|
enci.2: Itt az idő/7.
-
Doktor úr! – kiabálta rohanva az orvos után.
-
Booth ügynök! Mi történt? – kérdezte értetlenül állva a doki.
-
Bones magához tért egy rövid időre!
-
Hogy kicsoda?
-
Ohhh… atyám… Dr.Brennan! – mondta Booth, majd a doki rohanni kezdett, és ő is utána futott.
-
Kérem, maradjon idekinn, amíg megvizsgálom a hölgyet! – utasította Booth-t, aki nem szívesen, de nem lépte át a kórterem küszöbét.
-
Rendben. – mondta aggódva, lehajtott fejjel.
Amíg az orvos megvizsgálta a nőt, Booth odakinn várakozott. Egy része örült, mert a nő talán magához tért, de a másik része aggódott, mert Broadsky még szabadlábon volt és Angela is vele volt. Majd elmosolyodott, eszébe jutott hogy most Bones mit mondana. Hogy az embernek nincs két része, aki külön gondolkodik, és biztos hozzá tett volna még valamilyen tudományos szöveget. De most még ez sem zavarta volna Booth-t. Még az sem hogy mindent megmagyaráz, vagy hogy csak a tények alapján gondolkodik, vagy hogy a racionális tudós nyelvén beszél. Szerette a nőt még így is, hiszen jól ismerte és tudta, hogy a szíve mélyén neki is vannak érzései, bár nem hisz a szerelemben. Pedig ott a kórteremben megmondta Boothnak, hogy szereti, és magánál volt, ebben teljesen biztos volt. A férfi annyira elmerült a gondolataiban hogy nem is hallotta mikor az ajtó kinyílt.
-
Booth ügynök! – szólította meg a doki a férfit.
-
Igen? Hogy van?
-
Az állapota stabil. Még néhány óráig eszméletlen lesz, de utána szépen lassan magához tér. Ne aggódjon, már nem lesz gond!
-
Köszönöm doktor. – mondta Booth majd bement.
Csupán néhány percig ülhetett a széken mikor megcsörrent a telefonja.
-
Booth!
-
Szia Booth! Itt Cam! Hogy van Dr. Brennan? – kérdezte a telefon másik oldaláról az aggódó nő.
-
Jól! Jól vannak mindketten! Az orvos azt mondta, hogy néhány órán belül magához tér.
-
Várj, várj, várj! Hogy érted hogy mindketten… - majd leesett Cam- nek a tantusz. –… szóval Brennan gyermeket vár? Ohh te jó ég… - a nőnek teljesen elakadt a szava.
-
Igen! Igen, Bones terhes!
-
És ki az apa? – kérdezte érdeklődően.
-
Én. – mondta Booth halkan, de a vonal túlsó végén mégis meghallotta a nő.
-
Ohhh… te… jó… ég… - mondta. majd újra elakadt a szava.
-
Igen. Találtatok valamit?
-
Fuhh… öhhöm… hát eddig még semmit, és nem sok nyomunk van, tulajdonképpen nincs, amin elindulhatnánk. A helyszínen, ahol a lövés is történt, egy széfkulcsot találtunk, ami az egyik washingtoni széfet nyitja. De nem fogsz örülni annak, amit benne találtunk!
-
Miért Cam mire bukkantatok?
-
Egy zsák volt benne, ami tele volt fegyverekkel! Valamint találtunk benne egy jegyzetet, amiben pontosan le van írva Angela elrablása és Vincent halála. Angi elrablásáról csak annyi, hogy hol és mikor de több nincs, viszont ami a Vincent halálát illeti, pontosan leírt mindent. Plusz még le vannak írva számok egymás után. Hodgins pedig vizsgálja rajta a nyomokat és a polleneket is. Kérvényeztük, hogy Zack megnézhesse a számokat, mert ő tuti megfejti. Jahh és a széf Jacob Broadsky- é!
-
Le kellett volna lőnöm, amikor megtehetem! – mondta Booth halkan, de mérgesen, majd folytatta – Köszönöm Cam!
-
Várj Booth! Komolyan… Brennan terhes, és… és te vagy a gyerek apja… szóval ti…
-
Akkor viszhall Cam! – mondta Booth, még mielőtt a nő befejezhette volna.
Eközben Broadsky minden egyes nap háromszor vitt Angelának vizet és enni. De el nem engedte, csupán addig, amíg elfogyasztotta az ételt és ivott néhány kortyot. Azután újra megkötözte. A nő próbálkozott a szabadulással, de mindig csak azt érte el, hogy a férfi megüsse. Angela minden egyes lélegzetvétellel reményvesztettebb lett, és egyre kevésbé hitt a megmenekülésben. Csupán az a tudat tartotta, hogy van egy kisfia, akinek szüksége van rá és egy szerető férje.
Miután Booth letette a telefont, nem sokkal később Bones magához tért.
-
Booth! … Booth! – halk nyöszörgést lehetett hallani, de az ügynök észrevette.
-
Itt vagyok Bones! Itt vagyok! – mondta, miközben megszorította a nő kezét.
