|
Angela: Egyedül/7.
A hajnali napfény csiklandozta az arcukat. Booth lába zsibbadt a folyamatosan nyomott gázpedáltól. Tizenhat órája vezetett. Csak kétszer álltak meg azóta, hogy Palm Bay felé vették az irányt. Egyszer mikor tankolni kellett és Max, aki a kocsihoz volt bilincselve, kávét kért. Egyszer pedig Zach miatt, aki azt mondta kell egy gép, hogy bemérhesse Hodgins jeleit. Nem akarta átengedni a volánt másnak. Mellék utakon mentek, kerülték a sztrádát. Booth meg volt győződve róla, hogy rendszámát már körözi a rendőrség és minden bizonnyal a szövetségiek is. Ideges volt. Mimnél közelebb értek annál idegesebb különösképpen, azért mert ahányszor csak a távolságot kérdezte Zach minden alkalommal elmondta vele azt is, hogy Hodgins még mindig mozdulatlan. A legrosszabbtól tartott.
Mennyi még Zach?
A jelek alapján 3 kilométeren belül vagyunk. 5 perc és odaérünk, Jack még mindig nem mozdult el onnan. – válaszolta a kölyök elcsukló hangon.
Booth érezte, hogy ugyan arra gondol, amire ő, de próbálta megnyugtatni és vele saját magát is.
Zach nyugi. Hodgins túlélő típus. Emlékezz miken ment már keresztül és még mindig itt van.
Tudom Booth. De ez most nem segít. Jack a barátom, a legjobb barátom és… - megcsörrent a mobil. Booth sápadtan vette fel.
Selley. Mi folyik itt? – dübörögte bele egy hang a telefonba.
Caroline? Mire gondolsz?
Ide figyelj Selley Booth! Túl régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam, most sumákolsz. Mi folyik itt? Miért hív azzal az akasztós Kemper, hogy el fogatási végzést fog kiadni ellened? És mi közöd van Dr. Brenen volt doktoranduszának szökéséhez? Válaszokat várok Selley, méghozzá most! – Caroline hangja dühös volt és csalódott.
Rendben csak nyugodj meg. Úgy tűnik Green ügynök aki Angelaékat védte kompromittálódott. Valami vészjelzést küldött. Zach bemérte, akárcsak Hodginst és látta, ahogy Angelát és Michaelt elrabolják Palm Bayen. Max is velünk van. Én nem tudtam arról, amire készültek, belerángattak Zach szökésébe, de miután megtudtam az igazat és azt, hogy vélhetőleg Broadsky áll a dolgok mögött… hát… őszinte leszek Caroline, nem érdekel, kit kell megszöktetnem, vagy elrabolnom ahhoz, hogy elkapjam.
Megértem, amit mondtál. De tudod jól drágám, hogy a dolgok nem így működnek. Ha szóltok, szereztem volna végzést, hogy Zach segíthessen az intézetből nektek és küldök erősítést, de így már meg van kötve a kezem és…
Sajnálom Caroline – szakította félbe Booth a mondandóját – Nem volt idő erre. Cselekedni kellett azonnal. Ha nem így lett volna én is a hivatalos utat választom, ezt neked is tudnod kellene.
Tudom Selley. Rendben, mentem, ami még menthető. Remélem minden jól alakul és nem a semmiért teszem mindezt. Kapd el azt a szemetet a kedvemért és alaposan intézd el. Ha lehetne, én magam tenném meg. Tudod, mennyire utálom a rossz fiukat. Ha van, bármi jelentkezz, addig én megyek és megpuhítom kicsit Kemper bírót hátha van rá mód, hogy késleltessem a végzés kiadását. Hívlak még. Vigyázzatok, mert egyelőre csak magatok vagytok.
Köszönöm Caroline. – mondta Booth majd letette a telefont és a Zach ölében lévő laptopra pillantott.
Megjöttünk. – jelentette ki Max, aki szintén a gépre guvadt szemekkel ült hátul.
