|
TandSBooth: Sorsdöntő éjszaka
- Jó éjt Bones!
- Jó éjt Booth!
Az ajtó halk kattanással csukódott a férfi mögött. Temperance elgondolkodva fejezte be az ágynemű felhúzását. Amikor elkészült és átöltözött a kölcsönkapott szürke pólóba, nyugtalanul nézett minduntalan az ablak irányába. Agya felpörgött, gondolatai összezavarodtak és még mindig a sírás fojtogatta. Ennek nem szabadott volna megtörténnie! Vincent utolsó szavai, a saját tehetetlensége égette a szívét. Azt a szervét, amely az életet adó vérét pumpálja egy életen át. De Vincent oly fiatal szíve megállt, pedig a fiú nem akart meghalni. Lassan szivárogtak a könnyei, a kölcsönkapott párna itta fel azokat. Nem tudott aludni, nyugtalanul forgolódott és minden éjjeli neszre felkalapáló szívverése emlékeztette. Mindenkit okolt. Saját magát, a világot, melyben élt, Istent, akiben nem hitt, de legfőképpen a férfit, aki meghúzta a ravaszt. A homlokán elsimuló ráncok jelezték, végre legyőzte a mély, álomtalan pihenés. Valamikor hajnaltájt felriadt, álmában Vincent vérbe fagyott teste felett térdelt és a fiú szemrehányón nézett rá, mert elengedte. Reszkető lábait óvatosan eresztette a fapadlóra és igyekezett nyugodtan lélegezni, de a bűntudat megbénította. Tudta, hasztalan próbál visszaaludni, zakatoló gondolatai nem fogják nyugodni hagyni. Szüksége volt valakire, akivel beszélhet, aki megérti őt. Lassan lépdelt a sötét szobán keresztül a zárt ajtó felé és félénken nyitott be rajta. Arra azonban nem volt felkészülve, hogy a férfi fegyvert fog rá. Ahogyan Booth sem arra, hogy a hajnali betolakodó, a nő. Amikor a férfi megkérdezte, mi a baj, ő szabad folyást engedett annak a sok kételynek, ami a tragédia óta szüntelen gyötörte.
Booth szemével szorosan kapaszkodott a nőbe, tekintete nem eresztette. Minden válasza őt nyugtatta, ahogyan erős karjainak ölelése is. Végre tudott sírni. A férfi ágyában, szoros ölelésének biztonságában Bones érzelmeinek gátja áttört. Csak sírt, zokogott, könnyei, mint megannyi apró gyöngyszem, rendületlenül követték egymást. Booth pólója teljesen átnedvesedett, de hagyta, hogy a nő megkönnyebbüljön. Lágyan ringatta, apró csókokat hintett a hajára és magához szorította. Bones érezte a férfi szívverését, amikor zokogása elcsendesült. Bocsánatkérőn nézett Booth-ra, amikor észrevette a teljesen eláztatott pólót a férfi széles mellkasán. Seeley csak egy picit tolta el magától a nőt, miközben kibújt a fekete felsőből, hogy azt tisztára cserélje, de a nő látványa a mozdulatot félbeszakította. Bones keze megállította az övét és félénken tapadt dübörgő szívét rejtő mellkasára. A férfi szeme elsötétült a vágytól, amikor az ajkuk összeért. A közös veszteség, a szörnyű nap minden perce eltűnt, megsemmisült, amikor egymásra találtak. Talán csak vigasztalni akarták egymást, a másikat. Egyikük sem tudta, csak azt, hogy nincs megállás, hogy soha ennyire nem volt még szükségük egy másik ember ölelésére, csókjára és érintésére, mint ebben a pillanatban. Olyan törvényszerű és olyan egyszerű volt a szerelmük. Nem gondoltak a holnapra, csak elvették, amit a másik kínált. Adtak és kaptak. Amikor végre szorosan összebújva elaludtak, a nap már felkelt, hogy jelezze egy új nap kezdetét.
