.
Bekúszok mellé, miközben szorosan a hátához bújok. Vállának meztelen bőrének nem tudok ellenállni és megcsókolom. Bőre, mint a szatén ahogy az ajkamhoz ér. Számmal megtalálom azt a pontot a nyakán, amitől tegnap este megőrült és most még csak meg sem mozdul.
De még messze nem bátortalanodtam el. Fülcimpáját a számba veszem és látom, ahogy harapdálom libabőrös lesz tőle. Kissé megremeg és a hátára fordul. Ez az, itt az ideje a piszkos játszmának. Lehajolok és megcsókolom az ajkát. Ahogy kezd kissé magához térni, közelebb hajolok és a fülébe suttogok. „Bones, akarlak.”és kezemmel átfogom a derekát. Felnyög, ahogy végigcsókolom a nyakától az arcán át a szájáig, majd vissza. Még csukott szemmel szétnyitja ajkait és én szenvedélyesen megcsókolom. Ekkor érzem, hogy kezével a hátamhoz nyúl és elkezdi simogatni, míg én a nyakával foglalkozom.
Vállait megfogva magamhoz húztam így rajtam feküdt. Forró lehelete a nyakamat melegítette és már alig bírtam tovább. Ugyanabban a pillanatban néztünk egymás szemébe és a szavak gondolkodás nélkül jöttek ki a számon „Szeretlek Bones.”
Egy könnycsepp gördült ki a szeméből, de nem szomorúságot láttam benne, hanem örömöt. „Én is szeretlek Booth.”
Érzései tükrözték az enyéimet, ahogy mindketten elértünk oda, ahol csak a fény és a szerelem létezett. Ráborulva öleltem át, ahogy próbáltam még közelebb kerülni hozzá. Ő is ezt érezhette, mert egyre csak szorított magához.
Hosszú ideig feküdtünk ott kielégülve, amikor egyszer csak megkérdezte. „Úgy is gondoltad?”
Nem kellett visszakérdeznem mire gondol. „Igen.”néztem a szemébe. „Szeretlek.”
Egy ragyogó mosoly terült el az arcán. „én is szeretlek Booth.”kissé hezitálva szedte össze gondolatait. „Booth mi van.. mi van, ha mi…”
Furán nézek rá. Mitől lehet ilyen összeszedetlen, hogy nem találja a szavakat? „Mi az?”kérdezem érdeklődőn.
Látom, ahogy összeszedi a bátorságát. „Mi van, ha ma összehoztunk egy gyereket? Mit éreznél?”
Egy pillanatra megzavarodok. Nem terveztem, hogy ma ez megtörténjen és nem igazán beszéltünk azóta, hogy az ölembe öntötte az italát. De ahogy ízlelgetem a gondolatot, nem igazán aggódom. Amíg így együtt vagyunk, készen állok mindenre, hogy álmunk valósággá váljon. Kissé öntelten teljes mosolyomat nyújtom neki. „Ha már az első próbálkozásnál teherbe ejtelek… akkor tényleg nagyon jó voltam.”
Szemét forgatva, de kuncogva játékosan a mellkasomra csap. „Nagyszerű. Éppen arra van szükség, hogy még arrogánsabb légy, mint amennyire most vagy.”
„Hey, én nem vagyok arrogáns, csak megfelelő önbizalommal rendelkezem.”incselkedek vele.
Kissé elkomolyodva kérdezi. „Szóval nem bánnád?”
„Nem, egyáltalán nem. Igazság szerint, mielőtt leöntöttél épp azt szerettem volna elmondani, hogy készen állok rá.”
„Nem öntöttelek le, csak épp megleptél, amikor... várj csak, mit is mondtál?”
Nem kell különösebben gondolkodnia, hogy mire is gondolhattam, hiszen kiolvashatja a szememből. „Azt mondtam készen állok, Bones”
„Hogy gyerekünk legyen?”
Kezemet a hasára teszem elképzelve, hogy egy élet növekszik ott. „Nem csak arra Bones. Mindenre készen állok. Kész vagyok egy életre veled.”
Na, most mit csináltam. Azt hiszem szívinfarktust kapott tőlem. „Bones, drágám. Jól vagy?”
Karjaimba veti magát és minden erejével megcsókol. Oh igen, azt hiszem rendben leszünk.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
...na de ahogyan megírtad, az konkrétan "kifektetett" 
Én szívesen elolvasnám Bones szemszögéből is.
van egy oldal,ahol a J.A.G. két főszereplőjével(Harm&Mac) van ugyanez a rész,ugyanígy,csak hosszabban:) ez sem rossz:D <3 köszi és gratula:)