|
Angela: Egyedül/5.
Booth egyre kényelmetlenebbül szorongott a hátsó ülésen. Szinte már sajnálta azokat, akik mindig csak itt ülnek.
Sokáig megyünk még Max?
Mi az Booth, csak nem kényelmetlen ott hátul? – akarta feltenni viccesen a kérdést, de valahogy a kelleténél több szarkazmus került bele, mert amikor a visszapillantóba nézet Booth gyilkos pillantása fogadta.
Nem sokára oda érünk.
Max én továbbra se értem minek kellett, hogy hátra üljek?
Booth! Már mondtam neked!
Jó! Elsőre is felfogtam, amit mondtál, de ettől még nem értem meg jobban. Miért kéne felvennünk valakit olyan…
Mert szökésben van! – szakította félbe idegesen Max.
MI? – kerekedtek ki a szemei – Szökésben?
Jó ég Max! Mibe keveredtél és mibe akarsz engem is belerángatni? – vágta hozzá szinte ordítva a szavakat Booth, miközben előrébb csúszott, hogy a két ülés közé férkőzve nyomatékot adjon a szavainak.
Erre most nincs idő! Megjöttünk! – mondta a férfi és hatalmasat fékezett. Ettől azonban Booth, aki a két ülés között kapaszkodott a fejtámlába akkora lendületet kapott, hogy arccal előre a pohártartóra zuhant neki a félórája vett még elég forró papírdobozos kávénak.
AUUUU! – Nyöszörögte miközben felemelte a fejét. Arcáról kávé csöpögött és a szemöldöke felhasadt.
Menj arrébb Booth! Nem látok tőled!
Max! Azonnal szállj ki a kocsimból! – kiabálta fájdalmasan a férfi miközben megpróbálta kiszabadítani a kézifékre akadt nyakkendőjét és kávés arcát törölgette.
Mondtam, hogy erre nincs időnk. Rendben, ha nem mész arrébb legalább a fejed húzd le, hogy ki lássak! –
Na, de…
Húzd le a fejed! – rivallt rá Max és kezével visszanyomta a kávé irányába a férfi fejét, aki még mindig a nyakkendője kiszabadításával vesződött.
Már jön!
Ebben a pillanatban a kocsi jobb oldali ajtaját feltépték és egy fehér köpenyes férfi ugrott be az ülésbe, aki hangos csattanással vágta be az ajtót. Max, akinek a fél keze még mindig Booth fején pihent egy nagy gázfröccsel és hatalmas sebességgel indult el, amitől a még mindig beszorult Booth újra előre esett.
Na, most már elég volt! - ordította tompa hangon Booth és megpróbálta elfordítani az arcát, hogy lássa ki az új utas. Pont akkor, amikor a kocsi mögött felordítottak a szökésre figyelmeztető szirénák.
Szia Booth! – szólította meg egy vidám és ismerős hang.
Nem is tudtam, hogy ti újabban ilyen jóban vagytok.
Booth nyakkendője végre leakadt a kézifékről és Max kezét lerázva fel tudta emelni annyira a fejét, hogy megnézze új útitársukat.
Zach? Te hogy kerülsz ide? - Ahogy bevillant a válasz, meglepett arckifejezése hirtelen mérgessé változott.
Te vagy a szökevény! – kiáltotta miközben felvont szemöldökéből vér szivárgott.
Igen, én megszöktem! De veled mi történt?
Egy kis háztartási baleset. – válaszolta vigyorogva Max, aki még mindig tövig nyomott gázpedállal söpört végig a mellékutcákon, hogy lerázza az őket üldöző rendőrautót, amely tanúja volt a szöktetésnek és a zárt osztály óta a nyomukban volt.
Booth ahogy a gyorsuló autó lendületétől hátrazuhant az ülésben, egy csapásra meghallotta a sziréna, ismerős hangját. Agyán villám gyorsan villant át több dolog is. A rendszáma alapján már biztos lekérték a kocsi tulajdonosát. Tehát már tudják, hogy az FBI-al van dolguk, de még mindig üldözik, vagyis fegyveres bűnözőnek gondolják. Ebből a lekvárból Caroline se tudja kihúzni. Kivéve, ha most megállnak.
