A fekete jeep éles kanyarral fordult be az utcasarkon és megállt a lámpánál. Booth ujjaival dobolt a volánon. A türelmetlenség az elmúlt napokban álladó kísérőjéül szegődött s bármennyire is küzdött ellene nem tudta legyőzni. A rádióban bemondták a híreket. Egy agyonlőtt áldozatot találtak a J. Edgar Hoover épület előtt.

Broadsky. - Gondolatai szinte ordítottak. Bár nem tudta biztosan, hogy össze függ-e az eset az eddigiekkel, de valahogy érezte, hogy igen. A zsigerei most sokkal jobban működtek, mint korábban bármikor. Egyszerűen tudta. A mobilja után nyúlt. A lámpa zöldre váltott és ő padlógázzal indult neki. Kitette a villogót és sebesen az iroda irányába kezdett száguldani. Ha a hírekbe bekerült már őt még miért nem hívta senki se? Abban a pillanatban, ahogy tárcsázni próbált megcsörrent a telefon. Booth lehalkította a rádiót pont, amikor az időjárás jelentő bemondta, hogy harmadfokú riasztást adtak ki egész Washington D. C.-re. De Booth ezt már nem hallotta, a vonalban Caroline volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó elfogadni a tanúvédelmet.

Selley… - Kezdte Caroline csendesen.

Tudom. – szakította félbe Booth a mondandóját- a hírekben már bemondták. Csak azt nem értem ők honnan tudták meg előbb, mint én?

Baj van Selley. A barátod ezúttal egy levelet is hagyott az áldozat mellett. Azt írta benne, hogy mindennap ameddig nem adod fel magad neki meg fog ölni valakit és a halottakat az FBI előtt hagyja figyelmeztetésül.

Ahogy látom már el is kezdte.

Tudjuk ki az áldozat?

Igen Selley tudjuk. Robert Cooperfield százados a mesterlövészek felügyelő tisztje. A múlt hónapban mentették fel a szolgálatból miután egy tanítványa súlyosan megsérült az FBI akadémián állítólag Robert hibájából.

Booth gyomra összeszorult. Jól ismerte Bobot. Annak idején együtt tanultak az akadémián, sőt mikor visszament Afganisztánba Bob akkor is ott volt vele. Egy héttel az előtt, hogy Hannaht megismerte, utazott haza, mert a családja súlyos balesetet szenvedett.

Azóta nem halott róla. Még a temetésről is csak akkor értesült, amikor hazajött.

Hamarosan bent leszek Caroline. – mondta miközben letette a telefont.

Ha Bones most itt lenne, biztos megkérdezné mennyire álltak közel egymáshoz és ő szégyenkezve mondhatná, hogy mióta visszajött annyira sűrű lett az élete, hogy nem volt ideje felhívni a régi cimborát. Pedig hányszor akarta, hányszor fordult meg a fejében, hogy meghívja egy italra és elmondja, mennyire sajnálja, ami a családjával történt, de sose tette meg.

Bones! Vajon mi lehet vele? Paul a legjobb volt messze az FBI történetében, akit csak a tanú védelmisek kaphattak embernek, de azért ő sem csodatévő. Remélte, hogy elég messze vitte a várostól a nőt. Ameddig Broadsky itt van, már pedig itt van ebben egészen biztos addig Bones és a többiek biztonságban vannak.

Mégis mennyire örülne most a nő jelenlétének, a hideg tényszerű tárgyilagosságának.

