Miután a doktor elhagyta a szobát, Booth és Brennan kettesben maradtak. Csend uralkodott kettejük között, de ezt a férfi kis idő múlva megtörte.

• Bones! Figyelj… szerintem beszélnünk kellene! – kezdte Booth bátortalanul.
• Booth… én jól tudom, hogy hallottad, amit akkor mondtam mikor magamnál voltam… és… most fogalmam sincs, hogy mit mondjak, de azt tudom, hogy most nagyon boldog vagyok! Itt vagy mellettem és egy élet növekszik bennem… egy kisbaba. – mondta Brenn és arcáról öröm sugárzott.
• Arra gondoltál már, hogy lehetséges, hogy ugyanúgy érzek, mint te? – kérdezte Booth újra bátortalanul. Tempi erre bólintott, majd megszólalt.
• Igen… - súgta halkan, és folytatta – … de mikor utoljára ilyenekről beszéltünk, azt mondtad, hogy dühös vagy, és hogy idő kell neked.
• Ahogyan neked is! De emlékezz vissza arra az éjszakára, mikor minden megváltozott. Én… én nem is tudom, hogy azóta mi történt veled… velünk. Esténként csak forgolódok az ágyamban, és arra vágyom, hogy újra együtt legyünk, úgy hogy ne kelljenek fura szituációk, szerepek meg indokok arra, hogy megfogjam a kezed, hogy megöleljelek. De attól félek, hogy eltaszítasz magadtól és, én már nem lehetek veled. – Booth szavai gondolkodás nélkül törtek fel. Brennan érezte, hogy a férfinek igaza van. Egy könnycsepp gördült végig az arcán, majd rájött, hogy el kell mondania az álmát. Most ugyanazt hallotta, amit Angela mondott neki.
• Tudod Booth… mikor kómában voltam, én nagyon különöset álmo… - Tempi folytatta volna, de a férfi telefonja megcsörrent.

• Booth!
• Szia Booth! Híreim vannak!
• Mond csak Cam. – mondta Booth, majd kihangosította a telefont.
• Nahh… szóval… engedélyezték, hogy Zack megnézhesse a számokat, és hogy bizonyos mértékig belefolyjon a nyomozásba. Be kellene jönnöd a laborba!
• Én is veled megyek! – mondta Bones habozás nélkül.
• Mi? Még csak most keltél fel a kómából és meg is lőttek!
• De hiszen hallottad az orvost! Minden rendben van, csak néhány papírt kell kitöltenem! – Booth most nem szállt vitába a nővel, hiszen tudta hogy nagyon makacs. Amit akar, azt előbb utóbb eléri. Inkább csak bólintott egyet.
• Áhh… Dr. Brennan! Hogy érzi magát?
• Már jól vagyok! Találtak még valami nyomot?
• Ennek örülök! És nem nincs semmi más. Fuhh… nagyon gyorsan váltott az egészségi állapota és a munka között! – mondta Cam miközben fülig ért a szája, majd folytatta – Rendben akkor később találkozunk! – majd letette a telefont.

Brennan amíg kitöltötte a papírokat és összeszedte magát, Booth minden lépését követte. Egy pillanatra sem hagyta egyedül. A kocsiban aztán a nő újra vette a bátorságot és megszólalt.