A Toyota Sequoia hatalmasat fékezve megállt. Tipikus amerikai házikó volt. Kerítés nélküli előkertel, tégla ajzattal, mahagóni színű fa verandával.
A kocsi, aminek az egyik ajtaja már az előtt kinyílt, hogy a jármű teljesen megállt volna, el is foglalta a zöldgyepű előkertecske majdnem egészét.
Zach aki még azt sem várta meg, hogy Booth megálljon már a bejárati ajtónál állt. A teljesen tömör fa ajtó volt az egyetlen szokatlan elem a házon. Se ablak se kémlelő nyílás nem volt rajta. Booth az utolsó pillanatban rántotta vissza a fiút mielőtt az belökhette volna a félig nyitott ajtót. A kölyök egy pillanatig felháborodott tekintettel nézett rá aztán megértette a dolgot mikor a férfi elővette a fegyverét és csöndesen csőre töltötte. Intett a kezével mire Zach az ajtó másik oldalán a falhoz simult. Booth maga elé emelte a fegyvert és belökte az ajtót. A házban gyorsan mozgott. Ajtóról ajtóra haladva ellenőrzött mindent. Ahányszor csak biztosított egy helységet bólintott egyet a fiúnak, aki közelebb merészkedett. Amikor a kisszobához értek a férfi lépett be elsőnek. Meglátta a földön fekvő Hodginst. A lélegzete elakadt és egy másodpercre megtorpant. A kölyök észrevette a habozást és megkerülve őt a szobába rontott.
Jack! Jack! Úristen! Jaack! – lerogyott mellé a földre és gyors mozdulatokkal kitapintotta az életjeleit. Hodgins szíve erősen és szabályosan dobogott. Booth közben az néhai ügynök szobája után az utolsó helységet nézte át mikor felfedezte a kádban lévő holtestet. Visszarohant a kölyökhöz, aki egy kisméretű vértócsa mellett térdelt.
Zach. Mi van? Él még? Hogy van?
Az életjelei erősek és stabilak, úgy látom csak a fején sérült meg, de többet egyelőre nem tudok.
Akkor csináld azt, amit Bones szokott, azt a tapogatós dolgot.
Úgy érted diagnosztizáljam kézzel az esetleges töréseket?
Ja. Én addig intézkedem az ügynök miatt. A lakás tiszta.
Akarod, hogy megnézzem őt is?
Felesleges Zach. Megfojtották. A zacskó még mindig a fején van. Remélem, lesznek rajta nyomok, amik elvezetnek Broadskyhoz. –mondta Booth majd kiviharzott a kocsihoz.
Hodgins csontsérüléseit próbálta kitapintani a fiú, mikor az megmozdult.
Jack! Jack! Hallasz engem? Itt vagyok, már nincs, semmi baj beviszünk a kórházba.
Pár másodperccel később Hodgins megmozdította a fejét és kinyitotta a szemét.
Á! Au! Ez nagyon fáj! – nyöszörögte, ahogy a fejéhez kapott – Mi történt? Hol vagyok? Hogy kerülsz te ide?
Valahol Palm Bayen vagyunk. Téged, ha jól látom leütöttek én pedig megmenteni jöttelek Boothal és Maxel. Semmire nem emlékszel?
Jack körülnézett. Pillantása a véres nyuszira esett és abban a másodpercben minden beugrott. Michael!
Valaki volt itt! Az ajtó nyitva volt! Én berohantam Michaelért, de nem volt az ágyban aztán éreztem egy ütést és… Michael és Angela! Hol vannak?
Jack. Azt hiszem, vagyis nem hiszem, mert láttam az Eagle Eye-on, hogy elrabolták őket.
Mi! Mikor? Merre mentek? Azonnal utánuk kell mennünk! Segíts felállni!
Már késő! Ez több mint húsz órával ez előtt történt. Azóta már messze járhatnak. Maradj, nyugton azt hiszem, össze kell varrni a fejeden lévő sebet. Nem fáj semmid? Majdnem egy teljes napig voltál kiütve.