Ahogy az iroda felé száguldott gondolataiban újra meg újra elképzelte magukat egy párként. Bár az utóbbi hetekben egyre gyakrabban fordult elő, hogy a nő esténként

nála vacsorázott még mindig a legtöbbször hazament utána. Alig, alig fordult csak elő, hogy nála aludt. S mindössze egyszer szeretkeztek az óta az éjszaka óta. Bones képtelen volt feladni a függetlenségét pláne nem ilyen gyorsan. Pont mielőtt mindez megtörtént mondta neki, hogy talán aludhatnának együtt többet, hogy megszokja a férfi jelenlétét. Három éjszakát már együtt is töltöttek és az utolsó estéjükön a férfi már átölelte úgy aludtak el. Booth rengeteget beszélt erről Sweetsel és bár korábban mindig kinevette és félvállról vette, amit mondott, mióta kiderült, hogy gyerekük lesz már minden szavát komolyan kezdte venni. Sweets tanácsai pedig, bár ezt ő sem hitte volna, lassan elkezdtek beválni.

Sweets ötlete volt, hogy ne siettesse a nőt, ne rohanja le az érzéseivel, mert bár a hyperracionalitás falát lassan levetkőzte azért még mindig védekezőn reagál minden közeledésre, és ha Booth lerohanja vagy a kapcsolat iránti vágyával sietteti, azzal olyan messzire űzheti a nőt, hogy sose talál vissza hozzá. Azt mondta adjon neki időt és teret. Csináljon helyet a szekrényben, de ne mondja a nőnek, hogy költözzön hozzá. Éreztesse vele milyen fontos neki, de ne mondja ki az sz betűs szót, ha orvoshoz mennek, kísérje el, de hagyja, hogy a nő mondja el kicsoda is ő.

Booth minden tanácsot megfogadott, bár éjszakánként mikor a nő mélyen aludt rendszeresen megsimogatta az arcát és a fülébe súgta, hogy mennyire szereti. És ahogy a napok múltak Bones lassan egyre közelebb és közelebb merészkedett a hőn áhított vonalhoz, ami az egy párt jelentette mindkettejük számára. Bár a változás külső szemmel alig volt látható azért azt mindenki észrevette, hogy ha találkoztak egyre többször fordult elő, hogy a nő szájon csókolta Booth. Eleinte csak akkor mikor senki sem látta őket később már a többiek előtt is. Amit persze Booth sose tudott meg az, az volt, hogy ezt a változást Angela szavai érték el a nőnél, aki figyelmeztette Bonest, hogy ha átlépte a határt már nem visszakozhat annyira, hogy minden remény elvegyen a férfitól. Így végül is Bones volt, aki kezdeményezett persze mindezt az addigra eléggé kétségbe esett Booth legnagyobb örömére.

A Toyota hangos csikorgással fékezve állt meg. Booth a szokott mozdulatokkal parkolt be. Már éppen kiszállt volna az autóból, amikor meglepődve állt meg.

Mit csinálok én itt? – Gondolatai annyira elkalandoztak Bones felé, hogy mire észbe kapott az ismerős helyen állt a Jefferson mélygarázsában. Csakhogy életnek most nyoma se volt az épületben és a parkoló is csaknem teljesen üres volt. Mióta Camet meglőtték és a csapat lelépett, labort újra lezárták. Az ajtókra biztonsági zárakat erősítettek és csupán a csekély számú éjszakai őrség sétálgatott a máskor népes folyósokon. Persze mint mindig a Jefferson más szárnyai teljes gőzzel működtek, de a labor mintha gyászba borult volna úgy állt a sötétségben egymaga.

Booth beindította a motort, de mikor sebességbe tette volna a kocsit a mobilja ismét megszólalt jelezve, hogy üzenete érkezett.

Gyere, egy szinttel lejjebb várok rád. – Booth ahogy végig olvasta az üzenetet először nem akart hinni a szemének. Broadsky ennyire ostoba lenne. A Jeffersonban bujkál? Nem, ez nem Broadsky. Érezte, hogy másról van szó, de azért a sok év szolgálat nem múlt el nyom nélkül. Fegyverét kivette a tokból és kibiztosította. A motor leállította és a kocsit lezárva gyalog indult el a lépcsőn. Ahogy lefelé szaladt csőre töltötte a pisztolyt, és amikor a lépcsőház ajtaja kivágódott már készen állt a tűzharcra.

