|
Roxy: Küzdj az álmodért!/3.
- Édesem, Booth már harmadjára kérte tőle a törölközőjét, ha alaposan „felmérted” akkor talán odaadhatnád neki.
- Persze, persze, de én nem őt néztem… - próbálva terelni a témát. Mindenki mosolyogva nézte őket, végül a csendet, Swees törte meg.
- Mi lenne, ha fociznánk, lenne hely legalább az ebédnek!?
- Én benne vagyok! - válaszolt elégedetten Booth.
- Máris gondoltam Booth ügynök, hogy maga benne lesz, az amerikai foci, azon sportok közé tartozik, ahol „kiélheti alfahím” szerepét.
- Na jó ezt most fejezze be vili? Nem vagyunk terápián!
- Ha befejeztétek a vitátokat akár neki is kezdhetnénk! – szakította félbe őket Cam. Angela, Brennan és Hodgins ti lesztek az egyik csapat mi hárman pedig a másik. – majd beálltak a játékhoz, ahogy kell.
Már több órája játszottak, észre sem vették, hogy már rég elmúlt három óra is.
- Nem kéne befejezni, kezdek éhes lenni!? – szól szünetet kérve Cam.
- Ne maradjunk már döntetlenbe! Épp kezdek belejönni! – válaszolt Bones.
- Jó legyen, még egy félórát várhat az ebéd! – Folytatták tovább a játékot, épp Bren kapta az egyik paszt, majd elindult, hogy pontot szerezzen a csapatnak, Booth megpróbálta kicselezni, de a cselezés vége az lett, hogy egymáson „landoltak”.
- Booth, te aztán tudod, hogy kell levenni a lábukról a nőket! – mondta nevetve Hodgins.
- Talán még is csak jobb lenne kiegyezni egy döntetlenben, mielőtt, összetöritek egymás! – fűzte hozzá Ange.
- Igazatok van! – felsegítette társát, majd elindultak, hogy elfogyasszák késő ebédjüket. Nagyon jól érezték magukat a szabadban, sokat viccelődtek és még Sweets is megfeledkezett a folytonos megfigyeléséről és ellazult a többiekkel. Már későre járt, mikor elindultak táborhelyük felé. Útközben Sweets egyfolytában beszélt.
- Köszönöm, hogy elhívtak kikapcsolódni magukkal! Rég éreztem ilyen jól magam!
- Mi sem jöttünk volna, kedvenc pszichológusunk nélkül! – mondta Cam.
- Így igaz, hiszen már a csapatunk oszlopos tagjává vált! – csatlakozott a beszélgetésbe Bren.
- Meg hát jó a mamájának is egy kis szabit, adnia! – poénkodott Booth.
- Tudatom önnel, hogy már rég elköltöztem otthonról!
- Mióta is kb. 1-2 hónapja? – kérdezte Hodgins. Erre a kérdésre már nem tudott válaszolni, amin a többiek elkezdtek nevetni, de még Sweets is. Egy órás séta órás megérkeztek sátraikhoz, mivel elfáradtak, nem volt már kedvük vacsorázni, így elindultak aludni. Már, mindenki aludt, kivéve Bootht. Valahogy aznap éjjel nem jött álom a szemére, de ha fáradt is lett volna, akkor sem tudott volna elaludni, hisz folyton Brennan gondolkodott. Az egyik pillanatban arra lett figyelmes, hogy a nő odabujt mellé és átölelte. Hirtelen, Hodgins mondatai rohanták meg „nem kellene húzni egymást, mondd el neki minél hamarabb! – „Meg akarom csókolni, azt akarom, hogy… hmm már megint min jár az eszem, nem kéne ezután a jó nap után elszúrnom mindent, de itt sem tudok maradni, inkább visszamegyek a tóhoz” – gondolta a férfi. Óvatosan kibújt Brennan öleléséből, nehogy felébressze, majd elindult. De azt még ő sem sejtette, hogy valaki követni fogja.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
ÓÓ!
Nagyon jó lett! várom a folytatást!
ha valaki ír egy fanfiction-t kérem, küldje el!!!
petralwu710@googlemail.com
LÉCIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII