Brennan kiszabadult a kötél rabságából, majd gondolkozás nélkül a következő lépését tette, tűzet csiholt, két fa darab és a száraz szénák bőven elegendő gyújtóst biztosítottak. Mire észbe kapott, már az egész kóceráj lángra kapott. Lassan feltápászkodott, testét megcsapta a lángok melege, jobbnak látta most rögtön távozni. Felállt és máris futásnak eredt. Érezte a tűz forróságát, hallotta a fa pattogását, a füst kaparta a torkát, köhögni kezdett, de csak futott, ahogy a lába bírta.

Távolabb megállt egy ideig figyelte, ahogy a kis faház a táncoló lángok martalékává válik. Sűrű szürke füst gomolygott fel, egyre erőteljesebben. A nő abban reménykedett, hogy valaki észre fogja venni és hívja a tűzoltókat, vagy esetleg a rendőrséget, netán valamilyen segítség félét.

Az égre emelte tekintetét, az égboltról leszállt a nap és helyette a hold kezdett el világítani, lassan felgyúltak az első csillagok az égen. Alkonyodott. Ám abban biztos volt, hogy ezzel a lépésével nagyon felmérgesítette Broadskyt. De most, hogy teljes lesz az éjszaka sötétje, így még Broadskynak is nehezebb lesz a tájékozódás. Viszont el kellett fogadnia azt a tényt, hogy nem ismeri a helyet, sem pedig azt, hogy a férfi hol lehet. Ő sem indult sokkal jobb kilátásokkal, sőt behozhatatlan hátrányai voltak.

Nem fogja itt feladni! Most már nem adhatta fel, hiszen kiszabadult, háta mögé nézett, az erdő biztonság érzetet sugárzott, elindult a zöld búja lombok közé, ott jobban védve lesz, jobban el tud rejtőzni. Alig, hogy elkezdett bicegni a sűrűbb fedezék felé, eldördült egy lövés. Brennan ijedten húzta össze a nyakát, szemei sebesen pásztázták a helyet, az égő pajta jó fényforrásnak bizonyult, de nem látta a támadóját, hogy hol lehet pontosan.
Bones szíve zakatolt, szíve dobogását a halántékában érezte, lélegzete felgyorsult. Gyorsabban, szinte futva indult el újra a fedezéket jelentő erdőbe, az előző lövés figyelmeztetés volt, könyvelte el magában. Beért. Sűrű bokrok közé bújt, ahova leült és csak csendben figyelte az erdő zajait. A hold gyöngyház fénye lágyan átsugárzott a levelek között, némi derengést adva a félelmetes sötétségben. A szél megremegtette a növényeket.

Brennan minden kisebb neszre felkapta a fejét, lélegzetét nem tudta lecsillapítani. Az adrenalin csak úgy dübörgött az ereiben. Nem állt fel, hanem kúszni kezdett a földön, ruhája már így is megviselt volt, ez már szinte nem is számított. Csak kúszott, így mintha gyorsabban is haladt volna, kezeivel erős árkokat húzott. De úgy tűnt a sűrű bokor rengetegének vége szakad, kénytelen kelletlen feltápászkodott és két lábon folytatta tovább a menekülést. Egy vastagabb fa törzse mögött húzta meg magát. Mellkasa fel-alá hullámzott, halántékán egy verejték csepp gördült le, kapva letörölte sötét kék blúzának az ujjával, vádlijáig érő farmer nadrágja piszkos lett, de persze ez cseppet sem érdekelte, viszont észre vette, hogy a lábán lévő sebből alattomosan szivárgott a vére. Elviselhetetlenül fájt és égetett neki, felszakadt. Vörös vére lágyan csordogált, Brennan érezte, ahogy a vércsepp egyre lejjebb kúszik, egészen a bokájáig, ahol titok zoknija felfogta. Egyre hevesebben lüktetett a lába, ami arra utalt, hogy egyre nagyobb mennyiségben veszít vért.