Meglepetésére azonban a mélygarázs tökéletesen üresnek tűnt. Booth fedezékből fedezékbe bújva haladt az oszlopok között maga előtt tartva a fegyverét.

Már majdnem a végére ért a garázsnak, amikor az egyik sarokból neszt hallott.

Arra felé fordult ujjával a ravaszon és a hang irányába kiabált.

- FBI! Feltartott kézzel jöjjön elő azonnal! –

Semmi sem történt.

- Jöjjön elő vagy tüzet nyitok! –

Erre már mozgolódás támadt a sötétben és egy alak indult el Booth felé.

Booth magasra emelte a fegyvert készen arra, hogy tüzet nyisson, ha a sötétből elő lépő alaknál is fegyver lenne.

Azonban arra, ami ezután történt még ő se számított.

Ahogy az alak a fény felé haladt először csak azt látta, hogy a két keze a magasban van – lazított a fegyver szorításán ujja elengedte a ravaszt – aztán meglátta az ismerős széles mosolyt.

- Te jó ég Booth! Nehogy lelőjél! – mondta remegő hangon a férfi.
- Max? –
- Mit keresel te itt? Hogyan találtál meg? Honnan tudtad hol vagyok? –

- Nos, a kérdéseire a válaszom az, hogy ez maradjon az én titkom Booth egyelőre. Segíteni jöttem, hogy elkapjuk azt az embert, aki a kislányom életét fenyegeti. –

- Max te is tudod, hogy nem vehetsz részt sem nyomozásban se elfogásban a priuszod miatt, és mert Bones megölne, ha hagynám, hogy belekeveredj az ügybe. –

- Hát ez nagyszerű Booth! Látom egyedül milyen sokra mentél! A segítségem ajánlom, erre te csak aggályoskodni tudsz! Na és mond csak Tempi ahhoz mit szólna, ha bajod esne egyedül? Vagy te mit szólnál, ha vele történne valami, amíg te elutasítod az egyetlen segítséget? –

Booth már épp nyitotta a száját a kemény válaszra, amikor Max csendre intette a kezével.

- Elég volt Booth! Nem fogok vitatkozni veled! Segíteni jöttem, ha akarod, ha nem. Temperance a lányom te pedig az unokám apja leszel, tehát már a család része vagy. Sőt! Ha jobban bele gondolok te, már akkor Tempi családja voltál, amikor én még csak távolról figyelhettem. -

Booth szemei elkerekedtek a meglepődéstől. Bones elmondta az apjának hogy terhes? Nélküle? De hát külön megkérte őt, hogy menjen vele, amikor elmondja Maxnek és Russnak.

- Max? Te ho… - kezdte volna a kérdést, de Max félbeszakította.

- Már régóta tudom! Tempi olyan, mint az édesanyja Christine volt. Amikor terhes lett Russal ugyan ilyen arcot vágott. Gondterhelt volt, de mégis szinte ragyogott, valami belső fény áradt belőle. Tempi ugyan így nézett ki, amikor legutóbb láttam és Bowling terem óta tudom, hogy van valami köztetek, még ha titkoltátok is. De azért az mégis csak jól esett volna, ha ti mondjátok el. Már persze ha a gyerek valóban a tőled van? -

Booth elrakta a fegyvert, amit még mindig szorongatott.

- Nos, igen a gyerek tőlem van, de mi nem vagyunk úgy együtt, vagyis de, de mégsem, ez zavaros dolog néha még nekem is. -

- Nézd Booth. Tempi tényleg olyan, mint Christine volt. Nem csak a beszéde az esze a mozdulatai, de a természete is tökéletesen az édesanyjáé. Christine ugyan ilyen kemény volt az emberekkel és a kapcsolataiban is. Olyan sok évig szerettem, de soha nem ismertem ki egészen. Nem mondhatnám, hogy meglepett a tény hogy Tempinek előbb lett gyereke, mint férje. Úgy tűnik a Keenan lányok keménynek születnek és így is halnak meg.