• Booth!
• Igen?
• Már a kórházban is szerettem volna elmesélni neked valamit…
• Mond csak Bones nyugodtan! – s mikor a férfi ezt mondta, alig észrevehetően, de lassított egy kicsit az autón.
• Tudod, mikor kómában voltam nagyon különöset álmod… - de a nő nem tudta befejezni a szavát, csak egy hangos dudálást hallott. Majd nem nekik mentek.
• A francba már, de komolyan. – szinte már kiabálta dühösen.
• Nyugi… nyugi. Szóval hol tartottál? – kérdezte Booth kíváncsian. Brennan sóhajtott egyet majd folytatta.
• Szóval akkor nagyon különöset álmodtam. Már megszületett a kislányunk, és te is a lakásomon voltál, és aggódtál értem… mint mindig. Jahh és főztél is a konyhámban. Minden olyan nyugodt volt és tökéletes… egyet kivéve! Mi nem voltunk együtt. – majd Brennan nagyot nyelt. Booth minden figyelmével a nőre akart koncentrálni, ezért leparkolt az út szélén. Majd türelmesen várta hogy a nő folytassa.
• Aztán találkoztam Angelával, aki felnyitotta a szemem és igaza is volt. – mondta Brenn és egy könnycsepp csordult ki szeméből, majd kinyitotta a kocsiajtót és kiszállt. Erre Booth hirtelen kipattant az autóból, és azonnal a nő mellett termett, akinek könnyei patakokban kezdetek folyni, de folytatta beszédét.
• Neked is igazad van! Én nem tudnék soha többé nélküled élni… szükségem van rád, mint virágnak az esőre, vagy mint halnak a vízre, vagy mint Hodginsnak a bogaraira. – majd elmosolyodott, és Booth telefonja ismét megszólalt.

• Booth!
• Booth? Itt Cam! Merre vagytok már?
• Ööö… szia Cam! Nemsokára ott vagyunk! – mondta Booth.
• Rendben akkor siessetek! – mondta Cam, majd letette a telefont.
• Mennünk kell igaz? – kérdezte Brennan szipogva, miközben a meleg barna szempárba nézett.
• Igen… de még nem fejezted be, amit akartál!
• Majd később elmondom, oké? Most inkább mennyünk! – mondta a nő és beszállt a kocsiba.

Pillanatok alatt már Booth is benn ült és a labor felé tartottak. Most egyikük sem szólalt meg. Brennan a gondolataival volt elfoglalva, hogy vajon helyesen teszi- e, hogy elmondja a férfinak az álmát, mert ez sok mindent megváltoztathat, ugyanakkor tudta hogy Boothnak igaza van. Elveszíteni pedig nem szerette volna.

Mikor a laborhoz értek már Zack is ott volt. Brennan hirtelen odament hozzá és szorosan megölelte. Aztán Zack megragadta a nő karját és magával húzta a monitorhoz.

• A jegyzet, amit a széfben találtunk, különös számkombinációt tartalmaz. Pontosan hatvan ilyen kombináció van. Mindegyik egy földrajzi koordinátát jelöl, amik eléggé messze vannak egymástól. Valószínűleg ezek valamelyikénél találunk rá Angelára.
• Ez nagyszerű Zack, de ez nagyon sok hely, és ahogy Broadsky- t ismerem, már nem sokáig hagyja életben Angit! – mondta Booth, miközben Hodgins jelent meg, fiával a kezében, de mielőtt megszólalt, még lerakta a mózeskosarat az egyik asztalra.
• Sziasztok! A kulcson, ami a széfet nyitja talajrészecskéket találtam. Pontosabban megvizsgáltam és le tudtam szűkíteni a hatvan helyet kettőre. – mondta Hodgins majd a képernyőre mutatott. De mielőtt folytatta Booth közbe szólt.
• Ez minimum két óra autóútra van egymástól.
• Igen de találtam még valamit. Volt még néhány homokszemcse is, ez pedig csak ennél a parknál fordul elő. – mondta Hodgins majd ismét a monitorra mutatott.
• Oké! Akkor én most oda megyek. Ez a park csak félórányira van. Erősítést nem hívok, mert akkor tuti, hogy lelép valahova. – jelentette ki.
• De én veled megyek! – szólt közbe Bones határozottan, amire a férfi csak bólintott. Most nem volt idejük ezen vitázni. Majd az intézetből egyenesen a kocsihoz mentek.

Eközben Broadsky visszatért Angelához. Szemei szikráztak a dühtől, hogy még semmi sem történt. Látta hogy a nő magánál van így gúnyosan megszólalt.

