|
o.n.: A boldogság ára/1.
„A boldogság az, amikor nem akarsz elaludni, mert a valóság szebb, mint az álmaid.”
Bár pihennie kellett volna, Booth mégsem aludt. Csendben figyelte a mellette alvó nő békés arcát, hallgatta egyenletes szuszogását. Az elmúlt egy hét csigalassúsággal telt, de végre ismét maga mellett tudhatja, nyugalomban, biztonságban. Bones semmit sem változott, amióta várandós, ugyanolyan lendülettel veti bele magát a munkába, mint eddig is tette. Booth éppen ezért akart vele menni Los Angelesbe, de a tervezett utazást meghiúsította egy újabb nyomozás.
Az indulás előtti napon bejelentés érkezett egy autóról, ami lesodródott egy hídról és a folyóba zuhant. Booth kapta meg az ügyet, így otthon kellett maradnia, hogy felügyelje a nyomozást. A közúti kamerák felvételeit kielemezve meghatározták a baleset pontos helyszínét, de a búvárok ezidáig nem jártak sikerrel a roncs felkutatásában. A kocsi rendszámát sem sikerült olvashatóvá tenni a felvételeken Angela szakmai tudása nélkül, de nem akarták zavarni a kismamát. Michael még csak három hetes, és Angie addig marad otthon vele, ameddig csak szeretne. Booth ezt teljes mértékben meg tudta érteni, hiszen ő is apuka. Most már kétszeresen is, bár ezt egyelőre sem az ő, sem Bones kollégái nem tudják. De hamarosan eljön a nap, amikor mindenkinek elújságolhatja a jó hírt: hogy a nő, akit szeret, gyereket vár. Az ő gyerekét.
A hajnal már reggelbe fordult, a nap felkelt, sugarai beragyogták a szobát, arannyá változtatták Bones barna hajfürtjeit. Booth tudta, hamarosan munkába kell indulnia, de nem akarta megtörni a varázst. A város lassan felébredt, az utcáról felhallatszott az autók zaja, a villamosok csikorgása, a gyerekek kacagása. A boldogság olyan természetes volt ezen a reggelen, Booth megingathatatlannak és örökkévalónak érezte ezt az állapotot. Akkor még nem tudta, hogy mekkorát téved, még nem tudta, hogy hamarosan a legszörnyűbb rémálmai válnak majd valóra, még nem tudta, mennyi megpróbáltatást tartogat a jövő.
A mobilja rezegni kezdett az éjjeliszekrényen.
- Booth.
- Jó reggelt Booth ügynök, itt Shaw ügynök beszél. Remélem, nem ébresztettem fel.
Booth óvatos mozdulatokkal kibújt az ágyból, és kiment a nappaliba. Halkan húzta be maga után a háló ajtaját, és ezután is csendesen beszélt, hogy ne ébressze fel Bonest.
- Semmi probléma, Shaw ügynök, fent vagyok. Újabb fejlemények vannak a keresett gépjármű ügyében?
- Igen. Kint vagyok a hídnál, a búvárok már pirkadatkor megkezdték a kutatást. Most jelentették, hogy végre megtalálták az autót. Egy órán belül partra is emeljük.
- Köszönöm, Shaw ügynök. Addigra ott leszek.
Sietve összekészülődött, rövid üzenetet hagyott Bonesnak, majd elindult a hídhoz. Ahogy beült a kocsiba, már tárcsázta is Camet, és röviden tájékoztatta a helyzetről. Beugrott a Royal Dinerbe venni egy kávét és egy szendvicset, és egy óra múlva már Shaw ügynökkel figyelte, hogyan emelik ki a személyautót a folyóból.
Tempe émelyegve ébredt. Sorozatban az ötödik reggelét kezdte a rosszullét leküzdésével, de különösebben nem foglalkozott vele. A terhesség természetes velejárója ez, nemsokára elmúlik, és indulhat a laborba. A fürdőszobában állt, két kézzel szorította a mosdókagyló szélét és mélyeket lélegzett. Azután megnyitotta a hideg vizes csapot, és néhányszor megmosta az arcát. Ez végre segített, kezdte jobban érezni magát. Ahogy a törülközőért nyúlt, és beletemette az arcát, megérezte rajta Booth illatát. Ekkor tudatosult benne, hogy a férfi már nincs a lakásban. Észre sem vette, amikor elment hazulról.
Belenézett a tükörbe, és egy fáradt nő nézett vissza rá. Jobban kimerítette a los angelesi konferencia, mint várta, és ennek nem örült. Dolgozni akart, amíg lehet. Persze tudta, hogy a baba megváltoztatja majd az életét, de a hivatását sem akarta elhanyagolni. Éppen ezért oldotta meg a konferencián való részvételét is, nem szerette volna lemondani a gondosan előkészített és felépített előadást. Fishert kérte fel, hogy Vincent helyett segítsen neki, és ő kiválóan helyt állt. Igaz, a gyakornok az estéit a bárban töltötte, csinos antropológus-hallgató hölgyek társaságát élvezve, de az előadásokon szakmailag kifogásolhatatlan munkát végzett, és így legalább nem süllyedt újra depresszióba.
Angelával minden nap beszéltek, néha csak telefonon, de ha tehették, akkor webkamerán keresztül. Tempe láthatta, hogy az újdonsült anyuka a folyamatos álmosság ellenére is sugárzik a boldogságtól. Amikor Angie a kisfiára nézett, egy egészen új, csodálatosan különös kifejezés jelent meg az arcán: a semmihez sem hasonlítható anyai szeretet. Tempe már nagyon várta, hogy újra meglátogathassa őket, mert nagyon megkedvelte Michaelt. Angie ismerte őt, mellette nem érezte a szokásos kellemetlenséget, amiért nem ért a kisbabákhoz. Barátnője laza természetességgel segített neki, hogyan fogja meg biztonságosan a törékenynek tűnő újszülöttet, és egyáltalán mihez kezdjen vele. Meghitt pillanatok voltak ezek, amelyekben ott lebegett a boldogság ígérete, hogy hamarosan már a saját gyermekét tartja majd a kezében. Elhatározta, hogy munka után ma is beugrik hozzájuk egy rövid időre.
