|
Angela: Egyedül/9.
Bones a hideg vaslemezen ült a földön. Meg volt kötözve. Halotta, ahogy kint csapkodnak a villámok és azt is, ahogy az eső kopog. Angela tőle alig fél méterre szintén a földön volt ő is megkötözve. Broadsky jobbnak látta mind a két nőt megköti, miután megkíséreltek megszökni tőle. Angela ötlete volt, hogy amíg Broadsky elengedte őket, hogy megetessék és tisztába tegyék még a kocsiban Michaelt, elterelni a sofőr figyelmét és Bones megpróbálja leütni. Persze Boris aki Broadsky legújabb bűntársa volt nagyon hamar kapcsolt, és mielőtt a nő lesújthatott volna kezében a cumisüveggel, elővette a fegyverét és a meglepett Angela fejéhez nyomta. Broadsky aki épp a furgont tankolta feltépte az ajtót és egy hatalmas pofont kevert le Bonesnak, aki ettől a kocsi belső oldalának esett és csúnyán beverte a fejét és a jobb kezét, ami vélhetőleg el is tört.
Te állat! – ordította Angela kezében a kicsivel, ahogy a nő mellé mászott.
Édesem! Ur isten, jól vagy?
Megmondtam, hogy maradj nyugton nem? Meg akarsz dögleni? Vagy inkább őt nyírjam ki? – intett Broadsky a kezével Angela felé.
Nem! – kiabálta Bones – Őket ne bántsd! Az én hibám volt. Sajnálom.
Kötözd meg őket újra! - adta ki a parancsot Borisnak, aki engedelmesen szót fogadott neki és a két nőt újra megkötötte. Előbb Bonest, majd Angelát, aki előtte a babahordozóba tette, majd bekötötte Michaelt, aki a történtekből mit sem vett észre és teli hassal békésen szundikált. Ő volt az egyetlen, aki élvezte ezt az utazást a furgon monoton motorjának hangja megnyugtatta és álomba ringatta. Miután újra megkötötték őket tovább mentek a kohászat irányába, hogy ott töltsék a következő napokat, míg Broadsky ki nem találja, hogy kaphatná el Booth vagy, hogy zsarolhatná meg a szeretteivel. Magabiztos volt, a lehetőség, hogy a férfi a nyomára akad, meg sem fordult beteges elméjében. A nap lebukott a látóhatáron és az éjszaka magával hozta a vihart, mely tomboló erővel csapott le a tájra.
Angela a fiára nézett, ahogy ott aludt most is tőle pár centire a hordozóban, aztán Bonesra aki a csuklójára kötözött kötéllel bajlódott, amit sikerült meglazítania, félig-meddig de törött ujjait nem tudta átpréselni rajtuk.
Édesem! – súgta oda a nőnek – Hagyd abba. Ez az örült a végén még megöl, ha meglátja.
A nő válaszolni akart, de abban a pillanatban egy hatalmas robaj rázta meg a környéket és kialudtak a fények.
Nézd meg mi volt ez! Utasította Broadsky a másik férfit, aki elindult kifelé miközben ő elővette a fegyverét és a két nő mellé térdelt.
Csak semmi trükk, világos? – arcát megvilágították a villámok, amitől még elvetemültebbnek tűnt.
Semmi gáz öregem! Csak egy villám volt, a környéken minden elsötétült! – tért vissza Borisz.
Hozd be az elemlámpákat a furgonból!
Máris! – mondta a férfi majd sarkon fordult és két perc múlva a lámpákkal és a fegyverével a kezében tért vissza.
Azt hiszem láttam valamit a kerítésnél!
Mit?
Nem tudom! Megyek, megnézem. Lehet, hogy csak képzeltem, de mintha a sötétben láttam volna valakit.
Oké! De legyél észnél! Nem hiányzik a feltűnés!
Ezzel a férfi elindult kifelé az ajtón kezében a pisztolyával.
Néhány másodperccel később eldördült a lövés.
