|
enci.2: Itt az idő/5.
Brennan hirtelen a hasához kapott. Nagyon megijedt. Fájdalmat érzett de nem tudta hogy honnan. Nemsokkal később már a földön feküdt. Érezte Booth kezeit ahogy tartják, és hallotta a hangját is ahogy a mentőket tárcsázza. Hangja aggódást sugallott. Broadsky pedig, amint meglátta mit tett, elengedte Sweets- et, majd elrohant. Booth nem ment utána. Brennanhez lépett és átölelte.
-
Bones! Oké! Itt vagyok! Nyugi! Semmi gond! A mentők már úton vannak! Itt vagyok! – Nyugtatta Booth a rémült nőt. Egy kisebb vértócsa kezdett kialakulni a földön.
-
Booth! Fáj! – suttogta Brennan.
-
Nyugi próbálom elszorítani a seb fölött!!
-
Booth… - suttogta Brennan miközben felemelte a kezét. Látta hogy valahonnan vérzik, s mikor az ügynök a nadrágövvel próbálta elszorítani a lövés feletti helyet, Brennan már érezte, hogy hol fáj -… a lábam nagyon fáj…! Nagyon vérzik igaz?
-
Ne aggódj, a mentők már úton vannak!! – nyugtatta a vérző nőt Booth, pedig ő is eléggé ideges volt.
-
Booth… - suttogta Brennan. A mondatát már nem tudta befejezni. Szédülni kezdett, és forgott vele a világ. Gyomra felkavarodott, lüktetést érzett a fejében, a lábában és mindenhol. Mikor a férfi észrevette a változást nagyon megijedt, hiszen a szeretett nő talán haldoklik… és… és gyermeket vár, az ő gyermeküket. Olyan sokat várt már a kettejük boldogságára, el sem tudta képzelni milyen lenne a Bones nélkül az élete.
-
Bones! Bones, kérlek, maradj velem! Kérlek! – ahogy kimondta az utolsó szót, a mentőajtó csapódott is.
-
Mi történt? – kérdezte az egyik mentős, miközben odarohant hozzájuk.
-
Rálőttek a lábára! Nagyon vérzett ezért próbáltam elszorítani, de néhány perce már nincs magánál. - az utolsó szó már alig jött Booth torkára.
-
Hordágyat gyorsan! És telefonálj a kórházba, hogy legyen készen a műtő és sok vér! Valószínűleg a lövedék eltalálta a combartéria egyik részét! Azonnal kórházba kell szállítanunk!– kiabált a mentős a kollégájának, majd Booth-hoz fordult. – Az hogy az övvel elszorította, a legjobb dolog volt, amit tett. És a másik férfinak mi baja? – kérdezte majd a fejével Sweets felé biccentett.
-
Ő az, akit elraboltak! Szerintem kutya baja, talán sokkos állapotba van! – mondta Booth, bár hangjában érezni lehetett, jobban aggódik Brennan miatt.
Miután a mentősök betették Brennant a mentőautóba, Booth is elindult. Elvitte Sweets- et is a kórházba, hogy vizsgálják ki, mert mégis csak jobb tudni, ha valami baja lett. Ő pedig leült egy székre a folyosón. Arcát a tenyerébe temette, nem akart gondolkozni. Mikor néha felnézett, csak azt látta, hogy fehér köpenyes alakok járkálnak, valamint néhány hozzátartozó. A férfi nem akart gondolkodni azon, milyen lenne Bones nélkül. Lehunyta a szemét és az a bizonyos este jutott az eszébe. Felidézte magában a szeretett nő csókjait, érintéseit, és azt is, amikor Bones bejelentette, hogy gyermeket vár és hogy ő az apa. És azt a sok-sok pillanatot, amikor szükségük volt egymásra… néhány megnyugtató szóra, egy-egy megnyugtató ölelésre, mindig ott voltak egymásnak. Szemébe könnyek gyűltek. Annyira szerette a nőt, hogy képtelen lett volna élni nélküle. Nem akart azon rágódni, hogy mi lesz ha…
Eközben Broadsky megérkezett Angelához. Arca égett, de örült is, mert Boothnak fájdalmat okozott. Angelára nézett, látta hogy ébren van és gúnyosan megszólalt:
-
Hmm… gratulálok! Azzal hogy infót adott a doktornőnek nagyon nagy hibát követett el! – kezdett bele cinikusan.
-
Engedjen el! Mit akar tenni? – mivel látta hogy a könyörgés nem segít úgy gondolta, hogy kemény lesz.
-
Ohhh már tettem is! A barátnőjét valahol, egy kórházban, éppen a halálból próbálják megmenteni. Szegény! És szegény Booth… - majd hangosan felnevetett – látta volna az arcát… - még egy nevetés következett – úgy látszik, hogy szereti a doktornőt.
-
Booth bármit megtenne érte és a barátaiért is! – Angi próbált keményen beszélni, de a torkából alig jött fel hang.
