hullaviasz: Halálos klotyókaland/2.
A délelőtt csodásan telt a laborban. Brennan csontvázakat rakott össze, hullákat azonosítgatott, az egész olyan idilli volt, hogy akár egy reklámban is lehetett volna.
Aztán délután Booth betoppant.
- Bones, gyere velem! Van egy hullánk.
A kocsiban egy ideig csönd volt, aztán Brennan megszólalt.
- Hol találták meg a hullát?
- Egy iskolában. Az évnyitón egy kislány bukkant rá. Azt mondják, még mindig sokkhatás alatt áll szegény. Ja, és hogy a hulla pontos helyén nagyon meg fogunk lepődni.
- Engem hullákkal nem igazán lehet meglepni.
- Én is így gondolom, de azért kíváncsi vagyok rá.
Mikor megérkeztek, az igazgató fogadta őket.
- Jöjjenek gyorsan! Ezt nem fogják elhinni.
Bevezette őket a lányvécébe és a fülkére mutatott, amelyikben a csontváz trónolt.
- Itt van a hulla.
Brennan gumikesztyűt húzott, és odalépett a hulla mellé.
- Ejha! Hát ezzel meg mi történt? – röhögött Booth – Halálra szarta magát?
- Lehet, – vigyorgott Bren – vagy egy vécéremetével van dolgunk.
- Na de kérem! – méltatlankodott az igazgató. – Nem fordítanák végre komolyra a szót?
Booth felvette a hivatalos arckifejezését.
- Elnézést, de ez egy lehetséges bűntett helyszíne. Kérem, távozzon.
Azzal kikísérte az igazgatót a vécéből.
Széles vigyorral az arcán jött vissza.
- Nos, Bones, van még tipped, hogyan halhatott meg?
- A találgatások helyett most már beszéljenek a tények – válaszolt Bren.
- Mi? Mit gondolsz, mégis miért küldtem ki az igazgatót? – kérdezte szemrehányóan Booth.
Brennan nem tudott elfojtani egy mosolyt. Így, mosolygósan annyira szép volt, hogy Booth egy percig le se tudta venni róla a szemét.
- Legalább azt derítsék ki minél hamarabb, hogy iskolánk diákja volt-e! – dugta be a fejét az ajtón az igazgató.
Brennan visszafordult a hullához.
- Nem – jelentette ki.
- Huh, ez gyors volt – nyögte a diri.
- Higgye el, – súgta neki Booth – ez még tényleg nem volt semmi.
- Nő, az ötvenes évei elején – állapította meg Brennan. – Magának volt 50 éves diákja?
- Rendben, értem – mondta az igazgató.
- Bár, ha tanulás helyett is a WC-n ült… - tűnődött Brennan vigyorogva.
- Elég már! – emelte fel a hangját az igazgató. – Vigyék, ami kell, és oldják meg végre ezt az ügyet! A slozis poénjaikat meg tartogassák másnak!
Azzal elsietett.
- Hú. Kicsit ideges szegény – sajnálkozott Bones.
- Pont úgy viselkedik, mint minden igazgató, ha veszélybe kerül az iskola hírneve – érvelt Booth.
Brennan égnek emelte a szemét. Utálta, hogy az iskola hírneve még az oktatásnál is fontosabb a legtöbb igazgató és tanár számára.
- Szükségünk lesz gyakorlatilag az egész fülkére. A WC-re is.
- Mindegy, úgy sem akarna már erre ráülni senki – vigyorgott Booth.
|
Köszönöm, nagyon jólesnek a kommentek, és ígérem, hogy hamar meglesz a folytatás, mert rengeteget írtam, csak még be kell gépelni :P