- Azonosítottátok az áldozatot? – kérdezte Bren.
- Igen – felelte Angela. – A neve Mary Foster, 51 éves és másfél hónapja jelentették az eltűnését.
- Kis barátaink elmondása alapján is másfél hónapja halott – tette hozzá Hodgins.
- A toxikológia nem mutatott ki semmit – jelentette be Cam.
- Tele van zúzódásokkal – mondta Zack. – Az arccsonton lévő sérülések alapján behúztak neki. És nem is egyet. A vállon ficamra utaló jelek vannak. Vagyis durván hátracsavarták a karját. Aztán valamibe belenyomták a fejét. A rengeteg sérülés ellenére – Zack itt kis szünetet tartott – a halál oka fulladás volt.
- A WC! – kiáltott fel Brennan. – Abba nyomták a fejét. A gyilkos benne tartotta a fejét a vécécsészében, ezért fulladt meg.
- Uhh, szegény állat! – sóhajtott Booth.
Brennan mintha meg sem hallotta volna, minden figyelmét lekötötte a csontváz.
- Nincsenek holttestbe ágyazódott részecskék. Vagyis ott ölték meg.
- A WC fülkében?! – fintorgott Angela. - Te jó ég!
- Booth, megvan a nő aktája?
- Természetesen. De mi van, hirtelen te lettél a nyomozó?
- Rendben, akkor csináld te.
- Mit?
- Na, látod! Te akarod csinálni, de azt se tudod, hogy mit. Tipikus alfahím vonás, hogy mindent neked kell megoldani.
- Bármit, csak az alfahímet ne! – könyörgött Booth – És még neked van bajod a pszichológiával.
- Nekem semmi bajom a pszichológiával – ellenkezett Brennan. – Csak utálom!
- Azt hiszem, felhívom Sweets-t, hogy azonnal jöjjön, mert vészhelyzet van – szólt közbe Cam.
Erre mindketten úgy hallgattak el, mint a civakodó gyerekek, akiket megfenyegettek, hogy nem jön a Mikulás.
- Tehát – kezdte Booth – mit is akartál a nő aktájával?
- Tehát, azt akartam mondani, mielőtt közbealfahímkedtél volna, hogy semmi jele sincs annak, hogy a nőt odacipelték volna, ahol megtaláltuk. Tehát ott ölték meg, és önként ment oda. Vagyis azt kéne megtudnunk, van-e kapcsolata az áldozatnak az iskolával.
- Igen, van – válaszolt Booth. – Tudod én se vagyok ám hülye, és utánanéztem. Ott dolgozott. Tanár volt.
- És mit tanított? – kérdezett közbe Angela.
- Történelmet és illemtant.
- Illemtan, mi? – morgott Hodgins. – Akkor nem csoda, hogy így végezte. Lefogadom, hogy az egyik diákja ölte meg.
- Én meg azt hittem, hogy az Egyesült Államok kormánya – gúnyolódott Booth.
- Akkor paranoiás vagy – vágott vissza Hodgins.
- Tehát ott dolgozott – tűnődött Brennan. – Az igazgató nem említette, hogy nincs meg egy alkalmazottja.
- Sőt, csak azt kérdezte, nem diák-e, - folytatta Booth. – A tanárokról egy szót sem ejtett. Na, indulás! Elbeszélgetünk egy kicsit ezzel az igazgatóval.
Az FBI kihallgatótermében:
- Az áldozat Mary Foster volt, a maga alkalmazottja. Már másfél hónapja eltűnt, magának ez nem tűnt fel? Ez különös… Ja, és mikor megtalálták a hullát, rögtön tudni akarta, nem-e diák, de a tanárok eszébe sem jutottak. Például az, aki már másfél hónapja nincs sehol. Méginkább különös.
- Nézze…nyári szünet volt. Olyankor én sem vagyok bent, ahogy a tanárok se.
- De az évnyitóra sem jött el. Ez sem volt furcsa?
- Nos, én…kirúgtam Maryt. Még a nyári szünet előtt. Az évzárón még ott volt. Azóta nem láttam.
- Tudja, ha az FBI-nak hazudik, azért lesittelhetem, úgyhogy gondolja meg, mit mond – fenyegetőzött Booth.
- Akkor azt hiszem, hívok egy ügyvédet.
Ekkor megcsörrent Booth mobilja.
- Elnézést – mondta, és kiment a kihallgatószobából.
- Booth. Igen… rendben, máris megyünk.
- Mi történt? – kérdezte Bren.
- Találtak még egy hullát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Remek volt, már nagyon vártam a folytatásodat, és nem múlta alul a várakozásaimat... Nagyon tetszik, hogy kiemelsz fontos, többször visszatérő kulcsmotívumokat a sorozatból, és tetszik az is, hogy sok szanyelvet használsz és a nyomozás részletei mellett tudod fűzni a magánéleti szálat... ezért egy kis JÓGA beleférne még, csak hogy teljes legyen a kép... :)