• Ha a kis barátai hamarosan nem jönnek rá, hogy hol van, akkor magácskát lelövöm…. Bizony… bizony… erre ugye nem gondolt, hogy a kancsik megbuknak egy aprócska feladaton. A maga hibája hogy a kulcsom elveszett!! – kiabált a férfi dühösen majd odament Angelához és egy hatalmas pofont adott neki, amitől a nő szája vérezni kezdett. De a férfi folytatta. – Valószínűleg megtalálták, ami a széfemben van, de nem hiszem, hogy sokra mennének vele… - a férfi folytatta volna, de különös hangokra lett figyelmes. Megragadta a nő összekötözött karjait és óvatosan elindult az ajtó irányába. Kint már alkonyodott, a nap utolsó szikrái még megvilágították a tisztást körülvevő fák lombjait. Aztán egy nevet lehetett hallani a tisztás széléről.

/Broadsky!!/ - kiabálta Booth.

/Broadsky!!/ - kiabálta ismét, majd az ajtó kinyílt, és Broadsky kisétált a házból, Angelát maga előtt tartva, fegyvert fogva a nő fejéhez.

• Lám… lám… kit látnak szemeim!? Booth! Végre találkozunk! Áhh… és Dr. Brennan! Azt hittem öreg haver, hogy okosabb leszel, és nem hozod a tudós barátnődet! – mondta Broadsky gúnyosan.
• Lenne egy ötletem Jacob! Elengeded Angelát, leteszed a fegyvert, és hagyod, hogy megbilincseljelek. – mondta Booth miközben közelebb ment Broadskyhoz.
• Nos… el kell szomorítsalak Booth, hogy ez ma nem fog megtörténni! Nem gondolod, hogy minden mennyivel egyszerűbb lett volna, ha átállsz az én oldalamra? Sokak életét megkímélhetted volna, de te nem tetted. Inkább mások törvényei szerint ítélkezel…
• Broadsky tedd le a fegyvert! Most! – utasította Booth a férfit, de az továbbra is rezzenéstelen arccal állt. Kezei közt Angela remegett, de látta hogy Brennan életben van és ez némi erőt adott neki.
• Jacob! Engedd el Angelát, és tedd le a fegyvert! – utasította Booth még parancsolóbban.

Közben Brennan a tisztás széléről hívta a mesterlövészeket, ahogy a tervet megbeszélték. Nem sokkal később a nő meg is pillantott egyet az egyik fa tövénél, ahogy Broadsky felé tartotta a fegyvert. Majd meghúzta a ravaszt, és a férfi a földre zuhant. Rögtön ezután Brennan próbált odafutni Angelához és Boothhoz, de nem sokkal mielőtt odaért volna hozzájuk, hangos nyögéssel a földre zuhant. Booth és Angi azonnal odafutottak hozzá, és mivel látták rajta hogy mennyire fáj neki, azonnal hívták a mentőket. A nő csak a hasát fogta, a fájdalom kínzóan hatott az egyébként is gyenge Bonesra. Nagyon megijedtek mindhárman hiszen terhes…

Súgó 7 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.08.11. 12:20 bbfan nagyon jó lett ez a rész is!!!!!!!! nagyon várom a folytatást!!!!!   és HAJRÁ!! csak így továbbbb

2011.08.08. 21:35 Krisz OH, na de kérem, felemészt az izgalom. Így abbahagyni, gyors folytatást.

2011.08.06. 10:54 hullaviasz Na de kérem, így befejezni! Már kezdtem megnyugodni, lelőtték Broadsky-t, Angela megmenekült, Bones és Booth végre rendezik elméjük sorait, erre Brennan összeesik! Te aztán tudod, hogy kell fenntartani a feszültséget. Jó volt, KK!

2011.08.05. 14:39 YAsmine Nagyon tetszett ez is!! Gratulálok!! :) remélem nem esik baja Brennannek és a babának sem!!! és már nygyon kíváncsi vagyok és várom a következőt!! :)

2011.08.04. 10:05 o.n. Jáááj, nagy nehezen összejön, hogy megbeszéljék a dolgokat, erre ilyen befejezést kapunk a részhez... Enci, remélem mihamarabb folytatod ;) És ha már így rákaptatok a rövidítésekre, beszállok egy újjal: KHM - "Köszönöm, hogy megírtad"! :)

1 | 2