A reggeli kávé illata hang nélkül kúszott be a hálószobába. Tempi nem tudta, hogy hol van. Óvatosan felült, mindent alaposan végignézett, ismerős volt neki a hely, de mégsem tudta hogy hol van, talán… talán otthon. Halk lépteket lehetett hallani, amint közelednek. Majd a léptek hangja alábbhagyott és egy férfi jelent meg az ajtóban. Booth volt az.

-          Jó reggelt! – mondta a férfi lágy halk hangon.

-          Jó reggelt! – válaszolta suttogva a nő. Először nem értette, hogy mi történik, de érezte, hogy ez így jó és nem aggódott tovább.

-          Hogy érzed magad?

-          Jól! De miért kérded?- kérdezte Brenn, furcsállva az aggódást.

-          Hogy miért kérdem? Tudod az elmúlt 3 hónapban, nem sokat aludtál. Most pedig 11 óra van. Délelőtt. És aggódtam, hogy nincs- e valami baj, hogy ilyen sokáig alszol.

-          Délelőtt 11? És hogy van a kicsi Lexi? – kérdezte halkan Bones.

-          Jól! Megetettem, tisztába raktam, most pedig alszik. – mondta Booth, széles mosollyal az arcán, miközben leült az ágy szélére.

-          Köszönöm! – mondta Brennan miközben visszahuppant az ágyba.

-          Kb. egy óra és kész az ebéd! – mondta Booth, miközben kiment szobából.

-          Várj csak Booth! – kiáltott utána a nő. Hirtelen felállt, magára kapta köntösét és utána ment. Miután látta hogy hol van lenyugodott. Látta Booth- t és odament hozzá, majd lágy hangon megszólalt.

-          Te főztél? – kérdezte meglepetten, amire a férfi csak bólintott. –Nagyon finom illata van! – folytatta Brennen majd, megérezte a sütőből kiáramló meleget és az illatot. Az étel nagyon finom illatát. Majd elmosolyodott és egy puszit nyomott Booth arcára, majd megdicsérte.

-          Ügyes vagy! – mondta majd elindult a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát és átöltözzön.

Mikor belenézett a tükörbe, látta hogy nem fest valami fényesen. Szemei alatt karikák ültek, arca nyúzott volt, haja kócos. Miután fogat mosott és rendbe szedte magát, átöltözött. Nem viselt különleges ruhát, csupán egy kényelmes térdnadrágot és egy világos, kényelmes pólót, de Booth még most is gyönyörűnek találta és meg is dicsérte mikor Brennan a kislányához ment. Mindig is kislányt szeretett volna, bár ezt bevallani még magának sem merte, és az hogy Booth az apja az csak hab a tortán. Miközben kislányát nézte felhőtlenül boldog volt.

Mivel már régen látta a legjobb barátnőjét, ezért Brennan úgy döntött, hogy felhívja. Meg is beszéltek egy találkozót délutánra, hogy a gyerekek nélkül beülnek a Royal Diner-be.

Miközben Booth és Brennan ebédeltek, a nő megszólalt.

• Booth! Kérhetnék egy szívességet? – kezdett bele a nő lassan.
• Persze! Mond csak!
• Vigyáznál ma délután Alexisre? Angelával megbeszéltünk egy találkát.
• Örömmel! – mondta Booth és majd kiugrott a bőréből. – Egy ilyen ki hercegnőre bármikor!
• Ennek örülök! – mondta Brennan majd a kislány hangos sírására lett figyelmes.
• Majd én felveszem! Te pedig menj készülődni! – mondta Booth, majd egy hatalmas mosollyal az arcán elment megnézi a gyermeket.

Bones pedig elment átöltözni. Nemsokkal később már indult is. Még adott egy puszit a kislányának, majd Boothnak is, amitől mindketten elpirultak, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Mikor a Royal Dinerbe ért Angi már várt rá. Felettébb boldogok voltak hogy sok idő után láthatják egymást. Sokáig beszélgettek már mikor a nő felhozott egy komolyabb témát.

• És most te és Booth… ti együtt vagytok? – kérdezte Angi kissé bátortalanul.
• Én… nem tudom!
• Hogy hogy nem tudod??
• Hát mostanában Booth sokat van nálam, és sokat segít! De nem tudom, hogy csak Lexi miatt van ott vagy miattam is… - mondta Brennan, érzelmekkel teli hangon.
• Szereted őt?
• Nem tudom, Angi.
• Booth szeret téged, az életedet félti, és megvéd. Van egy közös gyereketek, akinek ő az apja, és azóta mióta elmondtad neki, hogy terhes vagy és hogy ő az apa, teljesen beburkolóztál. Újra és újra elutasítod őt. – mondta Angi, de Bones nem szólt semmit.
• Én nem akarok rosszat, csak félek! Félek, hogy ha elveszíted, akkor belehalsz a magányba.
• Én nem vagyok egyedül! – mondta és arcán egy könnycsepp gördült le, de folytatta – Én…én… szeretem Booth-t!
• Akkor mond meg neki! Mutasd ki, hogy mit érzel. – bátorította Angi.
• És ha ő nem így érez?
• De igen, így érez! Akkor nem lenne most veled, és magadra hagyna. Emlékezz vissza! Volt olyan hogy ő magadra hagyott? Kérlek, bízz bennem!
• Oké! Átgondolom, amit mondtál! De most mennem kell! – ránézett az órára, ami már fél kilencet mutatott. Nagyon elrohant az idő, amíg beszélgettek.