-
És magáért is! Barátok, és maga Brennan legjobb barátnője! Booth nem fogja bírni, végignézni, ahogy a doktornő szenved, és a tudóscsapat is aggódik. Úgy gondolja, hogy meg tudják menteni? Nyomok, telefonhívások és egyéb nélkül?
-
Broadsky… maga még csak el sem tudja képzelni, mennyi mindent tudnak! – a nő próbált fenyegető lenni, de a mesterlövész még csak meg se rezzent.
-
Ezt majd meglátjuk! Megyek, körül nézek, de semmi próbálkozás arra, hogy megszökjön, megértette? Különben lelövöm és a fia, félig árván marad! – mondta, de Angela erre már csak bólintott, mert eszébe jutott a kisfia. Majd Hodgins is, és a sok elmulasztott pillanat, a leánykérés, amire Angi nemet mondott. De nem csupán szomorú emlékei voltak. Volt mikor elmondta a terhességet, vagy a raktárban töltött pillanatok. Arcát égetni kezdték könnycseppjei. Bízott a többiekben, a barátaiban, hogy megmentik őt, és ettől erőre kapott. Úgy érezte nem fog meghátrálni és nem lesz gyenge.
Booth pedig felhívta Cam-et a laborban, hogy értesítse a többieket, hogy nem hagyhatják el az intézet falait, és hogy Sweets úton van. Semmi baja nem lett, de Bones meglőtték, és éppen a műtőben van. Miután letette a telefont, egy ajtó csapódás hallatszott, amire Booth felkapta a fejét és látta a közeledő orvost.
-
Maga Seely Booth? – kérdezte a doktor.
-
Igen! Igen én vagyok! – Booth nem tudta, hogy örüljön, vagy sírjon- e hirtelen. De az orvos tovább folytatta.
-
Dr. Brennan életveszélyes állapotban volt, de sikerült megmenteni! Még nagyon gyenge de fel fog épülni! Most nyugodtan bemehet! És még valami: mondja meg az apukának, hogy a baba is rendben van! – elengedett egy mosolyt és Booth halkan megszólalt.
-
Én vagyok az apa! – mondta a férfi halkan és elindult a szoba felé, de az orvos még visszakiabált neki.
-
Gratulálok!
Ahogy Booth benyitott az ajtón, és meglátta az ágyon fekvő nőt, azonnal odarohant hozzá. Leült egy székre, és lágyan megfogta a nő kezét, amire Bones felébredt. Először azt hitte, hogy álmodik és nincs ott Booth, de mikor a férfi megszólalt, jól tudta hogy ez az álom valóság.
-
Bones! Te jó ég! – erre Brennan elmosolyodott, majd egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj tört fel az ügynökből.
-
Booth… - próbált beszélni a nő, de még gyenge volt, nem nagyon ment neki.
-
Nyugi! Csak pihenj oké? Én itt maradok!
-
Booth! Fáj! – tört ki Brennanból.
-
Hol fáj Bones? – kérdezte Booth aggódva.
-
A lábam… a lábam nagyon fáj! – nyöszörögte a nő.
-
Nyugi mindjárt idehívom az orvost, hogy adjon fájdalomcsillapító! Jó? – mondta lágy hangon Booth.
-
Ne! Ne! Már kaptam fájdalomcsillapítót! Ha többet adnak, az árthat a babának!
-
Bones…! – egy röpke pillanatra megállt, de folytatta – Jó, de akkor legalább idehívom az orvost!
-
Ne… ne hagyj itt Booth! Kérlek ne! – suttogta Brennan.
-
Booth nagyon fáj… kérlek, ne hagyj itt, kérlek… - Olyan halkan suttogta a nő, hogy alig lehetett hallani. Majd abbahagyta a beszédet. Szemei lecsukódtak, kezéből elszállt az erő. Booth jól tudta hogy ez rossz jel.
-
Bones! Maradj velem Bones! Kérlek… - egy könnycsepp gördült végig az arcán. Majd az orvos jelent meg.
-
Kérem, fáradjon ki, meg kell vizsgálnom a hölgyet! – utasította a doktor. Booth készségesen kiment az ajtón, de az ajtó csapódásával egyre jobban aggódott. Nemsokára az orvos kijött és híreket hozott.
-
A doktornő kómába esett! Rosszul reagált az altatóra. És a fájdalomcsillapítóra. De a babának valószínűleg nincs semmi baja.
Booth nemtudta mit tegyen. Bement a nőhöz, leült egy székre, arcát a tenyerébe temette. Arca égett a dühtől, szomorúságtól, és egy könnycsepptől ami kicsordult miközben Bonest nézte. Vízhangzottak a fejében az orvos mondatai: „A doktornő kómába esett…a babának valószínűleg semmi baja…. A doktornő kómába esett…”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
)
, köszi.
Nagyon jó lett csak igy tovább...
Nem akarok telhetetlennek tűnni, de én is remélem, hogy hamarosan folytatod!!!! :) :)