- Azért neked szorítok Booth, mert rengeteg türelem kell, majd ha a lányomat választod a társadnak egy életre. –

- Tudom Max. – mondta Booth miközben lehajtotta a fejét és lépcső felé indult vissza a kocsihoz. Ám amikor rá jött, hogy Max nem követi megtorpant. Visszafordult és kérdőn nézett a férfira.

Max elmosolyodott.

- Akkor? Segíthetek neked? –
- Csak akkor, ha se a nyomozásban se az elfogásban nem veszel részt! –

- Megegyeztünk. – mondta Max a szokásos mosollyal és elindultak Boothal felfelé a lépcsőn.

Az út a Jeffersontól az FBI-ig eseménytelen és gyors volt. Caroline már várta őket.

Miután ismertették a tényeket elvonult Boothal az irodájába. Max a folyosón üldögélt a szokásos kávéval a kezében. Amikor Booth újra feltűnt izgatott és dühös volt.

- Ezek az emberek egyszerűen bénák! – mondta mérgesen.

- Az agyasok már rég kitalálták volna hol ölték meg Bobot vagy, hogy mivel. De ezek az emberek nem képesek még arra sem, hogy a halál pontos idejét megállapítsák! Sose hittem, hogy ezt fogom mondani de, hiányozik a csapatom!

- Nos Booth ami azt illeti már akartam mondani neked valamit. –
- Ne most Max. –
- Szeretném, ha velem jönnél Booth. –
- Hova? –
- Azt nem mondhatom el, de velem kell jönnöd. –

Booth látta Max arcán az elszántságot. Amit viszont nem láthatott az, az előbbi telefon volt, amit Max kapott, és amitől ilyen ideges lett ő is.

- Rendben. Menjünk. Csinálnom kell valamit amíg Broadsky nyomára akadunk, különben beleörülök a várakozásba. –

- Kérem a kulcsokat. Én vezetek. – mondta Max a liftben a garázsba menet.

- Az én kocsimat? Na, nem. Max ez mégiscsak az FBI tulajdona te meg csak megölted az egyik vezetőjét, ha jól emlékszem. –

- Booth! Először is felmentettek a vád alól, másodszor csak én tudom az utat és mivel te a hátsó ülésen fogsz utazni nem, hiszem, hogy elérnéd a volánt onnan. –

- Várj! Mi van? Minek üljek én hátulra? –
- Mert lesz még egy utasunk, akit gyorsan kell felvennünk. –
- Ki? –
- Ezt még nem mondom el, de hamarosan magad is rájössz. –

- Kérem a kulcsokat. – Max kinyújtotta a kezét és Booth fintorogva még mindig mérgesen oda adta neki.

Ahogy a kocsihoz értek Max kinyitotta a motorháztetőt és a kocsi alá hasalt.

- Most meg mi a fenét csinálsz? –
- Várj. –

Max tompa hangja a kocsi alól hangzott fel közvetlen a nyikorgás és rángatás hangja előtt.

- Max? Mit csinálsz a kocsimmal? –

Max feje váratlanul felbukkant a szélvédő mellett, ahogy felállt. Kezében kábelkötegekből apró kijelzőkből és sok műanyagdarabkából álló gombócot tartott.

- Ez meg mi? –

- Nézd Booth. - Kezdte Max miközben lecsukta a motorháztetőt és volánhoz ült – Tudom, hogy te nagyon hiszel a kormányunkban és az államban is. De én nem! Ezért kivettem a GPS nyomkövetőt, ami a kocsidban van.

- Minek Max? Ki lehet kapcsolni. Nézd!

Booth egy kis gombra mutatott a műszerfalon.

- Nem azt a GPS-t Booth. –

Booth megrökönyödve nézett a férfira.

- Akkor? Miféle GPS-t szedtél ki a kocsim alól? – hangja a mondat végére felerősödött jelezvén, hogy nagyon hamar elveszti a türelmét.

- Van egy másik GPS mindegyik kormányzati kocsiban. Ennek a jelét mérhette be Broadsky, amikor az üzenetet küldte innen tudhatta, hogy nem vagy Dr. Saroyan közelében és így találtalak meg én is. Furcsállom, hogy olyan emberek mellett, mint Hodgins, nem tudtál erről?

- Ezt most úgy érted, hogy abban a kocsiban is van egy ilyen eszköz amivel Bones és Paul mentek? –

- Nem. Abban nincs, ők civil autókat használnak. –
- Ebben egész biztos vagy? –
- Igen. Egész biztos. -

Booth a kezébe temette az arcát.

- Nem akarom tudni te honnan, tudsz ilyeneket. –

- Hamarosan megtudod Booth. – válaszolta Max miközben gázt adott és hatalmas lendülettel kiszáguldott a garázsból. A kapunál kihajította a kábelköteget.

Jobb, ha senki nem tudja, merre megyünk. Ez most mindenki érdeke. –

- Egyre kevésbé tetszik ez nekem. – mondta Booth miközben az autó és sofőrje kivágódott a 3 sávos útra porfelhőt szórva magamögé és fékezés nélkül besorolt a középső gyors sávba.

Gondolatai megint Bones felé szálltak. Mit szólna, ha tudná, mi történik idehaza? Ha rájönne, hogy hagyta az apját belekeveredni egy ilyen veszélyes ügybe? Csak remélni merte, hogy kézben tudja majd tartani a dolgokat és azt, hogy mire mindez kiderül már mindennek vége lesz és a nőt újra a karjaiba zárhatja.

A fekete jeep tudtán kívül egy olyan jövő felé vitte a férfit, amely veszélyesebb és fájdalmasabb lehetőségeket tartogatott számára, mint eddigi munkája bármikor.

Súgó 8 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.10.12. 13:17 Zora Még csak 2 fejezetet olvastam el, de nekem is az a véleményem, hogy nagyon jó a történet, tetszik a cselekményvezetés. Tőlem akár még a 7. évadban meg is történhetne. Vagy készülhetne egy önálló film is, nem? :-) Két kritika (mert láttam, nem zárkózol el előlük): Tempe vezetékneve Brennan, nem "Brenen". A másik, ami már csupán az én heppem és talán nagyon szőrszáhasogató: Tempét csak Booth nevezheti "Bones"-nak. Tehát, ezt úgy értelmezem, ha mi írók róla írunk valamit, akkor sem nevezhetjük így, csupán egyéb neveken. (Tempe, Bren, Temperance...) De mondom, lehet, rosszul gondolom. Most pedig megyek továbbolvasni. Köszönöm az idődet!

2011.07.03. 12:12 olvasó Köszi. Húúúúú sok is a válasz , mire kibogozom, az 6 évad..... (de igyekezni fogok). Ennyire nem gondoltam vészesen, csak még friss volt az első rész és nem állt össze bennem (de persze a szereplőkben sem: "de mi nem vagyunk úgy együtt, vagyis de, de mégsem") 1*-többször-rendszeres. Persze, hogy viszonyítás kérdése. Csak én még mindig nem gondolom a falak mögött ennyire érzéketlennek, vagy nyuszinak a csajt, inkább álarcként veszem a tetteit (van ilyen ismerősöm ugyanis és 4-6 szemközt azért le-le esik az az álca). Lehet, hogy ezt kevesen látják hozzám hasonlóan (az életben is), bár te is megpendítetted, hogy minden változik  hétről-hétre Ja és nem gondolom, hogy sértődékeny lennél, vagy a véleményeket rosszul vennéd (akkor nem is mertem volna írni). Egyébként is a többi hozzászólásod alapján laza vagy, ezeket a reagáló "lökötteket" meg simán kezeled. ÉS tényleg váááááárom a következőt, csak nem akarok telhetetlen lenni.