Hol van Booth? Azonnal segítséget kell hívnia. – a pánik közepette hírtelen eszébe jutott valami – De te honnan tudtad, hogy merre vagyunk? És mióta törhetsz te föl katonai műholdakat a zárt osztályról, pláne egy tisztel a hátad mögött? És egyáltalán hogy kerülsz ide? Kiengedtek?
Ez most mind mellékes Jack! Arra válaszolj nem fáj-e valamid? A többit majd elmesélem kifele menet vagy a kocsiban. – mondta Zach miközben segített talpra állítani a férfit és az ajtó felé indultak.
Semmi bajom csak a fejem fáj valami rettenetesen. – az ajtóban egy pillanatra megtorpant. Megfordult és visszament, hogy felkapja a földön fekvő plüss állatot.
Ez Michael kedvence. – csuklott el a hangja – Ha Broadsky hozzáér a fiamhoz vagy a feleségemhez, istenre esküszöm, hogy megölöm! – arca eltorzult a méregtől és sziszegte a szavakat.
Miközben belekarolt Zachbe a fiúnak az jutott eszébe, hogy sosem látta még ilyennek a férfit.
Booth ahogy kilépett az ajtón egyenesen a kocsihoz ment.
Behajolt az ablakon, bekapcsolta a rádiót, áttekerte a frekvenciát és a mikrofonba kezdett beszélni a riadtan tekingető Max orra előtt, aki épp szólásra nyitotta volna a száját.
Itt Selley Booth különleges ügynök, a számom 22705. Florida központ hallanak engem?
Halljuk ügynök! Beszéljen.
Egy tanúvédelmi tisztet meggyilkoltak, halottkémet és helyszínelőket kérek azonnal. – a laptopra pillantott - A cím Palm Bay Északnyugati Seeley Kör 17.
Vettük ügynök. Kérem, maradjon, a helyszínen azonnal megy a segítség.
Booth letette a mikrofont és ebben a percben meglátta Max dühös arcát.
Ez jó nagy marhaság volt Booth! Most már tudják, merre vagyunk és a rendőrök itt lesznek percek alatt, hogy begyűjtsenek minket!
Tudom Max! De ha nem szólók nekik, akkor a végén majd gyilkosság miatt is körözni fognak Zachel együtt. Arról nem is beszélve, hogy közben nyomra bukkanhatnak az FBI-osok a lakásban amit Caroline közölhet velünk és így Broadsky nem tud megszökni, elülünk.
Na, látom csak ragadt rád valami Tempi csavaros logikájából. Nem is rossz Booth. Nem is rossz.
Booth olyan képet vágott, mint akit seggbe rúgtak és nem megdicsértek épp, majd a ház irányába indult a többiekért. Ebben a percben feltűnt az ajtóban a két férfi.
Hodgins! Jól vagy öregem? Látom Zach gyorsan talpra állított!
Booth! A családom egy örült kezében van! A kádban egy hulla fekszik, akivel tegnapelőtt még beszélgettem. Egy szökött elítélt támogat, hogy ne essek össze neked meg poénkodni van kedved? Esetleg csinálhatnál, úgy mintha valóban értenél is a munkádhoz. Ha jól emlékszem ugyanis ez a tanúvédelmi dolog is a te ötleted volt. Vagy tévedek?
Van esetleg valami mondandód? – lépett közelebb Booth a férfihoz miközben teljesen kihúzta magát, hogy a lehető legfenyegetőbb legyen a kinézete.
Elég legyen! – ordította közbe Zach – Most Angela a fontos és Michael meg a többiek. Ezt a kakaskodást hagyjátok máskorra.
Igaza van. Menjünk! – hajtotta le a fejét Hodgins és belekarolt a fiúba, aki segített beülni a kocsiba hátra.
Booth is bepattant a volán mögé és gáz adott, hogy mihamarabb eltűnhessenek, a zsaruk elöl, mielőtt azok megjönnének.