Max! Állj meg azonnal! – próbálkozott Booth észhez téríteni.
Max! Nem mondom még egyszer! Állj meg vagy kényszerítenem kell téged.
Nem lehet Booth. – mondta és elszánt pillantásokat vetett a visszapillantó tükörbe.
Sajnálom Max akkor nincs más választásom! A szigorított zárt osztályról megszöktetni bárkit is szövetségi bűntény és az, hogy ebbe belekevertél engem is valószínűleg az állásomba fog kerülni.
Tudom, de most akkor sem állhatok meg.
Te akartad! Tehát felszólítom Max Keenan! Állítsa meg a gépjárművet! – emelte fel a mondat végére a hangját miközben a fegyverét elővette és ismét előre dőlt.
Ne! Booth kérlek! – kiabált rá a meglepett férfira Zach.
Hagyd abba! Hodgins és Angela! Broadsky megtalálta őket és lehet, hogy már meg is ölte.
Booth annyira meglepődött a halottakon, hogy hátrahőkölt.
Honnan tudsz te Broadskyról? Vagy rólunk, vagy bárkiről bármit?
Kanyar!- ordította közbe Max és a kocsi olyan élesen kanyarodott be, amitől az autó két kerékre állt egy pár pillanatra. Nem volt sok idő, de arra elég, hogy Booth aki a hátsó ülésen még mindig nem kötötte be magát fejével az oldalablaknak koppanjon.
Elég! Elég! A fenébe is már! Broadskynak a közelembe se kell jönnie, elintézel te egyedül is! – ordított Maxre a férfi, akinek már nem csak a szemöldöke vérzett, de a fején is nőtt két púp. Ez így nem mehet tovább. Mégiscsak jobb, ha segít lerázni a rendőrt mielőtt komolyabb bajba, esik valamelyiküknek gondolta miközben elrakta fegyverét.
Arra menj, amerre mondom! Világos Max?
Rendben Booth.
Zach. Remélem, valóban komoly dolog miatt rángattatok ebbe bele, mert holnaptól nem lesz állásom. – szeme szikrázott a méregtől, ahogy a fiúra nézett.
Max most fordulj jobbra, aztán balra!
Jó.
Látod ott a parkolóházat?
Látom.
Gyerünk befelé. Hajts a legtetejére majd kétszer jobbra és lefelé!
Max engedelmeskedett Booth parancsainak, aki remélte, hogy a duplacsavaros parkolóházban majd leszakad az őket üldöző rendőr végre és ő visszaveheti a volánt. Terve maradéktalanul be is vált. A rendőr gyanútlanul felfelé hajtott, amikor ők már alatta mentek az ellentétes irányba. Amikor a kijárathoz értek még mindig hatalmas sebességgel a fekvő rendőrön átugratva, amely mintegy 20 centi magasra dobta a teljes autót, szó szerint, berepültek a középső sávba, hogy izzó sárga fémszilánkokat köpködő autójukkal, amelybe igencsak nagyot harapott az aszfalt tovaszáguldjanak.
Néhány háztömbbel arrébb miután meggyőződtek arról, hogy senki sem követi őket Max végre megállította a kocsit. Booth kipattant belőle és szinte kirántotta a vezető ülés felöli ajtót.
Oké! Oké! Nyugi Booth! Értem én!
Kifelé! - sziszegte miközben Max a kocsiból kászálódott.
Ugye nem haragszol ezért? De most már tudod nem volt más választásom!
Hát persze Max semmi baj! – megvárta, míg a férfi elfordul tőle. Amikor más fele nézett gyors mozdulatokkal a háta mögé lépett és megfogta a kezeit majd az ajtóhoz vezette és miután betuszkolta a hátsó ülésbe a kapaszkodóhoz bilincselte mindkét kezét.