Broadsky tisztán halotta. Egy pillanat alatt felrántotta a földről Angelát és mint egy élő golyófogóval maga előtt elindult a kijárat irányába. Bones a háta mögött erőt vett magán és egy határozott gyors mozdulattal kirántotta törött ujjait a csomóból. A fájdalomtól csillagokat látott, de nem törődött ezzel. Felkapta Michaelt és az egyik robosztus vaspolc alá rejtette. Majd a férfi után indult aki Angelát maga előtt tartva a kijárat felé vonszolta azt. Menet közben felkapott egy kisebb méretű vascsövet, ami a földön hevert.
Boris! – kiabálta kifele Broadsky de nem érkezett válasz.
A háta mögött a nő felemelte a csövet készen arra, hogy lesújtson.
Boris? – kiáltotta megint a férfi miközben egy hatalmas villám a háta mögül megvilágította a tájat és a raktárszerű épületrészt. Broadsky meglátta, ahogy Bones árnyéka a földre vetült és elhajolt az ütés elől, majd a fegyver markolatával egy hatalmasat odasózott a nőnek, aki ettől összeesett és a vascső kigurult a kezéből.
Booth ebben a pillanatban lépett be az ajtón és még látta, ahogy Bones elesik.
Ne mozdulj te rohadék! – ordított a férfira. Szervezetét elöntötte az adrenalin és a méreg. A fáradtságnak, ami kerülgette nyoma sem maradt. A fegyvere, amivel az előbb elintézte a másikat odakint, még mindig előtte volt a magasba emelve.
Broadsky aki fél kézzel még mindig Angelát tartotta, újra maga elé húzta a nőt és a fejéhez nyomta a pisztolyt.
Na, most mi lesz Selley? Melyikünk a gyorsabb? Hányan vagytok még?
Csak én jöttem! – ordította Booth remélve, hogy a többiek kint veszik a lapot és nem jönnek elő a fedezékből, ami így is történt.
Akkor ostobább, vagy mint gondoltam! – fölényeskedett Broadsky – Hol a kommandó? He? Az FBI-os barátaid magadra hagytak?
Ez a kettőnk dolga! Csak a tied és az enyém!
Pontosan!
Akkor engedd el őket!
Még mit nem! Hülyének nézel? – kérdezte a férfi miközben hátrálni kezdett Angelával maga előtt egészen a polcokig és a cső, amit az előbb Bones fogott megütötte a sarkát.
Cserét ajánlok! Ha elengeded, a lányokat én megyek oda hozzád fegyvertelenül!
Ez csak trükk!
Nem az! Nézd! – kiabálta Booth ahogy Broadsky felé közelített és elment Bones mellett, aki magánál volt, de mozdulatlanul feküdt a földön. Booth meglátta és egy karnyújtásnyira tőle eldobta a pisztolyt, ami hangosan koppant a földön – Eldobtam.
A zakót is vedd le! Hadd lássam, mi van alatta!
Booth engedelmeskedett. Azt gondolta, ha Broadsky leengedi a fegyvert, elintézi.
A villámok tovább csapkodtak és fényárban tartották a környéket, amelyet a rendületlenül szakadó eső áztatott. Booth egész közel állt Broadskyhoz amikor az elengedte Angelát. Aki futni kezdett a hely felé ahol Michaelt utoljára látta.
Most Bones! – kiáltotta miközben kezével megpróbálta kicsavarni a férfi kezéből a fegyvert.
Bones felkapta a pisztolyt és talpra ugrott, de a törött ujjai annyira bedagadtak, hogy bár tiszta volt a célpont mégse tudta meghúzni a ravaszt. Arca eltorzult az erőlködéstől és a fájdalomtól. A pisztollyal egyenesen a férfira célzott. Mire azonban kezet cserélt volna Broadsky a fegyverrel a kezében kiszabadult Booth szorításából és a halántékához nyomta. Megfordult és Booth maga előtt tartva akárcsak az előbb Angelát a nőre nézett.
Búcsúzzon el tőle! – ordította, majd egy hatalmasat rúgott a csőbe, ami egyenesen Brenen felé repült. A vascső a levegőben többször is átfordult és eltalálta a nő kezét, ami a fegyvert tartotta, és ahogy a lendület tovább vitte fejét is. Bones felsikított a fájdalomtól, ahogy törött ujjai újabb ütést kaptak és az előtt, hogy a pisztoly kiesett volna a kezéből hatalmasat rántva rajta elsült. A nő térdre rogyott a fájdalomtól.
Booth teste megrándult, amikor a golyó eltalálta. A mellkasán apró vörös rózsa nyitotta ki a szirmait, ahogy vére átáztatta a drága pamutot. Broadsky diadalittasan felkacagott és elengedte a férfit, aki összecsuklott akár egy élettelen rongybaba. A polc alól felordított a kicsi, akit a durranás ébresztett és egy másodpercre elvonta a figyelmét.
Ebben a pillanatban Perotta, aki a lövés hangjára ugrott elő a fedezékéből tüzet nyitott és fejbe lőtte Broadskyt, akinek az utolsó mosolya ráfagyott az arcára miközben a földre zuhant.
Bones négykézláb mászva rohant Boothoz, aki kapkodva vette a levegőt.
Booth! Annyira sajnálom! Nem akartam! Én nem… én… - könnyei patakokban folytak le az arcán, ahogy a szavakat nyeldeste és kezével a vérzést próbálta elszorítani.
Hívjanak mentőt! - kiabálta Max, ahogy a lánya felé szaladt, akinek szintén szivárgott a vér a fejéből. Mindenki berohant az épületbe. Jack Angelahoz sietett és megölelve vette észre a történteket, és ahogy Angela a polc felé mutatott meglátta Michaelt is, akit torkaszakadtából ordított.
De nincs mivel! – kiabálta vissza Perotta ahogy a földön fekvő férfi felé indult ő is.
Angela visszatért Broadsky holtteste mellé és kirúgta élettelen kezéből a fegyverét, majd felvette a halott férfi mobilját, ami kiesett a zsebéből mikor földet ért és most véresen várakozott a földön, a mentőket hívta majd bediktálta az adatokat, amiket Hodgins mondott neki.
Bones mindezekből semmit sem vett észre. Pupillája beszűkült, nem halott többé hangokat vagy látott színeket. Az idő megállt számára. A világ elszürkült. Csak Booth nézte, ahogy az felemelte a kezét és remegő ujjaival megsimogatta az arcát. A meleg barna szempárt, ahogy a fájdalmon át is megtölti a szerelem. Aztán a férfi keze elernyedt és a földre esett. Testében megszűnt a fájdalom szívében a dobogás, szemei lecsukódtak.
Neeee! – kiáltotta a nő olyan mély fájdalommal a hangjában, hogy mindenki beleborzongott – Maradj velem! Hallod? Szeretlek! Szükségem van rád! Kérlek Boooooth! Kérlek! Szeretlek! – hangosan zokogva kiáltotta a szavakat és Angelának, aki letette már a telefont, is könnybe lábadt a szeme, akárcsak Jacknek és Zachnek.
Max odaért a lánya mellé bár jelentősen lelassította lépteit, mikor látta, hogy a férfi haldoklik. Nem akart zavarni. Most azonban a lány mellé térdelt és Booth nyakára tette az újait, majd átölelte a zokogó nőt.
Sajnálom kicsim! Nincs tovább! Booth meghalt!
Bones szíve meghasadt. A zokogás abba maradt. A tekintete megfagyottan és üresen bámulta a földön fekvő férfit. Agya tökéletesen kiürült a gondolkodása megállt. Ahogy a sokk szétterjedt a szervezetében egymás után kapcsolt le mindent, ami nem a létfenntartáshoz kellett. Már nem látott, nem halott semmit. Azt sem vette észre, amikor a villogó mentőautó megállt az épület előtt. Olyan tájon járt ahol még soha az előtt, a gyász és a fájdalom tökéletesen katatón állapotba száműzték.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
*-* ez tényleg nagyon szomorú rész volt!! :'( Persze tudom, hogy nem lehet minden szép és jó, de én reménykedem benne, hogy boldog befejezése lesz!! És minnél hamarabb ;)