Percek teltek el némán miközben mindenki az ablakokat figyelte, hogy nem követik-e őket mire végre valaki megtörte a fagyos csendet.
Most merre? – kérdezte Max.
Nem tudom. Ha biztonságban leszünk, megpróbálok telefonálni egyet hátha, kiderül hol az illetékes válság központ ahova az eljárás szerint ilyenkor menni kell. Aligha nem odavitték Bonest és Sweetset is. Ha őket is felvettük már könnyebb lesz. Majd én, rejtelek el benneteket az ügy végéig. Ti meg együtt segíthettek nekem megtalálni Broadskyt és rábukkanni Angela nyomaira.
Jó, csak siessünk! Minden pillanattal, ami eltelik, nagyobb veszélyben van Ange és a fiam is.
Booth mobilja megszólalt. Caroline számát jelezte a készülék.
Tessék Caroline?
Booth ügyök? Itt Payton Perotta ügynök beszél.
Perotta? Mit keres magánál Caroline mobilja?
Miss. Julian engem kért meg hogy szóljak a végzést már kiadták maga ellen. Azt mondta, ha közvetlenül beszél magával, akkor szövetségi bűntényt követ el így mostantól rajtam keresztül fognak kommunikálni. Mr. Hodgins jól van?
Igen. Semmi baja. Mondja meg Carolinenak, hogy Angelat és Michaelt elrabolták. Tudnom kell, hol a válságközpont, azonnal. – a vonal túlsó végén halk morajlás hallatszott, ahogy Payton megosztotta a hallottakat.
Booth ügynök. Azt üzenik önnek, hogy nem mehet oda. Már tudnak a végzésről a fél országban. Jobb lenne, ha kocsit cserélne, különben a térfigyelő kamerák hamar bemérik önöket. Miss. Julian felveszi velük a kapcsolatot. Én pedig elindulok magukért. Találkozunk Hope Millsben a tó mellett. Az pont fél úton van maguk és én közöttem. Csak én tudom kihozni onnan a társaikat feltűnés nélkül. Kérem Booth ügynök bízzon meg bennem.
Rendben Perotta. Akkor találkozunk Hope Millsben ma este. Viszlát. – ezzel letette a telefont - Megyünk vissza Washington felé. Már van segítségünk Hodgins, nyugalom. – szólt hátra miközben éles fordulattal a jó irányba kormányozta az autót.
Az út eseménytelen volt. Ha nem számítjuk azt amikor Booth kétszer is az árokba hajtott kis híján. Még mindig makacsul ragaszkodott a vezetéshez. Pedig harminchat órája volt ébren és ebből huszonnégyet levezetett. Mégis mikor Max felajánlotta, hogy átvenné a kormányt hevesen tiltakozott. Max nem vette fel, gondolta a korábban történtek miatt nem ülhet a volán mögé. Booth nagyon mélyen elmerült a gondolatiba és semmit sem halott abból, amit a többiek beszéltek arról ki, hogy került ebbe szöktetési dologba. Azon törte a fejét, hogyan adagolja be Bonesnak, hogy a barátnője Broadsky fogja lett és azon hogyan kapja el. Annyira elgondolkozott, hogy továbbhajtott a tó mellett. Amikor észbekapott hatalmasat fékezett és visszatolatott a helyes útra. Ettől persze mindenki elhalhatott a kocsiban.
Hé! Jól vagy? – kérdezte rémülten Zach.
Nem. Nagyon fáradt vagyok. Azt hiszem innentől valaki más fog vezetni. Valaki, aki nem Max. – tette hozzá fennhangon miközben leparkolt a tó melletti camping parkolójában.
Kösz, Booth. És most?
Várunk, amíg befut Perotta. Aztán nem tudom. Attól függ, mit mond.
