Booth ügynök az órájára nézett. Már hatodszorra az elmúlt két percben. Abban a két percben, amely óta az utcai lámpák által megvilágított vidámpark közepén állt, és Bones-ra várt.

A legrosszabbra gondolt: Brennant elrabolta egy gyilkos, aki ide akarja csalni őt, hogy megölhesse. Fél kezét a pisztolya fölött tartotta.

- Booth, mióta vagy te ilyen paranoiás? - kérdezte magától. Aggódott. Félelmeit csak fokozta, hogy a dodzsemek felett egy lufi-bohóc vicsorgott rá.

- Booth, te vagy az? - kiáltott valaki a háta mögül. A férfi villámgyorsan megpördült, és egy hatalmas kő esett le a szívéről, ahogy meglátta a kissé  kócos, kissé fáradt, de így is gyönyörű Temperance Brennant.

- Ne haragudj, hogy késtem. Gyalog jöttem. - szabadkozott Bones.

- Semmi baj, én is csak... - órájára nézett, bár pontosan tudta, mennyi az idő. - Három perce vagyok itt. Egyszer tuti elhozom ide Parkert...

- De hát nem is szereted a bohócokat... - mutatott Tempe a lufifejű rémre.

- De Parker szereti. Különben is, nem csak bohócok vannak, hanem van dodzseeem... Hullámvasúúút... Körhintaaa... - kezével imitálta a játékokat. - Ne mondd, hogy te nem élveznéd!

- Hát, igazság szerint Angelával és Cammel ma délelőtt már kipróbáltuk a „hullámvasúúút” -at. - ő is hullámot rajzolt a levegőbe.

- Cam is? - nevetett Booth. Tudta, hogy a vidámpark és exbarátnője nem túl jó párosítás.

- Nem, ő nem. Pontatlanul fogalmaztam. - vallotta be Bones.

- Ami nem jellemző rád... - morogta Booth kissé aggódva. -Miért is hívtál?

- Csak szerettem volna beszélni veled néhány dologról. - Bones közelebb lépett az FBI ügynökhöz, megállt, és kissé aggódó szemeivel a megnyugtató, barna csillogást kereste.

- Milyen dolgokról? - Booth megint kezdett idegeskedni.

- Olyanokról, amiket te értesz, és én nem. - mondta Brennan, és hátát nekivetette egy épületnek: az óriás hullámvasút jegyárusító bódéjának. - Az én logikám itt csődöt mondott. - ismerte el az antropológus.

- Micsoda? - Booth szemei elkerekedtek. Brennanre nem volt jellemző, hogy beismerje, hogy vesztett, az meg pláne nem, hogy a logikájáról bármiféle negatív kijelentést tegyen. - Bones, a te logikád nagyon is hasznos, ha hullákról van szó. - Booth leült az üresen álló hullámvasút-kocsira.

- De az élőkhöz te értesz! És Angela... - kezdte Bones, és leült Booth mellé. A szemkontaktust még mindig nem szakították meg - egyikük sem. - Mikor Angelát kérdeztem az emberi érzésekről és kapcsolatokról, valami olyasmit mondott, hogy a barátok segítenek és mellettem állnak, de ha esetleg meghalnék, akkor továbblépnének, mert azt gondolnák, hogy én is így akarnám...

Booth mutatóujját csitítólag a nő puha ajkaira tapasztotta. Szemeiben aggodalom - szinte már félelem - és a már ismert, sőt megszokott védelmező ösztön tükröződött.

- Csssss.... Bones, ilyet még csak ne is mondj! - mondta halkan, szinte suttogva. - Te nem fogsz meghalni, semmi bajod nem eshet, amíg én itt vagyok, érted?

Temperance arcán egy könnycsepp gördült le.

- Te továbblépnél? - kérdezte. A férfi ujjával végigsimított arcán, letörölve a könnycseppet.

- Soha nem lépnék tovább... - felelte.

Temperance megcsókolta. Ajkai szenvedélyesen tapadtak társa, barátja - szerelme - ajkaira, mintha soha nem akarná elengedni. Booth ugyanolyan hévvel csókolt vissza. Minden világos volt. Nem volt szükség arra a szóra, mely korábban elhomályosította Bones racionális elméjét: "Szeretlek."

A tudós fejében minden kezdett kitisztulni. Az eddig csak tudat alatt megfogalmazódott gondolatok most meglepően nyilvánvalóan törtek a felszínre. A félelme, mi szerint ahhoz, hogy igazán szeressen valakit, fel kell adnia racionális gondolkodását - az alapkövet, melyre egész eddigi életét felépítette - most szertefoszlott.

Végre felfogta: a szerelem olyan, mint a látás: előbb tapasztaljuk, és csak később, sokkal később értjük meg. A következő gondolat, amely megfogalmazódott benne mosolyt csalt az arcára:

"Az sem baj, ha soha nem értem meg; a lényeg, hogy megtörténik..."

Súgó 8 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.12.17. 00:10 Andreas Hoppe Most megleptél ezzel az álom dologgal,az elsö pár mondatnál még nem esett le és csak kapkodtam a fejemet,de tetszett.Jó kis sztori volt,nagyon ügyes voltál gratulálok.

2011.08.15. 11:29 o.n. De aranyosak voltak :) Tetszett nagyon a történet, köszi!

2011.08.14. 20:11 olvasó LOVE, na de ilyet....öröm volt olvasni, köszi és várom a következő ficet

2011.08.08. 21:00 Sophie Köszönöm  Igen lesz. Meg is van az eleje úgyhogy majd küldöm. valamikor a közeljövőben

2011.08.08. 20:46 hullaviasz Szuper befejezése volt egy megható, aranyos és romantikus történetnek. Gratulálok hozzá, minden elismerésem a tiéd. Mondtad, hogy lesz másik ficced, kíváncsian várom azt is

1 | 2