Cam egyik nap szomorúságot leplezve arcán megy be a Brennan irodájába, hogy senki se sejtse, meglepetés várja őket. A Brennan irodájában eközben, mindenki jókedvűen beszélget, újabb csontokra várva.

-         Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen nyugis napunk. – mondta Hodgins miközben elégedetten dőlt hátra a kanapén. Boldog volt, hogy semmi munka és szerelmével Angelaval is minden rendben. Majd megcsókolta a mellette ülő nőt.

-         Na ne már srácok, nem itt kéne „kiélni” titkos vágyaitokat! – szólt kaján mosollyal Booth.

-         De hát. Ha szeretik egymást, miért ne? – vágott közbe Bones. Erre a kérdésre, mind felkapták a fejüket.

-         Dr. Brennan csak, nem az érzelmeit fejezte ki? – kérdezte az ifjú pszichológus.

-         Jaj Sweets nem kellene folyton a szavakon lovagolnia! – Bones próbálta le tronfolni. Közben megérkezett Camile.

-         Mik ezek a „megdöbbent” tekintetek? Talán, valami viccesen fest rajtam? –kérdezte Cam.

-         Ááá semmi, Brennan most először fejezte ki „nagyközönség” előtt pillanatnyi érzését! – mondta Angela.

-         Ohh, így már értem! :) Most viszont egy nagyon fontos dolgot közölnék veletek- hirtelen komolyra fordította szót.

-         Csak nem valami hulla az evergladesi mocsár közepén? – kérdezte fintorogva Booth.

-         Nem is tudom, hogy mondjam. Mondjuk, hogy kaptunk egy hét szabit, a kiváló munkánkért és a sok megoldott ügyért. – végre elmosolyodott Cam.

-         Ez remekül hangzik, de hova? – kérdezte Ange.

-         Remélem, nem bánjátok, hogy helyetettek döntötte, de sikerült találni egy helyet távol a város „nagy zajától” egy erdős területen, a szabadban. Állítólag turisták „paradicsoma” és a jelmondatuk is  a nyugalom és pihenés. – fejezte mondandóját, majd kérdően a többiekre nézett, mit szólnak hozzá.

-         Nekem megfelel, még jó, hogy megszervezted előre! – mondta Booth.

-         Nekünk is, csak, ha van franciaágyas szoba! – fűzte hozzá huncutul Hodgins. – ezután a mondat után Ange oldalba bökte, hogy kicsit fogja vissza magát. :)

-         Benne vagyok, még egy kérdés. Mikor indulunk és hol találkozunk?- kérdezte Bones.

-         Holnap reggel 7 megfelel mindenkinek?  A találkozó legyen itt az épület előtt. Remélem Dr. Sweets is velünk tart?

-         Természetesen, ha már így felajánlotta. – lelkesedett kedvenc pszichológusuk.  Ezután,mindenki a dolgára sietett, Bőven volt még papír munka az előző esetből, amit mihamarabb be akartak fejezni, hogy jusson idő a pakoláshoz is. Már este 6 fele járt az idő, mikor Booth, Brennan irodája ajtaján kopogtatott.

-         Szia! Haza vihetlek? – kérdezte.

-         Hát te már nem otthon vagy pakolni? – kérdezett vissza kolléganője.

-         Most végeztem – próbált hazudni – gondoltam benézek, sejtettem, hogy itt leszel még. – mondta mosolyogva.

-         Mégis honnan?- kérdezte Bones.

-         Egy közel 6 éve, hogy társak vagyunk kettő, te mindig alaposan elvégzett munkát, hagysz magad után. Na de most már gyere, nehogy elaludj holnap.

-         Jó, jó megyek. –a kocsiban beszélgettek, mint mindig, ritka pillanat volt, ha csend volt az autóban. Miután megérkeztek Brennan lakásához, Booth udvariasan kinyitott az ajtót „szerelme” előtt.

-         Nem kellett volna Booth! – de ha már ilyen lovagias voltál…. –majd egy puszit nyomott a férfi arcára, amin Booth, de még maga Brennan is meglepődött.

-         Jó éjt! – köszönt el társál. Holnap reggel érted jövök, ahogy megbeszéltük, búcsúzott mosolyogva.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.05.13. 20:03 Hibantka Aranyos kis fejezet volt! :)