Majdnem fél óra telt el arra várva, hogy a nő megérkezzen. A nap a horizont alá süllyedt mikor egy másik fekete Toyota állt meg mellettük. Kinyílt az ajtaja és az ismerős mosolygós arc indult el feléjük. Csak éppen ezúttal nem mosolygott. Booth kiszállt a kocsiból akárcsak a többiek még Max is, akit időközben szabadjára engedtek, persze csak az után, hogy megígérte a volán közelébe se fog menni.
Jó estét Booth ügynök – köszöntötte vásott arccal, fahangon a nő, a férfi megérezte a hangjában a gondterheltséget.
Mi történt Perotta?
Booth ügynök. Miss. Julian felvette a kapcsolatot a válság központtal, akik azt közölték, hogy Silverman ügynök megérkezett Dr. Sweets kíséretében, de Dr. Brenen nem. Egyelőre semmi hír róla. Azonban Paul Wolf ügynök csipogója szintén bejelzett Baltimorból. A nyomozók már voltak kint a helyszínen és megtalálták az ügynököt, vagyis ami maradt belőle. Úgy tűnik a támadó magával vitte Dr. Brenent.
Booth megdermedt. Ereiben megfagyott a vér. Pupillája kitágult. A kapcsolat a külvilággal megszűnt. A harag, ami a lelkéből indult elárasztotta minden sejtjét. Csak azt érezte, hogy a düh végig kúszik az erein és mozdulásra készteti. Az ökölbe szorított keze szinte magától lőtt ki a kocsi mellett álló fa irányába. Jó párszor lesújtott, a fájdalomtól eltorzult arccal, mire Jacknek és Maxnek sikerült lefognia.
Neeem! Bones! Nem engedem! Broadsky megöllek! – ordibálta miközben kapálódzott, hogy tovább üthesse a fát.
Ne csináld ezt! Booth kérlek. Térj magadhoz! Ez most nem segít! – üvöltötte Max a férfinek, aki ettől térdre rogyott és arcát a kezeibe temette – Szedd össze magad az istenért. Temperance veszélyben van és az unokám is.
Hagyd Max! Had eressze ki! Ha nem vezeti, le nem tud majd gondolkodni. Legszívesebben én is kiadnám a mérgem, ha tudnám. Tudom, mit érez! Azt, amit én! Azok kerültek veszélybe, akiket mindennél jobban szeret. Ezt nem lehet másképp feldolgozni. – mondta Jack miközben Booth mellé lépett és a vállára tette a kezét.
Booth felnézett, a tekintetét könny áztatta, a szeme véreres volt a megerőltetéstől.
Bonesnak igaza volt. Akkor kellett volna megölnöm, amikor még tudtam. Ha bántja bármelyiküket esküszöm, hogy olyan fájdalmas lesz a halála, amilyet csak okozni tudok. Zach bűvöld meg a műholdadat! Valahogy a nyomukra kell bukkannunk. Azonnal indulnunk kell. Perotta maga vezet. Irány Washington teljes gázzal, kapcsolja be a szirénát és tegye ki a villogót a maga kocsijával megyünk. Ha a sztrádán hajt, nyerhetünk némi időt így még hajnal előtt a fővárosban lehetünk. Indulás! – adta ki a parancsot Booth miközben talpra állt és a kocsihoz ment. Majd miután kipakoltak mindent, ami kell, mind beültek Perotta mellé, aki engedelmeskedve a férfi kérésének hatalmas gázzal villogó szirénázás közepette száguldott a sztráda felé. Booth ismét a kezébe temette az arcát és imádkozni kezdett miközben kétségbeesett gondolatai a Bones felé szálltak. Eljövök érted, ígérem! Tarts, ki kérlek! Perotta elérte az autópályát és a kocsit teljes sebességgel Washington felé repítette. A csillagok csendesen hunyorítottak, ahogy az összeverbuvált csapat a város felé száguldott, amelyet lassan, újra hatalmába kerített a vihar, melyről egyikük sem tudott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
)
Angela, nagyon tehetséges vagy, és imádom az írásaidat! A többiek már kb minden elmondtak, de azért én is kijelentem, hogy SZUPER volt. Követelem a következőt! :D