Mikor hazaért, Booth éppen altatta a kislányukat. Bones ezen annyira meghatódott, hogy szemébe könnyek gyűltek. Lefektette Lexit és elhatározta, hogy beszél Booth-szal.

A férfi éppen indulni akart mikor a Brennan maradásra bírta.

• Booth! Szeretném, ha maradnál!
• Bones… mi ütött beléd? Eddig sosem akartad önszántadból, hogy maradjak, és most te kérsz meg rá? – kérdezte értetlenül a férfi.
• Én csak… én csak nem akarok egyedül lenni! Ennyi az egész! – mondta Bones majd egy könnycsepp csordult végig az arcán.
• Sss… itt maradok! – mondta Booth miközben átölelte a nőt.

Így álltak egy végtelennek tűnő pillanatig. Mikor kibontakoztak az ölelésből, arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy szinte érezték egymás leheletét. Booth azt hitte, hogy a nő most eltolja magától, de nem így lett. Brennannek eszébe jutottak Angi szavai. Közelebb és közelebb kerültek egymáshoz, majd a nő elszántan megcsókolta az ügynököt. Csókjuk először gyengéd volt és lassú majd egyre mélyebben és szenvedélyesebben csókolták egymást, majd a vendégszoba felé vették az irányt. Testük égett a vágytól hogy újra eggyé válhatnak. Szerelemtől izzott testük minden porcikájuk. Szerették egymást, és ezt mindketten jól tudták. S ezen az éjjelen semmi mást nem akartak, mint egymást, szívük egy ritmusra dobogott. E csodás éj után egymás karjaiban feküdve észlelték a hajnalt. Már hajnali négy óra volt mikor már mindketten ébren voltak. Booth szorosan magához húzta nőt, majd a fülébe súgta:

• Hozzám jössz? – kérdezte Booth. Mire a nő mosolygott, majd a férfi felé fordult és lágyan megcsókolta.
• Igen! – suttogta, majd szorosan megölelte.

*****

„Vannak álmok, amelyek nem szállnak el az ébredéssel. Ez azonban annyira valószerűnek hat, mintha nem is lenne álom. Mintha tényleg megtörtént volna.”

Booth már második napja ült Brennan ágya mellett. Folyamatosan értesítették, ha találtak valamit. Hodgins elemezte a mintákat és a többiek is tették a dolgukat, hogy Angelát megtalálják. Ő, pedig minden pillanatban ott volt Bones mellett és fogta a kezét. Ez a két nap számára egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán egyszer csak Brennen megszólalt.

• Booth… Booth… - suttogta a nő, de a szemeit még nem nyitotta ki.
• Itt vagyok Bones, itt vagyok!! – mikor a nő meghallotta a társa hangját, kinyitotta a szemét.
• Booth… mondani… akarok… valamit… - suttogta.
• Itt vagyok Bones! Mond csak! – mondta a férfi, remegő hangon.
• Booth… én… én… szeretlek téged!
• Én is szeretlek Bones örökké! – mondta, miközben a szeme bepárásodott a meghatottságtól.
• Booth… szeretlek… - majd a nő újra álomba merült.

Súgó 8 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.07.25. 20:21 emiliarvp11 Már nagyon várom a folytatást!!!!! :) :)

2011.07.23. 18:50 enci.2 nagyon örülök hogy tetszett!!! :)

2011.07.20. 09:40 névtelen jujj... ez nagyon jó volt!! wow... :) nagyon tetszik a történeted!! remélem hamarosan folytatod!! :)

2011.07.19. 18:52 olvasó Igen--igen az elején a kóma miatt....,,de megértve. Aztán Bones ahogy ráébred mit is akar, aztán valóban (rá)ébred. Nagyon bírtam. De aztán emlékezzen ám később is!!!!! Ja és a "Már hajnali négy óra volt...", majdnem 4:47 igaz?? KÖVETELEM a következőt , mert már nagyon féltem Angelát is.

2011.07.19. 11:15 o.n. Először nekem sem volt tiszta, hogy mi van, de aztán hamar leesett, hogy Brennan kómában fekszik, így már értettem. Látom, ide is elért a jóga :) Örülök, végre a szerelem és vidámság is megjelenik nálad, nem csak a bűnözés! No és persze várom a folytatást.

1 | 2