2011.07.02. 22:37 Angela Szent szőr hol is kezdjem? Először is köszönöm, a „kritikát”épp úgy, mint a dicséretet. Ezekből tudom, csak összerakni mi jön át és mi nem a mondanivalómból.   Olvasó: Jaj! Mennyi kérdés:) Na, haladjunk sorrendben. Tehát nem mennék bele a rémálom fogalmába, de abban azért kiegyezhetünk, hogy nem tudod, mikor jön. „Ő, aki a rémálmából ébreszti mikor újra és újra ott van és célba veszi az a gyereket?” (jesszus de furcsa magamat idézni elég Gollam effektus…) Az újra és újra ott van, két időpontot idéz, ami szerintem kronológiailag pont megfelel a ” még mindig a legtöbbször hazament utána. Alig, alig fordult csak elő, hogy nála aludt.”. Hál isten az alig, alig takarhat 10, de akár 60 estét is. Sőt ha csak heti egy estét töltött nála az öt hónap alatt az is legkevesebb 22 éjszaka. Na, szerintem ebbe meg simán belefér, hogy két vagy akár négy éjszaka is rémálma legyen Boothnak. De ha mégse hát majd úgy írom meg, hogy úgy legyen… A másik kérdés a rendszeresen: Három éjszakát már együtt aludtak. Ha mind a három éjszaka megtette az nem rendszeres? Vagy ha a heti egy ott alváskor teszi ezt mindig az nem egy rendszer? Na és végül a kedvenc kérdésem a szex. 6/22 mi hozta össze őket az ágyban? A szerelem, amit megbeszéltek a liftes részben, hogy még messze lesz vagy a gyász? 6 évad után melyik a hitelesebb? A racionális és távolság tartó nő, aki senkinek nem adja át magát, és ahogy a 4/20-ban is elmondja, csak irigyli azokat, akik át tudják adni magukat másnak ennyire, vagy egy olyan Brenen aki megtudja, hogy terhes és beleveti magát Booth karjaiba? Utalnék, az ötödik évad azt hiszem ötödik részére és arra, mint mond Gordon Boothnak a séf asztalánál, vagy arra, amikor az 5/16-ban megcsókolja Bonest és a nő mivel utasítja vissza.   Nos, remélem elég választ adtam. Ha mégsem akkor ráfogom az írói szabadságra. Jaj, mielőtt azt hinnéd egyáltalán nem sértődtem meg a kérdéseken. Sőt inkább örülök, mert így tudom, van, aki tényleg odafigyel, miket írok én itt.   Névtelen: Folytatás holnap. De az már egy kicsit keményebb lesz…

2011.07.02. 22:07 emiliarvp11 Csak annyit tudok írni, hogy: whááááá nagyon jóóó!! Folytatást!!! :)

2011.07.02. 21:31 olvasó Na Angela ez is baromi jó lett, olyan mintha nézném a filmet (nem csodálkozom már, hogy  előre látod a videókat amiket csinálsz és "csak" össze kell állítanod). Írj csak nekünk többet!! Méghogy nem akkor fejezel be egy részt, amikor nem kéne, de igenis, és megkaphatod: kínzod a bandát. Hát kellett ez neked? Kérdésem volna, hogy dög is legyek: Az 1. rész szerint 5 hónapos terhes és a rémálomból ébreszti a kispapát (gondolom mellette van olyankor). A 2. szerint alig aludt nála és 1*szeretkeztek, de... "éjszakánként mikor a nő mélyen aludt rendszeresen …” Most akkor együtt vagy külön? Megzavartál. Ez a pár ennyire „fura”, hogy 5 hónap nem elég arra, hogy megszokják a másikat, akit 7 éve ismernek és szeretnek, sőt közös gyerekük lesz??? ja és 1*..., háát .....!!??  SN és HH még tanulhat ezt-azt a pszihológiáról és a távolságtartásról  és csodálkozunk, hogy a 6. évad végéről kimaradt ez-az? Tudom írói szabadságod, csak csacsogtam pár sort, bocsi érte. Aztán küldd ám légyszi Dannynek a következőt, mert kííííváncsi vagyok, de marhára és imádom amit írsz!!!

1 | 2