Booth és Max hosszú órákon át beszélgettek. Booth részletesen elmesélt mindent Sullyról és Brenannről, és arról, hogy Brennan most, hogy szenved és milyen szomorú. Max csodálkozva hallgatta, hiszen szinte semmiről sem tudott amit Booth mesélt. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a lánya ennyi mindent eltitkolt előle. Végül Max már nem bírta tovább.

-         És miért jöttél most hozzám? Én ezekről nem tudtam, te igen, akkor miért nem segítesz te Tempinek?

-         Mert most velem sem hajlandó beszélni.
-         Hogyhogy? Hiszen ti nagyon jóba vagytok!
-         Hát….igen, de összevesztünk.

-         És mégis min? Te is megbántottad Tempiet?- kérdezte Max miközben szúrós szemeit le sem vette Boothról.

-         Nem azért jöttem, hogy rólam meg Bonesról beszéljünk, hanem, hogy segíts Bonesnak, hogy ne legyen szomorú. Nem szeretem így látni.

-         Rólad meg Tempieről? Mégis mi van kettőtök között?
-         Semmi!!! Azaz csak társak vagyunk!

-         Ugyan már Booth nem ejtettek a fejemre. Ha nem mondod, el mi történt köztetek nem segítek.

Booth tudta, hogy muszáj lesz megtennie. jól ismerte Maxet, pont olyan makacs volt, mint a lánya. Mégsem volt hozzá ereje, hogy felidézze azokat a fájó emlékeket.

-         Na, mi lesz? Elmondod vagy elmész? Te döntesz!

-         Jó….legyen. De meg kell esküdnöd, hogy amit most elmondok soha de soha nem mondod el Bonesnak.

-         Rendben. Tőlem nem tudja meg. Szerelmes vagy belé. Igaz?

-         Igen. És ő is szeretett csak én mindent tönkretettem. Elmondta, hogy szeret és én visszautasítottam.

-         Akkor csak nem szereted annyira.- dörmögött maga elé Max.

-         Erről szó sincs! Szeretem csak akkor még haragudtam rá. Haragudtam, mert előtte visszautasított, még ha magamnak nem is mertem bevallani. Haragudtam, mert azt hittem az ő hibája volt, hogy nem vagyunk együtt. Azt hittem sikerül elfelejtenem…..

-         De nem sikerült.
-         Nem.
-         Akkor miért nem mondod el ezt neki?

-         Mert nem akarok mindent tönkretenni. Én csak azt akarom, hogy boldog legyen. És ha nem velem akar boldog lenni, hát legyen.

-         Miből gondolod, hogy nem szeret?

-         Mert akkor mondta volna. Vagy jelzett volna valahogy. De ő inkább Sullyt választotta. Az a hülye meg elhagyta. És most szenved, és engem sem akar látni. Nem tudom, hogy mit tegyek segítened, kell.- Booth még magán is meglepődött. Nem szokott ennyire kiborulni mások előtt, de folyton Boneson járt az esze.

-         legyen. Segítek. Beszélek Tempievel, de mást nem tehetek.
-         Köszönöm Max.

Booth felállt elköszönt Maxtől, beült a kocsijába és elindult haza. Már úgyis estefelé járt. Észre sem vette, hogy eddig beszélgetett Maxel. Olyan gyorsan eltelt az idő. És csak reménykedni tudott abba, hogy sikerül Maxnek megvigasztalnia Bonest.

Brennan még mindig a számítógépen dolgozott, de valamit mindig elrontott. Egyszerűen nem tudott a munkára koncentrálni. Nagyon rosszul érezte magát, de nem azért mert Sully elhagyta, hanem azért  mert összeveszett Boothal. Talán mégsem kellett volna kidobnia. Talán felkéne hívnia, hogy bocsánatot kérjen. Már éppen a kezébe fogta a telefont amikor az megcsörrent.

-         Brennan.
-         Szia Tempie itt az apád. Tudnánk találkozni?
-         Apa? Miről lenne szó?
-         Csak olyan rég beszéltünk. Ráérsz?
-         Persze. nemsokára végzek. Samnél?
-         Jó ott leszek.

Brennan letette a telefont, de nem értette miért akar vele az apja találkozni, ilyen hirtelen. Mindig előre megbeszélték, hogy mikor találkoznak mostpedig csak így felhívja. Furcsa volt. Mindenesetre felöltözött és elindult Samhez.

Max tudta mi a dolga és tudta azt is, hogy ő nem tudja megvigasztalni Temperencet. Más ötlete támadt. Elindult Samhez útközbe pedig felhívta Bootht.

-         Booth, itt Max. Eltudnál jönni, Samhez egy félóra múlva?
-         Persze, akár most is.
-         Nem egy félóra.
-         Jó ott leszek.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.05.12. 20:55 Roxy Nagyon izgalmas, Alig vároma folytatást :) :)