|
enci.2: Itt az idő/1.
Jóéjt Bones!
Jóéjt Booth!
Ezzel a férfi bezárta maga mögött az ajtót. Brennan egyedül maradt gondolataival, és a Vincent halála okozta fájdalommal. Az a hely, a labor volt az egyetlen ami számára biztonságosnak mondható, de többé már ez sem az.
Miután a kanapén megágyazott, csöndesen sírni kezdett. Félt. Félt, hogy Booth esetleg meghallja, és attól is hogy már annyira megváltozott, hogy többé nem tud ugyanaz a racionális tudós maradni. Sebezhetőnek érezte magát, egész teste beleremegett a gondolatba. Félt, hogy egyedül marad és, hogy az eddig saját maga köré épített fal omlani kezdett…egészen attól a pillanattól mióta Booth és ő társak. Booth…Booth… Csak ez az egy név járt a fejében : Booth. És az hogy mi lett volna, ha nem Vincent veszi fel a telefont, hanem a férfi, akkor őt veszíti el, és ez volt az amitől igazán megijedt.
Az ajtóra pillantott. Tudta hogy az ajtó mögött lévő egyetlen férfi aki segíteni tud a fájdalmán, aki meg tudja vigasztalni. De tudta nem ébresztheti fel hiszen másnap Broadsky-t kell elkapnia. Viszont azt is tudta, hogy talán most beszélhet vele utoljára.
Ekkor még jobban sírni kezdett. Egy párnába temette arcát, s mikor kicsit megnyugodott gondolkozás nélkül elindult az ajtó felé.
Csak akkor döbbent rá, hogy mit is tett mikor a férfi hirtelen fegyvert rántott. Booth azt hitte Broadsky az.
Brennan csöndesen szinte suttogva mondta el Boothnak, hogy is érez most.
Seeley sosem látta még ilyennek a nőt, sebezhető volt, és elgyötört.
Ettől kicsit megijedt, hiszen még sosem látta így, talán csak egyszer mikor Zackről kiderült hogy a rossz útra tért.
De ez még annál is másabb volt, mert itt tudta, hogy jobban fájhatnak a következmények.
Booth halkan, lágy hangon próbálta megnyugtatni Brennant, de látta hogy ez nem sokat segít.
Miután a nő megkérte őt, szorosan karjaiban tartva dőltek az ágyra.
Brennan érezte a két óvó kart s mikor kezdtek kitisztulni a gondolatai, már csak egy dolog ját a fajében. Az időpont! Ami egyre közelebb volt, és kíváncsi is volt hogy Booth mit írt a papírra.
Eközben Booth kicsit szomorú volt, hogy az egyik agyasa már nincs köztük de közben örült is hiszen tudta mit érez Bones iránt és most a szeretett nő itt fekszik a karjaiban.
Kis idővel később Brennan rájött mennie kellene hiszen Boothnak holnap el kell kapnia Broadsky-t és aludni a kell. Pedig nem szívesen hagyta ott az óvó karokat. Mikor a fáradt Booth észrevette a változást azonnal megragadta Bones kezét és visszahúzta. A nő nem akart tiltakozni, szorosan odabújt a társához. Szerette volna ha ez a pillanat örökké tart. Szíve hevesebben vert, pulzusa megemelkedett…Ezt Booth is észrevette és még szorosabban ölelte. Brennan egyszer csak azon kapta magát hogy Boothról és a közös életükről fantáziálgat.
Ekkor Brennan felült. Ezt a mozdulatot Booth is követte bár nem értette mi történik.
Bones bocsánatkérően nézett a férfi szemébe, aki lágyan megsimogatva arcát letörölt egy legördülő könnycseppet. Ezzel a mozdulattal egészen közel kerültek egymáshoz. Egyre közelebb és közelebb. És ekkor hat év elfojtott vágy, vonzalom és szerelem szabadult fel egyetlen csókban.
S mikor ez megtörtént mindkettőkül agyát elborította a köd és mindkettőjüknek a másik járt az eszébe. Érezték hogy erre van szükségük. Egymásra.
Brennan érezte, eljött a pillanat. A pillanat, amikor a félelemből maga köré épített fal leomlik. Már nem akarta ezt a falat, már nem akart az lenni, aki régen volt. Jól tudta, szereti Booth-t, és azt is hogy a férfi viszont szereti őt.
Egyre közelebb és közelebb voltak egymáshoz. Többé nem akarták érezni a kettejük közti távolságot.
Booth is érezte, hogy itt az idő, amikor már nem dühös és Bones is fel meri adni a maradék áthatolhatatlanságát. Agyuk elsötétült, nem érdekelték őket a következmények, csak érezni akarták egymást. A csodás éjszaka után egymás karjaiban aludtak el.
Reggel furcsa érzés kerítette hatalmába őket. Boldogok voltak de féltek is. Féltek attól hogy mi lesz ezután. Mielőtt elindultak volna, Booth apró csókot nyomott Tempi ajkára, amitől a nő kicsit megijedt, de boldogan viszonozta.
Booth elindult hogy elkapja Broadsky-t , Brennan pedig az intézetbe ment.
Aggódott hiszen a férfi akit szeret az életét fogja kockáztatni. De próbált nyugodt maradni többiek miatt. Angela, Hodgins, Cam, de még Sweets is aggódott, pedig Angi már a terhessége végén volt.