„Így könnyen a nyomomra fog bukkanni!” Letépte blúza ujját és azzal újra átkötözte sebét. Fel egyenesedett, kinézett a fa mögül, mind hiába. Semmit sem látott, annyira sötét lett, hogy még az orráig is alig látott. De nem mert sokáig egy helyben maradni. Hiszen a mesterlövész bármikor a nyomára bukkanhatott. Tudta, hogy Broadsky nagyon jó, Booth tudásával vetekedik.
Hozzá képest túl jó a férfi, semmi esélye sincs arra, hogy túl élje a mai éjszakát, igen csekély reményt látott, hacsak Booth meg nem érkezik. Tüntetőleg megrázta a fejét, most csak ő van itt, csakis magára számíthat. Ahogy megrázta fejét hallotta, ahogy fülbevalói csilingelnek, kifejezetten idegesítette ez a hang, gyorsan kikapta füleiből az ékszert és zsebre rakta. Haja csatakosan és kócos csomókban lógott le vállaira.

Tovább állt, éppen hogy elmászott a fa elől, máris egy újabb lövés dördült. A nagy kaliberű golyó a fába fúródott, pontosan oda, ahol egy perccel ezelőtt még Bones állt. A nő megkövülten meredt maga elé, ha csak egy percet is késik, akkor most a feje darabokban lenne, az agya valószínűleg a fa kérgén loccsant volna. Zöld szemei rettegve fürkészték az ismeretlen tájat. Gondolkodás nélkül tovább rohant, az sem érdekelte, hogy lába fájdalmasan összenyög testsúlya alatt. Nem akart még egyszer ilyen könnyű célpontot nyújtani.

Futás közben nem nézett a lába elé, így nem látta a nagyobb kő darabokat, amikben megbotlott, és a kis patak folyamába esett, az esést tompítani akarta, maga elé rakta kezeit, így csuklói érezték meg a fájdalmat, két térdére érkezett. Fájdalmasan felnyögött, egyre több sebet szerzet, egyre jobban gyengült. A kis kavicsok felsértették tenyerét és térdét, fel akart állni, de karjai remegve feladták a küzdelmet és visszahanyatlott a vízbe. Kimerült, szemeit égették a könnyek, nem akart sírni. Túl akarta élni ezt az éjszakát, hogy utána csak egy rossz álomnak tűnjön.

Egy lövés hasított a nehéz csöndbe. Brennan szembogara összeszűkült, várta a fájdalmat, várta, hogy végre vége legyen ennek az egész rémálomnak. De a lövés nem találta el, mellé lőtt Broadsky, a patak vize felbolydult, kövek repültek fel belőle. Bones erőt gyűjtött, ahhoz, hogy felálljon és tovább fusson. Másodszorra sikerült talpra állnia. Futott, ahogy csak a sebzett lábából kitelt. Az erdőben észre vett egy gyengén kirajzolódó ösvényt, amire rátért. Előre nézett, szemei előtt felderengett egy fából készült kerítés.

Tehát elérte a bírtok határát. Már csak vonszolta magát, lábát erősen húzta maga után, haja tincsenként tapadt az arcára, a hideg veríték hűtötte arcát, de ez mind zavarta őt, egy mozdulattal kisöpörte arcából a tincseit és így a verítéket is eltávolította. Felkapta a fejét, mintha nevét hallotta volna, előre meredt… Mintha egy ismerős alak kezdett volna kibontakozni előtte… Mintha…

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.05.08. 22:33 Hibantka Köszönöm szépen! Nekem sokat számít a véleményeitek! És szükségem van arra, hogy bátorítsatok, mert ez az első írás, amit publikusan is lát valaki. A következő rész egyfajta záró rész lesz, és ti döntitek majd el, hogy hogyan legyen tovább, mert több befejezést is írtam, de egyik sem tetszik annyira. Így ti fogjátok eldönteni, hogy mi legyen a vége! :) Köszönöm szépen a sok segítséget! :)

2011.05.08. 20:46 Dorki Ez igazán jóra sikerült. Nagyon szépen megfogalmaztad és leírtad az egész helyzetet. Remélem hamarosan rátalálnak Bones-ra és elkapják Broadsky-t. Kíváncsian várom a következő részt :)

2011.05.08. 20:42 bonesfan Nagyon tuti, már alig várom a folytatást

1