-
Booth… nagyon különöset álmodtam! – suttogta a nő remegve.
-
Ha szeretnéd elmondani, akkor… - mondta Booth, mert kíváncsi volt.
-
Nem Booth! Nem fontos! – mondta Brennan, majd folytatta – Miért vagyok itt?
-
Nem emlékszel rá? Majd később elmondom! Oké?
-
Nem, én most akarom tudni!
-
Hát jó! Broadsky megszökött a börtönből és elrabolta Angelát, majd Sweets- et… - Booth mindent elmesélt. A nő még nagyon gyenge volt és nem nagyon volt ereje felfogni, hogy mit is mond neki a férfi. Csak hallani akarta a hangját miközben a meleg barna szemekbe néz. Emlékezett rá hogy mit mondott Booth- nak, és jól tudta, hogy a férfi is emlékszik. Miután végighallgatta, érezte, hogy kezd visszatérni bele az élet. Nemsokkal később, pedig megjelent az orvos az ajtóban.
-
Hogy érzi magát Dr. Brennan? – kérdezte az orvos, mint a legtöbb szokásos rutinkérdést.
-
Jól vagyok! Mikor mehetek el?
-
Hohohó… csak lassan a testtel! – mondta az orvos, majd hangosan felnevetett. – Nemrég kelt fel a kómából, előtte, pedig meglőtték, ráadásul terhes! Én azért jobban aggódnék.
-
De most már jól vagyok! És képzelje az előbb már fel is tudtam állni!
-
Hát egy kis segítséggel. – mondta Booth alig érthetően.
-
Hallgass! – mondta mosolyogva Brennan.
-
Ez nagyszerű! Nahh… akkor most megvizsgálom magát és idehívom a nőgyógyászát, és ha minden rendben, akkor bármikor saját felelősségére távozhat. – közölte az orvos, majd folytatta – Booth ügynök, kifáradna kérem a vizsgálat idejére?
-
Persze! – mondta a férfi, de mielőtt bezárhatta volna az ajtót Brennan utána kiabált.
-
Várj Booth… szeretném, ha az ultrahangnál bent lennél. - Erre a férfi csak bólintott, majd egy széles mosoly keretében bezárta maga mögött az ajtót.
A vizsgálat nem tartott túl soká, s mint ahogy Brennan kérte Booth bement az ultrahangra. Volt egy kis fennakadás mivel először a gép nem működött, így várniuk kellett, de mikor a szerkezet működésbe lépett, mindkettőjüknek leesett az álla.
-
Ohh… milyen picike…- mondta Booth miközben átölelte a nőt.
-
Mindene rendben van? – kérdezte Brennan, s hangja olyan volt, mint még soha. Ezt Booth is észrevette, és egy nagyon, nagyon széles mosoly terült el az arcán.
-
Igen! Úgy látom, minden rendben van… és mivel olyan helyzetben van, meg tudom mondani a nemét is. Örülhetnek neki, mert ilyen korán ez még nagyon ritka. Akarják tudni? – kérdezte a doki, majd Brennan az ügynökre nézett, aki bólintott egyet, s a nő kiejtette ajkán a szót.
-
Igen! – mondta, miközben szorosan megfogta Booth kezét, és közel húzta magához.
-
Rendben. Nagy valószínűséggel kislányuk lesz. – És ez volt az a pillanat, amikor mindkettejükben tudatosult, hogy szülők lesznek. Összetartoznak. Ez az aprócska élet összeköti őket. De nem csak ez, hiszen a szívükben érezték a szerelmet, ami már nagyon rég óta ott lapult mindkettőjükben, és ez az érzés, ami megváltoztat mindent. Ezt nagyon jól tudták, ugyanakkor azt is, hogy mindennek, amit ezután tesznek súlya van, és hogy talán itt az idő, hogy a dolgok megváltozzanak.
De sajnos eközben valahol egy férfi nagyon dühös és fegyvert fog egy védtelen nőre. A nő reszket és fél, de arca kemény. A férfi habozik, hogy meghúzza-e a ravaszt, mert tudja, hogy jelen esetben ez az egyetlen kártya a kezében.
Lehet, hogy a düh ilyenre késztessen egy embert? Vagy mindent elvenni valakitől, aztán még az életétől is megfosztani? Sokan azt gondolják, hogy az ilyennek nincs szíve és csak a gyilkolás gondolata élteti, pedig… lehet, hogy ez csak egy látszat. Ilyen emberek mögött is lehet egy kisgyermek, aki felnéz a rá és még semmit sem ért, és lehet, hogy a következő pillanatban ismét gyilkos lesz az, akinek a vére benne csörgedezik. Sosem tudhatjuk, mit hoz a következő pillanat, de most itt két lehetőség van. Vagy a düh uralkodik, vagy a csillapodás hatalma kerekedik felül.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
) 
Már délelőtt elolvastam, csak elfelejtettem komizni :) Nagyon remélem, hogy hamar folytatod!!! Szuper volt! Csak így tovább!!