Ekkor Brennen telefonja megcsörrent. Hirtelen felragyogott az arca mikor megtudta: Booth elkapta Broadsky-t. Nagyon örült ennek a hírnek.
Miután Vincent holttestét is elszállították mindenki kezdett megnyugodni.
Teltek a napok és minden szépen visszakerült a rendes kerékvágásba.
Egyik reggel Brennan rettenetes hányingerrel ébredt még a kávéját sem kívánta amit pedig minden reggel megiszik. Próbálta meginni de az első korty után szájához kapva rohant a mosdóba. Nagyon megijedt hogy hányt, de mivel hamar elmúlt ezért nem tulajdonított nagy jelentősséget neki. Egyik este azonban mikor lefekvéshez készülődött feszülést érzett a mellében. Ekkor világossá vált számára minden. Hiszen késik a menzesze és a rosszullét, hányinger.
Akkor azon az éjszakán egy új élet fogant. Hirtelen lepergett előtte mi történt akkor, és Hogins mint boldog apa és Angela és az ő családjuk.
Furcsa érzés tört ki belőle. Szívében érezte hogy boldog de a racionális agya mást gondolt.
Tanácstalan volt hogy vajon hogyan mondja el Boothnak? Hogy fogjon hozzá?
De előbb tudta hogy reggel csinál egy tesztet.
Tempi keveset aludt az éjjel…folyamatosan gondolkozott…neki is lesz kisbabája. Ez a gondolat örömmel töltötte el s még jobban örült mikor reggel meglátta a teszt eredményét………terhes!!
Néhány perccel később megcsörrent a telefonja. Booth volt az és már az ajtó előtt várta hogy indulhassanak. Újra Buck és Vanda szerepét játszották. Brennant jó érzéssel töltötte el hogy szerepe miatt bármikor hozzáérhet a férfihoz. Mikor átölelte a férfit és Booth megpuszilta, apja furcsán méregette őket. Lehet hogy sejtett valamit?!
Ezután minden felgyorsult.
A gyilkost elfogták, ezután mentek is be a kórházba Angelához. Mikor Angela vajúdott, Brennan az ajtó mögül hallotta a sikításokat. Minden egyes ilyenre összerezzent, azt gondolta, hogy vajon neki mennyire fog fájni.
Booth még mindig nem tudott a terhességről.
Hodgins hozta ki a karjában a kisfiút, aki gyönyörű volt, egészséges és a látása is rendben volt. Brennan csodálkozva nézte a pici életet, ezt Booth is észrevette s ekkor gyönyörűnek találta és szeretett volna mellette lenni.
Még mielőtt Brennan és Booth elindultak volna, a nő még benézett Angelához. Kíváncsi volt hogy milyen érzés volt a gyermekének éltetet adni. Ekkor érezte hogy ma este beszélni fog Booth-szal.
Mikor elhagyták a kórházat szinte természetesnek tűnt hogy Booth hazakíséri. Miközben egymás mellett mentek Hodgins és Angela boldogságáról beszéltek. Booth lelkesen magyarázta Bonesnak hogy milyen áldás egy baba születése és hogy milyen hatással van ez a szülők életére.
Bones végre vette a bátorságot. Bizonytalanul megállt a férfi előtt és megkérdezte, hogy tényleg így gondolja-e. A férfi nem értette a nő lelkében pusztító vihart, és látta hogy Bones nagyon furcsa. Jól tudta hogy mindketten máshogy álnak ehhez a témához, de remélte hogy a nő is érzi ennek a súlyát.
Brennan érezte itt az idő, hogy elmondja Boothnak. A férfi látta az arcán hogy valamit mondani fog neki. A nő félt, félt hogy hogyan fog reagálni.
De végül kibökte:
-Terhes vagyok…-Booth arca hirtelen kővé dermedt. Valószínűleg azt gondolta hogy más az apa és Bonesnak van valakije, de ekkor Tempi fojtatta….
-Te vagy az apa…
Booth teljesen ledermedve ismételgette magában az utolsó mondatot…: „te vagy az apa..”… „Te vagy az apa”!! Mikor kezdte felfogni hogy mit is mondott neki a nő, arca felragyogott. Örült hogy az a nő akit szeret, az ő gyermekét hordja a szíve alatt. Mosolyára Brennen arca is felderült. Megkönnyebbült hogy elmondta Boothnak, és hogy a férfi így reagált rá. Közelebb léptek egymáshoz. Csókjuk más volt mint a többi. Érezték hogy ezentúl minden megváltozik, hogy most már összeköti őket valami. Egy baba.
Nem érzékeltek sem teret sem időt…csak egymást. Boldogok voltak.
Ha szeretsz valakit akkor szenvedések is várnak rád ez a szomorú valóság talán a szíved is beleszakad vagy talán az övék de többé sosem látod magad ugyanolyannak ez a dolog kockázata.
Két embert látunk, azt hisszük hogy összetartoznak, de mi sem történik,
Elviselhetetlen a gondolat hogy ilyen mértékben másoktól függjön
Ez nagyon komoly teher, akárcsak a szárnyaknak ennek is súlya van , a hátunkon érezzük ennek a terhét, de ez a teher ugyanakkor fel is tud emelni, olyan teher ami lehetővé teszi hogy repüljünk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
nemtudom mikor lesz következő de az biztos hogy van folytatása!! kb 2 hét!! :D