Lassan kezdtek beszállingózni az emberek a Jeffersonba. Booth is lassan felkelt, és újból úrrá lett rajta a türelmetlenség. Aztán a többiek is beértek.
- Mikor mentél haza? – kérdezte Angie Brennantől. – És mi ez a kék folt a homlokodon?
- Nem mentem haza – felelte Brennan – Itt aludtam a kanapén.
- Jajj, édesem – forgatta a szemeit Angela. – És Booth?
- Ő se ment haza.
- Itt aludtatok ketten? – nyíltak tágra Angela szemei.
- Igen – felelte Brennan, majd gyorsan hozzátette – de nem történt semmi!
- Semmi? – kérdezte gyanakvó mosollyal Angela. – Akkor miért pirultál el?
- A hosszas mozdulatlanság után a vérkeringésem túl gyorsan indult meg, ezáltal több vér jutott az arcomba, amely az átlagosnál vörösesebb árnyalatú bőrszínt idézett elő…
- Édesem, olyan vörös vagy, mint egy rák – nevetett Angela.
- Nem minden rák vörös – vágta rá Brennan.
- Tudom, hogy csak el akarod terelni a témát. Csak azt nem értem, hogy miért gondolod azt, hogy baj, ha együtt vagy Booth-szal. Sőt, nagyon jó, igenis összeilletek. A legjobb barátnőd vagyok, és örülök neki, hogy végre, véééégre sikerült előbbre lépnetek…
- De hát nem történt semmi! – válaszolta Brennan a kelleténél kicsit hangosabban.
- Mi nem történt? – kérdezte Cam, akinek kiváló volt a hallása.
- Semmi – vágta rá gépiesen Brennan. – Épp azt mondom Angelának, hogy nem történt semmi. Az ügyben. Nincs előrelépés. Több mint egy hete várjuk, hogy elkapják, de nem történik semmi.
- Hát igen – felelte Cam összevont szemöldökkel. – Ez engem is kikészít idegileg. Hol van Booth?
- Az irodámban.
Cam elment, hogy beszéljen vele. Brennan megkönnyebbülten felsóhajtott. Nem szeretett hazudni.
- Ügyesen hazudsz, drágám – dicsérte Angela. – Csak ne vágd rá a választ ilyen gyorsan, és akkor tökéletes lesz. Tehát nem történt semmi?
- Semmi. Esküszöm.
- Oké, elhiszem – sóhajtott Angela. – De mi ez a kék folt?
- Ja, ez? – nevetett Brennan – Nekimentem az üvegajtónak.
- Jajj, édesem! – nevetett Angela.
- Este még púp is volt rajta – vihogott Brennan. – De lenyomtam.
- Mivel?
- Vegyszeres kanállal.
Angelából kirobbant a nevetés.
- Mi a röhögés tárgya? – jött oda Hodgins.
- Á, semmi, csak az, hogy tegnap éjjel nekimentem az ajtónak, és a púpot egy vegyszeres kanállal nyomtam le – darálta Brennan.
- És én ezt nem láttam?! – bosszankodott röhögve Hodgins.
- Még én se láttam, mert sötét volt – mondta Brennan – Ha láttam volna, nem megyek neki.
- Ezek szerint a matematikai valószínűsége annak, hogy látunk egy ilyen akciót, egyenlő a nullával? – szólt közbe Zack.
- Igen.
- Fenébe… – mondta Zack és Hodgins lemondóan.
- Milyen jóindulatúak vagytok – mosolygott Brennan.
Ám a nap többi részében nem tudtak ilyen felszabadultak lenni. A görcsös izgalom megint visszatért.
Aztán éjfél körül megszólalt Booth mobilja. A csörgésre úgy kapták fel a fejüket, mint sivatagi vándorok a víz csobogására.
- Booth. Igen?! Remek. Szép munka! Máris megyünk!
Letette.
- Elkapták! Megvan a fickó!
- Éljen! – kiáltotta Hodgins, és mindannyian felpattantak, és ugráltak, mint beszívott sámán a tűz körül.
Két kocsival mentek ki a helyszínre. Már egy rendőrautó szirénája is ott villogott, a kommandósok pedig egy dühös fiatal férfit fogtak le. Meg volt bilincselve.
Kiszálltak a kocsiból és odamentek a klotyós sorozatgyilkoshoz. Booth üdvözlésképpen behúzott neki egyet.
- Mit csinál maga állat? – üvöltött Warren.
- Na és maga mit csinált, maga állat? – vágott vissza Booth. – Megölt három embert, és még ötöt meg akart volna gyilkolni.
Nathan meg sem próbálta letagadni.
- Azok nem is emberek voltak – fröcsögte gyűlölködve – inkább szörnyek! Van fogalma róla, milyenek voltak?!
- Arra nem gondolt, hogy maga is szörny lesz, ha megöli őket? – kérdezett közbe Brennan.
Nathan eszelős tekintettel nézett a nőre.
- Ez egy őrült, Bones! – torkollta le Booth. – Nem lehet észérvekkel meggyőzni.
- Még ha valóban őrült is – válaszolta Brennan komoran – azok tették azzá, akiket megölt.
