Másnap reggel 7-re mindenki ott volt a megbeszélt helyen, majd elindultak, hogy eltöltsék az egy hetes szabadságukat. Miután megérkeztek lenyűgöző látvány fogadta őket. Bármerre néztek, kellemes, tiszta levegő és nyárias idő fogadta őket. Nem volt túl meleg,de hideg sem, mindenki lenge öltözetben volt.

-         Ez valami gyönyörű! – mondta Agela.

-         Az, drágám, gondolj bele itt vagy velem együtt és a csapattal lehetünk egy hétig és sok-sok felfedezni való rovart találhatok itt a gyűjteményembe. – közölte mosolyogva párja.

-         Meglepő, hogy szabadságában is a rovaraira gondol! – mondta Sweets.

-         Inkább a fényképezéssel, foglalkozzon, ne velem, amúgy sem mi járunk terápiára. De ha adhatok egy tippet akkor inkább kedvenc ügynökeit figyelje meg, milyenek ha nem a munkahelyükön vannak. – vágta rá Hodgins.

-         Ez remek ötlet!- csatlakozott Angela. – Vajon, mit válthat ki belőlük ez a környezetváltozás. – Beszélgetésüket a park vezetője szakította félbe.

-         Jó napot! Üdvözlöm önöket! – köszöntötte a társaságot. -  Itt egy prospektus, amiben megtalálják a hely érdekességeit, illetve a hátoldalán egy térkép, hogy hol találják a közös zuhanyzót és kemping helyet. Kellemes időtöltést, érezzék jól magukat.

-         Köszönjük a tájékoztatást, meglesz!  - válaszolt Cam, mivel ők mentek elől a kocsival, utánuk Booth és Brennan. Mielőtt megérkeztek volna a kemping helyre, Ange kérte Camt kicsit lassítson.

-         Figyeljetek, van egy ötletem, de ehhez kell a segítségetek is.

-         Vajon, mivel rukkoltál elő drágám?!

-         Mi lenne, ha egy kicsit besegítenénk kedven párunknak?

-         Mire gondol Angela? – kérdzett vissza Sweets.

-         Konkrétan arra, hogy megsürgethetnénk őket egy kicsit, hátha egymásra találnának. Én lefoglalnám Brent, addig Hodgins „ellophatná” tőle a sátor léceit, hogy Boothal együtt kellene aludniuk, ezáltal együtt kellen, hogy töltsék az éjszakákat. Így hátha sikerül valamit, elérnünk.

-         Én benne vagyok! Tényleg rájuk férne egy löket! – mondta mosolyogva Cam.  Épp, hogy befejezték a beszélgetést meg is érkeztek a kemping helyre. Miután kiszálltak, Angela bele is kezdett tervébe.

-         Bren kicsit tudnál jönni? – invitálta távolabb Booth kocsijától barátnőjét.

-         Mit szeretnél? – kérdezte Bones.

-         Igazából nem az én dolgom, de megkérdezem, mi lenne, ha beszélnél Boothal kettőtökről?

-         Nem tartom,valami jó ötletnek, nem is tudom, honnan veszed, hogy Booth és én szeretjük egymást!

-         Látom édesem, ahogy egymásra néztek, vagy, hogy milyenek vagytok egymás társaságában, csak úgy szikrázik körülöttetek a levegő.

-         Ha így is lenne akkor sem… - majd hirtelen elhallgatott.

-         Ha így is lenne, sem lenne baj, mind tudjuk, hogy több van köztetek puszta barátságnál, csak épp elfojtjátok az érzelmeiteket.

-         Nem, ez nem így van. – ellenkezett barátnője, mivel félt bármi félét is mondani Angelank és Boothnak is.

-         Bízz bennem, tudom, hogy mi jó csak tudod egyszerűen megrémít téged az, hogy valaki talán veled szeretne lenni, mert akkor nem tudnál elbújni a munkád vagy a hited mögé..! Nem is, tudod mi rémít meg valójában?! Az, hogy titkon te is vele akarsz lenni! – Bren erre már nem mondott, semmit mivel jól tudta, hogy barátnőjének igaza van. Ezután elindultak az autó felé, hogy kipakoljanak és felállítsák Brennan sátrát.

-         Bones! –szólt Booth.

-         Igen?

-         Fel akartam állítani a sátrad, de nem találtam hozzá a léceket, biztos beraktad őket?

-         Határozottan emlékszem, hogy beraktam, mivel a csomagban voltak a lécek is. – hangozz a válasz.

-         Az lehet, de most még sincs itt.

-         Mi baj?- próbált aggodalmas arcot vágni Cam.

-         Nincs meg a sátramat tartó lécek! – szomorodott el Bones.  – Haza megyek értük vagy a kocsiban alszom.

-         Ugyan már, minek autóznál annyit, Booth biztos beenged, magához. Ugye?

-         Háát… persze, ha neked nem gond! – mondta a férfi. – Brennan bólintott, hogy neki jó lesz. Délelőtt mindenki, felállította a sátrát, majd a prospektust tanulmányoztak, mit csináljanak holnap. Később pedig úgy döntöttek, hogy grillezni fognak vacsorára, valami finomat, mivel Sweets bekészített egy hordozható grill sütőt.

-         Booth, mi előkészülünk a grillezéshez a többiekkel, addig elmehetnétek Brennel tűzifáért! – mondta Ange.

-         Oké!- hangozott a válasz, majd elindultak az erdőbe. Eleinte csendesen sétáltak egymás mellett, néha oldalra tekintve vajon mikor szólal meg egyikük. 

 „ Eszméletlen, hogy mindig milyen csinos és szexi tud lenni, már csak egy valami/valaki tenné még szebbé és az én lennék, ha vele lehetnék.  – hirtelen ilyen gondolatok lepték el Booht – bár elmondhatnám neki egyszer, hogy minden pillanatban, amit vele töltök, azt kívánom bárcsak megállna az idő.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.05.10. 17:25 Dorki Roxy, ez nagyon jónak igérkezik. Egy hét egy sátorban, hmm mi lesz még itt :) Kíváncsian várom a folytatást.