|
o.n.: A boldogság ára/4.
Booth hazafelé tartott, amikor felhívták a kórházból. Azonnal a baleseti központhoz hajtott. Görcs állt a gyomrába az idegességtől, mivel telefonon nem adtak neki tájékoztatást. Méghogy ő nem hozzátartozó! A legrosszabbtól tartott, leginkább Bonest és a babát féltette, de természetesen a többieket is. Kicsit megkönnyebbült, amikor a váróba érve megpillantotta néhányukat. Michelle felhúzott lábakkal ült az egyik fotelben, átölelte a térdét, rémült arcán patakokban folytak a könnyek. Angela a vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa, de az ő arca is ijedtséget tükrözött. Hodgins a kis Michaelt ringatta és szinte másodpercenként tekintgetett a folyosó irányába, hátha feltűnik egy orvos, vagy egy nővér, akitől kérdezhet.
- Booth! – kiáltott fel Angie, ahogy meglátta őt. – Csakhogy ideértél!
- Mi történt, Angela? Örülök, hogy nektek nem lett bajotok – ölelte meg az elé siető nőt. –Hogy van Bones? És Cam? Nem tudok semmit, nem mondták el telefonon…
- Belénk jöttek kocsival, amikor hazafelé indultunk – mondta gyorsan Angela. – Brennannek agyrázkódása van, de nem tört el semmije. Még nem tért magához. Sokkot kapott, és össze kell varrni egy sebet a fején.
- És… a… – annyira elszorult és kiszáradt a torka, hogy nem tudta feltenni a kérdést, de Angela így is megértette.
- A babáról mi sem tudunk egyelőre semmit. Még vizsgálják Brennant. Nemrég értünk csak be a kórházba. Cam… – Angie oldalra pillantott Michelle-re, majd megfogta Booth karját, és néhány lépéssel távolabb húzta a lánytól. Halkabban beszélt tovább. – Cam nagyon súlyosan megsérült. Meg kellett várnunk a helyszínen, amíg szállítható állapotba hozzák, csak azután tudtunk elindulni. Most a műtőben van.
Hodgins lépett oda melléjük. Booth a saját félelmeinek árnyékát látta visszatükröződni az arcán, a tehetetlen aggodalmat, hogy a szerelmével és a gyerekével valami szörnyűség történik. De ő már biztos lehet benne, hogy a szeretteivel minden rendben van… Hodgins felemelte a kezét, és néhányszor megütögette Booth vállát. Nyitott tenyérrel. Nem volt szükség szavakra. Booth bólintott egyet, majd a mobiljáért nyúlt, és kiküldte az FBI legjobb nyomszakértőit a baleset helyszínére. Azután helyet foglalt Michelle másik oldalán és várt. Minden percet egy örökkévalóságnak érzett, pedig valójában nem is telt el sok idő, amíg kijött hozzájuk egy nővér a vizsgálóból, hogy tájékoztassa őket.
Booth most már végre bemehetett Boneshoz. Ahogy a nő ott feküdt a kórházi ágyon, védtelenebbnek tűnt, mint amilyennek valaha látta. Odahúzott mellé egy széket, leült, megfogta a kezét, és várta, hogy felébredjen. Hamarosan kinyitotta a szemét.
- Booth.
- Itt vagyok. Kórházban vagy. Hogy érzed magad?
- Booth, hogy van a baba? Ugye nem esett baja?
- A babával minden rendben van – Látta, hogy Bones megnyugodva sóhajt egyet. – Te is rendbe fogsz jönni, csak vigyáznod kell magadra. Azazhogy kettőtökre.
- És Cam?
- Még tart a műtétje. Küzdenek az életéért… Angela, Michael és Michelle jól vannak.
- Igen, azt tudom.
- Emlékszel, mi történt veletek?
- Nagyjából – egy pillanatra lehunyta a szemét. Nehezére esett a beszéd. – Karamboloztunk. De nem láttam az autót, lehajoltam megkeresni Michael cumiját… Csak Cam sikítását hallottam az ütközés előtt.
- Angie és Michelle is ezt mondták.
- Olyan furcsán érzem magam. Zsibbadtnak, és alig tudok gondolkodni.
- Nyugtatót és fájdalomcsillapítót kaptál.
- Akkor ezért. Booth, szeretném látni a röntgenjeimet.
- Nem adtak neked elég nyugtatót – Booth szája önkéntelenül mosolyra rándult. – Megyek, elkérem az orvostól, és szólok a többieknek, hogy magadhoz tértél. Szeretnéd, hogy Angela bejöjjön hozzád?
- Igen.
Nem sokkal azután, hogy becsukódott az ajtó Booth mögött, Angela lépett be a kórterembe.
- Édesem – ült le Brennan ágya mellé –, annyira sajnálom!
- De hát mit, Angie? Jól vagyunk, a baba is, és én is.
- Hihetetlen, hogy nem vettem észre, hogy terhes vagy… Hetekkel ezelőtt rá kellett volna jönnöm, de nem figyeltem rád úgy, mint eddig. Csak Michaellel és a saját boldogságunkkal voltam elfoglalva…
- Mellettem voltál, Angie. Akármikor fordulhattam hozzád, ahogy régen is. Törődtél velem, rávettél, hogy kijöjjek a laborból. Kihúztál az autóból, szóltál az orvosoknak a babáról…
- A baba… jó ég, Brennan, ez annyira fantasztikus!
- Igen, az.
Egymásra mosolyogtak, mint már oly sokszor, két teljesen különböző ember, akik mégis a legjobb barátok. Nyílt az ajtó, és egy orvos jött be rajta műtős köpenyben, a nyomában pedig Booth érkezett, kezében tartva a röntgenképeket. Hodgins egy kávét szorongatott, békésen alvó kisfia most Michelle-nél volt, aki egy kicsivel nyugodtabbnak tűnt.
- Dr. Saroyan állapotát sikerült stabilizálni – mondta ki az orvos azt, amire mindnyájan kíváncsiak voltak. Megkönnyebbülés ült az arcokra. – A következő 24 óra kritikus. Sok vért vesztett, ha nem részesült volna szakszerű elsősegélyben, mielőtt odaértünk, már nem tudtunk volna rajta segíteni – Michelle-re nézett, akinek tiszta vér volt a ruhája. – Azzal, hogy elszorította vérzést, megmentette az életét – ezzel ki is ment a szobából. Booth szólalt meg:
- A nyomszakértők telefonáltak. Begyűjtötték a festékmaradványokat – Hodginsra pillantott – és lefotózták a keréknyomokat – itt pedig Angelára. – De ami lényeges, hogy az ismeretlen kocsi csak gyorsulás közben hagyott nyomot. Teljes gázzal hajtott belétek, ez szándékos ütközés volt. Kivárta, amíg elindultok, és Camet vette célba. Ha jól értettem, csak ő láthatta a sofőrt – Angela, Brennan és Michelle bólintottak. Booth Michelle-hez fordult. – Tudsz róla, hogy voltak-e ellenségei? – Michelle nemet intett a fejével. – Én sem, de utána fogok nézni. Addig is Michelle, nem maradhatsz egyedül.
- Nálunk fogsz lakni, amíg el nem kapjuk ezt a szemetet – szólalt meg hirtelen Angela. – A házba senki sem jut be, erős a biztonsági rendszer. És legalább lesz, aki vigyáz Michaelre, amíg én bent vagyok a laborban és azonosítom az autót. Úgyis annyira kedvel téged – mosolygott rá a lányra. Michelle nem tiltakozott. Túl sok volt ez neki egyszerre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Köszi szépen hullaviasz :)