Azzal sarkon fordult, és távozott. Nathan összevonta a szemöldökét. Elgondolkodott. Ez a nő megértette őt. Megértette, de ugyanakkor el is ítélte azért, amit tett. Ezen gondolkodott, amikor betuszkolták a rendőrautó hátsó ülésére. Már nem ellenkezett. Ezen gondolkodott útban a cellája felé. Egy biztos: bőven lesz ideje gondolkodni.
- Végre-valagára lezártuk ezt az ügyet – sóhajtott Brennan.
- Végre-valahára, Bones – javította ki Booth.
- Jöhet a vacsora – mosolygott Brennan. – Aztán finomat főzzél!
- Ja, igen, a vacsora – mondta Booth. – Várjunk csak! Letelt a két hét. Elkaptuk a gyilkost, de csak két hét után. Háhá, te főzöl, Bones!
- Nem – rázta meg a fejét Brennan – még két héten belül vagyunk, úgyhogy te főzöl.
- Ez nem igaz. Már túlléptük a két hetet, vagyis te főzöl!
- Ma pontosan két héttel a megállapodásunk után vagyunk. Tehát te főzöl.
- Nem, tegnap voltunk pont két héttel utána. Vagyis ma már neked kell főznöd.
- Min veszekedtek? – tudakolta Angela.
- Nem veszekszünk, hanem vitatkozunk – tiltakozott kórusban Booth és Brennan.
- Jó, akkor min vitatkoztok? – helyesbített Angela.
- Fogadtunk Bonessal, hogy ha két héten belül meglesz a gyilkos, akkor főzök neki egy háromfogásos vacsorát. De ha két hét alatt nem kapjuk el, akkor ő főz – magyarázta Booth.
- Mikor fogadtatok? – kérdezte Angela.
- Pontosan két héttel ezelőtt – vágta rá Brennan – Ami azt jelenti, hogy Booth főz.
- Nem, két héttel és egy nappal ezelőtt – ellenkezett Booth. – Vagyis Bonesnak kell főznie.
- Ezzel nem jutunk előrébb – morogta Angela.
- Hát nem – helyeselt Brennan. – Azzal mondjuk előrébb lennénk, ha Booth beismerné, hogy neki kell főznie!
- Vagy méginkább, ha Bones ismerné be – javította ki Booth.
- Rendben – egyezett bele Brennan. – Beismerem, hogy Boothnak kell főznie.
Angela felnevetett.
- Úgy értem, hogy azt ismerje be, hogy neki kell főznie – helyesbített Booth egy csöppet idegesen.
- Vagy inkább ismerd be te! – ellenkezett Brennan.
- Rendben – mondta Booth vigyorogva. – Beismerem, hogy Bonesnak kell főznie.
- Most megint ugyanott vagyunk – morogta Brennan.
- Mi lenne, ha kiegyeznétek egy döntetlenben, és együtt főznétek meg a vacsit? – javasolta Angela.
- Jó ötlet – helyeselt Brennan.
- Te csinálod a főfogást, én meg a desszertet – osztotta ki a feladatokat Booth.
- Rendben – egyezett bele Brennan.
- Sajtos makarónit csinálj! – kérte Booth.
- Oké. Te meg bármit, csak pitét ne – válaszolt Brennan.
- Mi bajod a pitével? – kérdezte Booth.
- Ugyanaz, mint a pszichológiával – felelte Brennan.
- Hogy érzelgős?
- Nem. Semmi bajom vele, csak utálom. Mint a pszichológiát – magyarázta Brennan.
- Ezen nehogy összevesszetek! – mondta Angie.
- Nem vesztünk össze – tiltakozott Brennan.
- De közel álltunk hozzá – vallotta be Booth.
- Akkor most azon fogunk összeveszni, hogy összevesztünk-e, vagy sem? – kombinált Brennan.
- Néha kiakasztóak vagytok. Na jó éjt, én megyek haza, késő van – búcsúzott Angie – kellemes főzőcskézést.
- Köszi, jó éjt! – köszöntek el kórusban.
- Nálad, vagy nálam? – kérdezte Booth.
- Hm. Nálam?
- Jó.
Azzal beszálltak a kocsiba, és Booth elhajtott.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
És naná, hogy lesz még, nem is egy, hanem egészen pontosan két rész. Az elsőt mát el is kezdtem, de nem tudom, mikor fogom befejezni. Először csak egyet akartam, de még csak a következő rész elején tartok, és máris átvették az irányítást a párbeszédek....
Úgyhogy mire kilyukadok oda, ahova szeretnék, már két résznyi történet is lesz (na, ezt jól megaszontam) Még egyzser köszi mindenkinek, dolgozok a folytatáson 
Nem is értem........ 
Grat 
és természetesen 
... kb. 30 percig röhögtem rajta:D:D nagyon jóóóóó, remélem még nincs vége a ficc-nek!Neee llegyen vééééége.Lééééccci!xDszóval..Nekem amikor megláttam az 1. rész címét.:Hullaviasz:halálos klotyókaland
.Már a címéből tudtam, hogy nagyon jó kis fic lesz!KÖSZIII!
én csak most, és rövidet (nem vagyok voltam és leszek 1 ideig gépközelben, csak elvétve), de nem futok előre, így megkapod utólag is tőlem is a KK-t. Jóó volt.