Ahogy kiment a konyhába, egy üzenetet látott a hűtőre rögzítve: „Megtalálták a kocsit. Hívj fel, ha elindultál. Csók, Booth.” Azon kapta magát, hogy mosolyog, miközben a teáját készítette. Amíg Los Angelesben volt, Booth, ha tehette volna, óránként telefonált volna, csak hogy megkérdezze, jól érzi-e magát. Na jó, ez talán túlzás – vallotta be magának. De a férfi szerette őt, aggódott érte, az egészségükért, és ez jó érzéssel töltötte el a nőt. Örült, hogy kijött elé a reptérre, és már nem is találta különösnek, hogy nála töltse az éjszakát. Ők már egy pár, nem csak a munkában, de a magánéletükben is. A sok közös élmény mellett a gyermekük is összeköti őket.
Hamarosan Tempe a kocsiban ült, és a társát hívta telefonon.
- Booth.
- Bones vagyok.
- Hát felébredtél. Kialudtad magad? Jól vagy?
- Persze, hogy jól vagyok, Booth. Remekül aludtam. Hol talállak meg?
- Találkozzunk a laborban Bones. Fél óra múlva ott leszek.
- Szeretnék kimenni a tetthelyre. Miért nem akarod, hogy odamenjek? Mi történt?
- A laborban majd elmondom. Csak gyere oda, Bones. Kérlek.
- Rendben. Fél óra múlva találkozunk.
Aggodalom suhant át Tempe agyán. Volt valami ijesztő Booth hangjában. Nem tudta megmagyarázni, mi volt az, de hirtelen észrevette, hogy libabőrös lett a karja. „Ez teljességgel irracionális – gondolta magában. – A rossz gondolatokat lehetetlen hallani egy ember beszédéből.” A Jeffersonian felé kanyarodott, és minden figyelmét a vezetésre összpontosította.
Mindössze néhány percet kellett várnia az irodájában az FBI-ügynökre.
- Mi történt Booth? Miért nem mehettem egyenesen a tetthelyre? Nem hinném, hogy egy hét után bőrös hullák vannak a kocsiban. Ennyi idő alatt a halak és más vízi élőlények már biztosan lerágták az áldozatok lágy részeit.
- Két csontvázat találtunk az autóban. – Tempe magabiztosan mosolygott. Igaza volt. – Figyelj Bones, szeretném, ha ebből az ügyből te most kimaradnál.
- De hát miért?
- Most értél vissza egy egyhetes szakmai útról. Biztosan fáradt vagy, és pihenésre van szükséged. Wendell majd azonosítja az autó utasait. – Tempe felvonta a szemöldökét.
- Egyáltalán nem vagyok fáradt, és ezt te is tudod. Csak kifogást keresel, hogy távol tarts az ügytől. Miért? – kérdezte, majd hozzátette: – Ha a nyomozás rád nézve veszélyt jelent, arról tudni szeretnék.
- Téged aztán nem lehet átverni Bones. Jól van, őszinte leszek. Azért szeretném, hogy más kapja az ügyet, mert az egyik áldozat egy kisgyerek.
- Most ugye csak viccelsz velem, Booth? Attól, hogy terhes vagyok, még külön tudom választani a munkámat a magánéletemtől. Szó sem lehet róla, hogy emiatt ne vegyek részt egy nyomozásban. Ennyi idő alatt már megvizsgálhattam volna a maradványokat.
Booth nem szívesen ugyan, de belátta, hogy nem tehet semmit. Megadóan sóhajtott.
- Jól van. Gyere, elviszlek.
A kocsihoz kiérve Bones megállapította, hogy az autó sofőrje egy 30 év körüli nő, aki a medencecsontja alapján már szült egyszer. A gyerekre nézve azonban elszorult a torka. „2 és 4 év közötti fiú.” – mondta magabiztosnak szánt hangon, és kellemetlen érzéseit a terhességi hormoningadozásra fogta. Remélte, hogy Booth nem vett észre semmit.
A maradványokat beszállították a laborba. Mivel Angela nem dolgozott, a koponyarekonstrukció helyett a fogazat alapján próbálták azonosítani az áldozatokat. Mire a keresés végigfutott az adatbázison, megérkezett a toxikológiai vizsgálat eredménye is. Tempe rápillantott, és amilyen gyorsan csak tudta, hívta Booth-t.
- A toxikológia magas véralkohol-szintet mutatott ki a női áldozatnál – hadarta a telefonba. – Valószínűleg elvesztette uralmát a kocsi fölött, így zuhantak a folyóba. Hodgins most elemzi a részecskéket.
- A fogászati röntgenekben volt egyezés? – kérdezte Booth.
- Igen – Bones hangja megremegett. – Booth, én ismerem az áldozatokat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
. Én is nagyon várom a következőt. Éljen az o.n. ihlet 
kávéval vagy nélküle. Erről beszélek, akinek jól megy az írjon, hát remélem Te jó sokat fogsz. Ha mégsem majd HH és SN megoldja 1-2 fordulattal (és ebben szinte biztos vagyok)
Köszi mindenkinek a visszajelzéseket, nagyon jól esnek :)
Hamarosan jön ám a folytatás.