Az ébredés a csendes bezárkózást hozta magával. Nem beszéltek az éjszakáról, nem tudták mit is mondjanak a másiknak. Alig néztek egymásra, amíg elkészültek. Booth elgondolkodva leste a nőt, figyelve annak minden árulkodó rezdülését. De Bones higgadt volt és igyekezett minél hamarabb elindulni, hogy egyedül maradhasson összezavarodott érzéseivel. Broadsky üldözése remek kibúvó volt, mindenki a feladatára koncentrált. Bones egyre többet kapta azon magát, hogy a megszokottnál is jobban aggódik a férfiért. Amíg tehetetlenül várta a megváltó telefonhívást, egyre az éjszakán járt az esze. Tökéletes volt. Minden porcikájuk illett egymáshoz. Gyönyörködött a férfiban, ahogyan Booth is ezt tette vele. Be kellett ismernie magának, bár többször is elképzelte, sőt Booth-szal beszéltek is már korábban róla, mégis ez a szerelmes éjszaka felülmúlta minden reményét és várakozását. Seeley az ő embere. Tudta és érezte, de nem tudott mit kezdeni vele. A férfi még nincs készen egy újabb kapcsolatra, ő maga mondta. Így tehát nem tehet egyebet, mint vár. És emlékezik, mert olyan jó álmodozni. A csendes várakozásban megszólaló telefon nyugtatta csak meg, Booth elkapta a gyilkost. Némán néztek össze Angelával. Ő tudta a titkát, de megőrizte. Nappalok és éjszakák követték egymást. Minden a régi kerékvágásban folyt, mindketten a másikra vártak. A nő összezavarodott. Félt az érzései megcsalják, de minden éjjel arról az éjszakáról álmodott, minden éjjel álmában a férfit ölelte, és minden hajnalban arra riadt fel, hogy egyedül van. Feszültté és idegessé vált az utóbbi hetekben, de betudta barátnője utolsó idős terhességének. Egyik este a fürdőszobájában elgondolkodva nézte a tükörképét és azon gondolkodott, mit hoz a holnap.
Óvatosan bontotta ki összekötött hosszú haját, amikor eszébe jutott az apró feszülés a mellében, ahogyan a karját megemelte. Már egy hete érezte, de nem foglalkozott vele. Napok óta olyan érzés motoszkált a fejében, valami megváltozott, valamit elfelejtett. De hiába gondolkodott, nem jött rá mi az. Aztán olyan hirtelen jött a megvilágosodás, hogy ijedtében leejtette a hajkefét, ami hangos csattanással jelezte, földet ért. Bones remegő lábakkal lépett a fürdőkádhoz és rogyott le annak szélére. Hát persze! Hogy is felejthette el?! Késik a menzesze, pedig sosem szokott. Istenem, csak nem terhes? Egy kisbaba! Angela nagy pocakja, Jack büszke arca villant be rögtön. Lehet, hogy kisbabája lesz? Tudós létére, hogy felejtkezhetett el egy ilyen fontos dologról, mint a védekezés? Olyan régen nem volt már kapcsolata férfival, hogy nem szedett fogamzásgátlót. Akkor hagyta abba, amikor jött a hirtelen ötlet, anya lesz. És most talán tényleg az lesz. Vajon Booth mit fog szólni hozzá? Hogyan mondja el neki? Hogy fogjon hozzá? Még soha nem volt ennyire tanácstalan, mint most életének talán a legfontosabb pillanatában. Kettős érzés kerítette a hatalmába. Elfojtott vágyai előtörtek és ujjongott a tudattól, hogy a szeretett férfitől gyermeket vár, ugyanakkor racionális agya tiltakozott is. Ő nem akarta soha, hogy az érzelmei befolyásolják, sőt vezessék. Az ágyában fekve egymást kergették zavaros gondolatai és mielőtt elaludt volna, még elhatározta, holnap az első dolga lesz beszerezni egy terhességi tesztet. Éjszaka nyugtalanul forgolódott, álmában egy gyönyörű kislányt ölelt magához, de Booth nem volt sehol.
Angela kisbabája a világra készülődött. Az utóbbi napokban egyre többet előforduló jósló fájások figyelmeztették a kismamát, lassan itt az idő. Az újabb gyilkosság Bones számára egy régi helyzetet teremtett. Társával újra Buck és Vanda lettek a nyomozás miatt. Az apja ötlete volt, hogy így próbáljanak beépülni. Amikor meglátta a férfit, a koptatott farmerében és az idétlen hajával hangosan nevetett rajta. Max persze mindkettejükön jót derült. Bones felszabadultan karolt bele a férfiba, a játék leple alatt szabadon évődhetett vele, megérinthette. Amikor játékosan átölelte a férfit és Booth megpuszilta, az apja olyan furcsán méregette őket. Talán Max sejt valamit? Reggel a teszt bizonyosságot adott a nőnek, azon az éjszakán egy új élet fogant. Vincent örökre elment, de egy parányi élet az ő hasában erre a világra készült. Lopva megérintette még lapos pocakját és elmosolyodott. Amíg Booth felkészült az újabb gurításra, ő kiszaladt a mosdóba és menet közben beszélt Hodgins-szal is, aki megnyugtatta, a felesége még benn van a laborban és jól érzi magát. Bones megnyugodva tette el a telefonját. A nap folyamán egyre közelebb kerültek a gyilkos személyéhez és mikor UV fényben megnézte a bukósisakot, már tudta elkapták. Ott voltak az árulkodó vérnyomok. Először az apja lepte meg, mert Max egyetlen jól irányzott ütéssel találta fejen a botjával a cipőkölcsönzőst, mindezt azzal indokolva, hogy látta a szemén, el akart menekülni. Majd miután magához tért Bones, Amber rohant közéjük és egy felnőttet meghazudtoló jobb egyenessel a padlóra küldte a kellően meglepődött férfit. Temperance teljesen elképedt. Miközben hangot is adott a véleményének, arra gondolt, vajon minden gyerek ilyen szörnyű-e mint ez a kislány.
