|
hullaviasz: Halálos klotyókaland/5.
Sweets irodája:
- Sweets! – rontott be Booth – Át kéne nézni ezeket, és valami hiperprokusszionális profilt alkotni, de minél hamarabb!
Azzal lecsapta Mary Foster és Ted Wayne aktáit Sweets asztalára.
- Jó napot, Booth ügynök… - nyögte Sweets meglepetten.
- Booth, olyan szó nincs is, hogy „hiperprokusszionális” – szólt közbe Brennan.
- Dehogynincs! – ellenkezett Booth. – Fél perce találtam ki.
- Ezzel bevallottad, hogy tényleg nem létezik – érvelt Brennan.
- Maguk máskor is szoktak ilyen hülyeségeken veszekedni? – tért át a terápiára Sweets.
- Először is – kezdte Booth – mi nem veszekszünk, hanem vitatkozunk. Másodszor, ez nem hülyeség, hanem az átlagosnál intellektuálisabb téma. Harma…
- Nem is tudtam, hogy ilyen intelligens vagy – szakította félbe Brennan.
- Kösz szépen, Bones! Őszintén szólva nem is tudom, hogy ezt sértésnek, vagy bóknak szántad.
- Hát, Dr. Brennan jellemét és fogalmazásmódját figyelembe véve – pszichologizált Sweets – azt hiszem, ezt nyugodtan veheti bóknak.
- Háttal nem kezdünk mondatot, Sweets – javította ki Brennan.
- És hassal? – vigyorgott a pszichológus.
Brennan égnek emelte a szemét.
- Nagyon rá vagy kattanva a nyelvtanra, Bones – mondta Booth kicsit idegesen.
- Csak mert nyelvújítók vesznek körül – védekezett Brennan.
- Mindegy – legyintett Booth. – De mielőtt félbeszakítottatok volna, azt akartam mondani, hogy harmadszor, nem a terápia miatt jöttünk. Profil kell, minél előbb.
- Bizony, minél előbb – helyeselt Brennan – mert akkor Booth főz.
- Bones, te humorizáltál?! – hüledezett Booth – Egyre nagyobb a rádhatásom!
- Nem tudom, ez mit jelent.
- Nem mondtam semmit…
- Ezt már tényleg nem értem – vonta össze a szemöldökét Bren.
- Egyelőre én sem, de még néhány ilyen beszélgetés, és érteni fogom… - vigyorgott alattomosan Sweets.
- Csináljon egy nyamvadt profilt! Mit nem lehet ezen érteni? – Boothnak fogytán volt a türelme. Már szinte kiabált.
- Erre normálisan is meg lehetne kérni – válaszolta Sweets teljes lelki nyugalommal. – Ugyanis nem kötelességem profilt készíteni. Amit maga kér, az szívesség.
- Na idefigyeljen! Megállapodtunk, nem? Abban egyeztünk meg, hogy megfigyelhet minket, de cserébe profilokat készít nekünk. Habár nem szándékosan, de az előbbi beszélgetéssel segítettünk a pszichoanalízisben, vagy miben, nem? – váltott fenyegető hangsúlyra Booth.
- Ööö…, de igen… - Sweetsnek nem is volt ideje többet mondani, mert Booth közbevágott:
- Akkor most maga jön a profillal! Azt ajánlom, kösse föl a rugdalódzóját, Sweets! Ez nem egyszerű ügy.
- Úgy látom, remek a memóriája, Booth ügynök – sóhajtott lemondóan Sweets.
- Csupa meglepetés vagyok. Na gyere, Bones! – Mondta, és kirángatta Brennant az irodából, magára hagyva a ledöbbent Sweetst.
- Jól kiosztottad – ismerte el Brennan.
- Ideges voltam. Ilyenkor türelmetlen vagyok – mondta Booth.
- Látom, nagyon akarsz főzni – mosolygott Bren.
- Inkább, minthogy ne oldjuk meg az ügyet!
- Inkább, minthogy én főzzek? – kérdezte Bones.
- Nem! Vagyis igen. De nem úgy…csak… igen… az ügy miatt… pedig amúgy nagyon… csak tényleg… - dadogta Booth.
- Nem tudom, ez mit jelent – nézett rá Brennan értetlenül.
- Úgy értem, csak az ügy miatt nem akarom, egyébként nagyon jól főzöl.
- Tényleg?
- A sajtos makaróni például csodás volt! – bizonygatta Booth.
- Milyen sajtos makaróni?
- Amit a 2. évad 20. epizódjában főztél.
- Ja, tényleg, már emlékszem. Egyébként köszönöm.
- Én csak a tényeket mondtam – mosolygott Booth. – Tudod, a tények makacs dolgok.
- Ez igaz. Tényleg makacsok. De az is tény, hogy az egyetlen lehetséges gyanúsított az igazgató, még ha egyelőre nem is tudjuk, mi köti össze Ted Wayne-nel – váltott témát Brennan.
- Nem jó – ellenkezett Booth. – Alibije van Wayne meggyilkolásának idejére.
- Ez biztos? – kérdezte Bren csalódottan.
- Igen – felelte Booth – Kaliforniában volt az öccsével.
- Sweets még mindig nincs kész a profillal! – méltatlankodott Brennan.
- Még csak öt perce jöttünk ki tőle – válaszolt Booth.
- Rólunk tíz másodperc alatt ledarálja az elemzést – mondta Brennan.
- De most egy sorozatgyilkosról van szó! – Booth kezdte elveszíteni a türelmét.
- Nem lehet nehezebb eset, mint te.
- Én nehéz eset?! – Booth úgy kiabált, hogy körülöttük mindenki felkapta a fejét. – Ezt pont te mondod? Te vagy az igazán nehéz eset. A tudományos kifejezéseid, a betonfalad, amit magad köré építettél, az ízlésed a pasik terén…
- MI?! – Brennan, ha lehet, még Boothnál is hangosabban üvöltött. – Miért jössz folyton ezzel? És mi bajod az ízlésemmel?
- Semmi, csak…nem épp a legjobb. Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de egy ilyen nő, mint te, összeszedhetne sokkal jobb pasikat is.
- Kire gondolsz? – kérdezte Brennan.
- Senkire, csak úgy általánosságban mondtam – válaszolta Booth furcsa hangszínen.
- Tényleg semmi közöd hozzá – zárta le a beszélgetést Brennan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
kezdünk mondatot ) én ezt is nagyon bírtam.
, meguntad, hogy emlékezz az akkori főzés indokára miiii????
EEEEz beteg.2évad 20-- esküszöm...xDDD ááá nagyon jóó, folytatást, most!!!!:D::D még mindig ááá!!!