Ugye nem haragszol ezért? De most már tudod nem volt más választásom! – mondta Booth szarkasztikus hangon a férfit utánozva és mielőtt az szólásra nyithatta volna a száját hangos csattanással rávágta a fekete Jeep ajtaját.
Miközben az első ajtót is becsapta a kocsit megkerülve a másik utashoz ment. Kinyitotta az ajtaját és bár Zach karjai és kesztyűs kezei már a levegőben voltak rá is rá mordult.
Te jössz! Szállj ki! – Zach aki mindig is tartott némiképp Boothtól kipattant a kocsiból és becsukta az ajtót a fülelni akaró Max legnagyobb bánatára.
Engem is meg fogsz bilincselni?
Nem foglak! Még nem. De halljam az igazat! Mindent! Kezdjük azzal, hogy honnan tudsz te a Broadsky féle ügyről?
Hát benne volt az újságokban. Kicsit örültem is, hogy már nem én vagyok Dr. Brenen asszisztense. Mióta a magaviseletemmel nincs gond egy felügyelő mellett pedig még a netet is használhatom. Mostanság elég sokat beszélgetek Hodginsal és Angelával is. Így tudom mik történtek. Szinte mindent. Cam jól van?
Túléli! Vigyáznak rá, egy katonai kórházban fekszik, álnév alatt 24 órás őrizet mellet.
Akkor jó aggódtam érte! Azt olvastam az újságokban, hogy meghalt, de gondoltam arról csak tudnék, ha valóban így lenne…
Arról mesélj, inkább honnan veszed, hogy Angelaék veszélyben vannak? – vágott közbe türelmetlenül Booth.
Befogtam egy csipogót amint vészjelzéseket küld szét. Az utolsó amit Hodgins írt 5 napja az volt, hogy most sokáig nem beszélünk, mert védelem alá kerülnek. Ekkor kezdtem figyelni a szignálokat. A kódot, amivel védik nagyon egyszerű feltörni. Bár talán erre csak 5 ember képes rajtam kívül a földön. Amíg a felügyelő tiszt vécére ment én feltörtem az Eagle Eye-t a katonaság titkos programja a terroristák kémlelésére. Ezt még Hodginstól tanultam. Kiderült, hogy Palm Bay-en vannak és műhold képen, éppen akkor tuszkolt három alak egy negyediket, aki egy kicsit fogott, egy furgonba.
Hodgins is velük volt?
Azt nem láttam a műhold csak hő képeket mutat. De aztán eszembe jutott, hogy miután a sírásó megtámadta őket Hodgins kapott egy órát tőlem, amibe én egy kis chipet ültettem, ami még talán működőképes lehet. Rákerestem és valóban, de a koordináták szerint ő nem mozdult el a lakásból. Ekkor hívtam Maxet a neten keresztül, aki azt mondta elintézi, hogy veled menjek, ha képes vagyok megszökni. Meg tettem és most itt vagyok. De könyörgöm Booth menjünk, már mert az idő telik és lehet, hogy Angela halálos veszélyben van Hodgins pedig már meg is halt. – a fiú szemei könnybe lábadtak.
Booth eleget hallott. Beültette Zachet a kocsiba majd a volán mögé pattant és beletaposott a gázba.
Irány Palm Bay. Csak nehogy túl késő legyen.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
) és valóban rendes voltál, hogy közölted mire számíthatunk, de a remény hal meg utoljára....
Tehát már nem fogtok napi egy részt kapni, de azért nagyon igyekszem. Gondoltam úgy fer ha közlöm. Megértést és türelmet kérek. Hehe! És így legalább tényleg mindenkinek kifúrhatja az oldalát a kíváncsiság.
Ja, majdnem elfelejtettem a szállóigét: KÖVETELEM A FOLYTATÁST!! 
Hát ez hatalmas volt! :) ahogy mindketten kiosztották kendvenc ügynökünket... És Boothnak lesz egy két monoklia. Biztos a köviben van a jóga... már olvasom is....