Aztán minden olyan gyorsan történt. Booth-szal ott ültek a kórház várójában a többiek között és türelmesen vártak. Brennan előtt oly sok minden lepergett. Angela kisbabája. És az övé. A hangos kiáltásokra összerezzent. Ez vár rá is. Életet adni fájdalommal jár, soha ilyen jól nem emlékeztette őt erre semmi. De tudta, ez a vágya. Senkivel sem cserélne. Végre ő is anya lesz. A percek óráknak tűntek. Booth némán ült nem messze tőle. Még mindig az idétlen farmerben volt. Néha lopva összenéztek. Annyira szerette volna, ha a férfi mellette ül és fogja a kezét. Aggódott Angelakisbabájáért, rémülettel töltötte el, hogy hogyan mondja el Booth-nak, apa lesz. Fenekestől felfordult az élete. Összeszorított szájjal várta, hogy végre hírt kapjon barátnőjéről. Amikor kinyílt az ajtó és odalépett eléjük Jack, karjában az újszülött és egészséges kisfiával, mindannyian egyszerre vették körbe a gyönyörű kisbabát és a büszke apukát. Bones meghatottan figyelte az újszülött tökéletes kis arcát, majd Booth-ra pillantott és látta a férfi őt nézi. Észrevétlenül lépett el mellőlük, hogy Angelát megkeresse. Barátnője arca a boldogságtól ragyogott, amikor bevallotta, valóra vált az álma. Bones irigykedve nézte az újdonsült anyukát és abban a pillanatban határozta el, beszélni fog Booth-szal. Ma elmondja neki. Összeszorult a gyomra idegességében. Amikor munkatársaival együtt meghatódva elhagyták a kórházat és mindenki hazafelé vette az irányt, olyan természetesnek tűnt, hogy őt Booth hazakíséri. Ott lépkedtek egymás mellett és Hodginsék boldogságáról beszéltek. Booth annyira lelkesen ecsetelte, hogy mekkora áldás egy gyermek és talán a legboldogabb pillanat minden ember életében, hogy Bones végre vette a bátorságot. Tétován megállt a férfi előtt és megkérdezte tőle, hogy tényleg így gondolja-e. A férfi szembefordult vele és komolyan őt figyelte. Nem értette a nő lelkében dúló vihart, csak azt látta, Bones nagyon furcsa. Tudta, hogy ők ketten máshogyan állnak a család és a kisbaba témához, de bízott benne a nő is érzi a súlyát egy ilyen nagy pillanatnak, mint egy gyermek születése. Megérezte, hogy valamit el akar neki mondani. Bones tudta, eljött a pillanat. Zavarban volt és félt. Félt a férfi reakciójától. De kibökte.
- Terhes vagyok… - figyelte a férfi arcát, de mintha megkövült volna. Bones mély levegőt vett és folytatta.
- Te vagy az apa…
A szeretett férfi csak állt az utcán, körülötte minden a megszokott életét élte, de ő mozdulatlan volt. Bones szíve akadozva dobogott. A változás oly lassú volt, hogy először el sem merte hinni. Booth arca valósággal felragyogott a szétterülő mosolytól. A nő megkönnyebbülten mosolygott vissza rá. Nem kellettek a szavak, önkéntelenül léptek közelebb egymáshoz. A férfi karja körbefonta a nőt, kezével lágyan simította végig annak az arcát, szeme párás volt a meghatottságtól. Bones hangos sóhajjal adta át magát a megkönnyebbülésnek, az örömnek és a boldogságnak, ami valósággal elárasztotta. Csókjuk, mintha az első lett volna. Az arra járók megmosolyogták a párt és kikerülték őket. Volt, aki tapsolt, de ők nem hallottak saját hevesen dobogó szívükön kívül semmit. Ezen a napon nem csak Michael Staccato Vincent Hodgins látta meg a napvilágot, hanem egy új család is. Egy család, mely csak most ismerte fel, ők összetartoznak. Örökké.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
ez gyönyörű volt, miközben olvastam Adele Make You Feel My Love számát hallgattam ami az évadzáró végén is ment, és váá tényleg nagyon szééép, szépen leírtad, nagyon tetszett. én is örülnék egy folytatásnak.