|
Angela: Egyedül/3.
Hangos zokogás törte meg a szoba csendjét. Angela szemei felpattantak. Az elmúlt napok és történések nyugtalanná és feszülté tették. Régen volt már hogy igazán jól aludt. Mostanság annak is örült, ha Michael 2-3 órát hagyta pihenni. Bár Jack valóban betartotta a szavát és ász apának bizonyult a szülein érezhető idegesség és az idegen környezet még így is nagyon megviselték a kicsit. Sokkal többet sírt, mint otthon. És hát az se tett valami jót neki, hogy napjában csak egyszer mehettek sétálni az anyjával, persze Jack nélkül, a védelmezőjük Patrick ügynök kíséretében. Aki mindig előre ment és körülnézett ne legyen, senki az utcákon amerre mennek.
Sajnos még így is csak 20 perc járt a levegőn.
Angela az első napokban nagyon nehezen viselte a bezártságot és azt, hogy nem nyúlhatott semmilyen számítógéphez. Mintha ahogy azt többször is mondta levágták volna az egyik karját. Jack se volt sokkal jobb állapotban bár amennyi időt csak lehetett Michaellel és Angelával töltött, amikor mindketten elaludtak esténként kétszer is megtörtént, hogy kimerészkedett a kertbe és bogarakat keresett aztán a konyhában, a boncolás után, őket analizálva próbálta kideríteni merre is lehetnek. Reggel mikor Angela inni ment a konyhába még hevert néhány bogárláb az asztalon, amitől a nő persze azonnal ki is borult.
Az a sötétített üveges kisfurgon, amelynek hátsó ülésén elhagyták a kórházat és vele Washingtont is nem engedett valami nagyteret a kilátáshoz és bár ebben Angela utánozhatatlan, az adat, hogy mennyivel mehettek kb. és milyen sokat, elég nagy tárházát nyitotta meg a lehetőségeknek.
Valójában fogalma sem volt, de ahogy a bogarakból, növényekből és a néha feltűnt autópálya táblákból melyek furcsa mód a 95-ös utat jelölték folyton azt saccolta, hogy Palm Bay lehet a hely neve. Esténként mikor aludtak mintha az óceán zúgását is halotta volna. Persze lehet, hogy csak képzeli. De növényzet a meglehetősen jellegzetes Floridai kinézetet vette fel. Bár sajnos nem voltak műszerei vagy mikroszkópja, de azért hitt benne, hogy elég profi ebben ezek nélkül az eszközök nélkül is.
A sírás, zokogássá erősödött, amire már Jack is felébredt.
Hagyd csak Ange! Aludj, tovább majd én megyek. - mondta miközben csókot nyomott a lány arcára és kibújt mellőle az ágyból, hogy a köntösét felvegye.
Ugye tudod, mennyire szeretlek téged? – nézett utána Angela lágyan.
Jack átment a másik szobába és zokogás pillanatok alatt halk sírássá, majd csöndes szipogássá, végül pedig elégedett csönddé változott.
Hiába gondolta Angela, Jack imádja a fiát és ezt Michael már most jól tudja és ki is használja.
Jack visszajött a szobába és mellé bújt újra az ágyba.
Elaludt végre.
Hát persze, mert megint felvetted. Pedig mit ígértél?
Jól van, jól van. – mormogta az orra alatt miközben szorosan a lány mögé bújt és kezével átölelte.
Hamarosan mindketten elaludtak újra és nem is hallották, ahogy a hajnalból reggel lesz. Az utolsó reggel együtt.
Jack ébredt fel elsőnek. Egy darabig még feküdt szerelme mellett szorosan átölelte. Néha azon kapta magát, hogy még mindig nem hiszi el. Angela a felesége lett és családjuk van. Egy csodás fia…
Eszébe jutott Brenen és a terhessége. Micsoda abszurdum! Még hogy miss. önfegyelemnek gyereke? Bár nagyon szerette Brenent a gondolat, hogy gyereke lesz Boothtól számára még mindig nevetségesen hangzott.
Az órára nézett. Te jó ég! Már 7 óra? Michael mindjárt felkel és éhes lesz.
Muszáj, innia egy kávét mielőtt a kicsi felverné a nyugodtnak tűnő lakást.
A konyhába csoszogott, köntösben.
A mosogató feletti szekrényből kivette a filtert és a kávét is.
Ahogy megfordult, hogy az asztalon lévő bögre után nyúljon valami furcsán akadt meg a tekintete.
A bejárati ajtó, résnyire ugyan, de nyitva volt.
Hodgins kezéből kiesett a filter és apró tompa puffanással ért földet a mintás linóleumon.
Az első dolog amit Patricktól megtanultak az volt, hogyha az ajtót valaha is nyitva találják, azonnal menniük kell. Vele vagy nélküle, de rögtön, mert ez azt jelenti, hogy lelepleződtek.
Hodgins megdermedt. A szoba ahol az ügynök aludt üres volt ez jól látta onnan ahol állt. Patrick fegyvere a kis asztal alatt hevert az ajtó mellett a földön. Érezte, ahogy elönti minden zsigerét az adrenalin. Most már biztos, hogy baj van. Eldobta kávészacskót és futva indult meg a kis szoba felé ahol Michael aludt.
A kávészacskó a földet éréskor teljesen szétszakadt és a kis kávészemecskék gurulni kezdtek. Végig a padlón, amely a pocsék építés miatt és a szabálytalan alapozásnak köszönhetően a fürdőszoba felé lejtett enyhén akárcsak a kis lakás összes helysége. A kis szemecskék is erre kezdtek gurulni az ablaktalan fürdőszoba felé, amely sötét volt. Útközben egyikük-másikuk, elvesztette lendületét és megállt a hideg padlón azok, amelyek még gurultak elérték a fürdőszobát és begurultak a kádig, át a vércseppeken, egészen a néhai Patrick Green ügynök kádba gyömöszölt holttestéig.
Jack néhány futva megtett lépés után elérte a kisszoba ajtaját, amit erős lökéssel nyitott ki. Ahogy belépett szemét a kiságyra szegezte és benne a fiára, aki nem volt ott. Érezte, ahogy ereiben és a szívében megfagy a vér. Lélegzete elakadt, ahogy belépett a kisszobába és az üres ágy felé indult. Nem vehette észre az alakot, amely az ajtó sötét takarásából felé indult fegyverrel a kezében. Mégis valami úton megérezte, mert amikor a sötét alak felemelte a kezét Jack váratlanul hátra akarta kapni a fejét. A mozdulatot egy éles forró fájdalom törte meg a tarkójánál. Teste megfeszült majd ernyedten rogyott össze alig pár centire érve földet Michael kedvenc nyuszijától amit Boothéktól kapott. Utolsó gondolatával Angelát akarta hívni és a nyuszi barna üvegszemébe bámult. Majd a kéz ismét lesújtott és Jack elvesztette az eszméletét, védtelenül hagyva a másik szobában békésen alvó feleségét. A nyuszi üvegszeme elhomályosult a ráfröccsent vértől akárcsak Jack jövője. A sötét alak magára hagyta élettelennek hitt testét és Angela felé indult, hogy beteljesítse egy örült elme végzetes parancsait.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
)
Nem kell idézni, követelem én személyesen is :D
Uhh, Angela, folytasd gyorsan, mert kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lesz velük.