|
Sophie: Nyomtalan sérülések/1.
- Láttam már sok törött csontot, de törött szívet még egyet sem! - kötekedett Brennan.
- És arról még nem hallottál, hogy az érzelmi sérülések láthatatlanok? - kérdezett vissza csípősen Booth.
- Nyomtalan sérülés nem létezik, Booth. - Brennan itt le is zárta a témát. - A csontokon talált sérülések arra utalnak, hogy a halál oka egyetlen lövedék volt, mely a borda felszínét súrolva szíven találta az áldozatot.
- Tehát szíven lőtték? - az FBI ügynök elgondolkodó arckifejezése társának is feltűnt.
- Mi az, talán valami fontos következtetésre jutottál az áldozat halálával kapcsolatban? - kérdezte.
- Nem. Csak arra gondoltam, hogy a fickónak szó szerint megszakadt a szíve... - felelte.
- Látod? A szív nem törik. - az antropológus végleg bebizonyítottnak látta igazát, elégedetten megszabadult gumikesztyűitől, és lesétált a lépcsőn.
A kocsi begördült egy ház elé, majd megállt. Bones és Booth kiszálltak, és becsengettek.
- Jó napot, miben segíthetek? - egy kedves, öreg hölgy nyitott ajtót.
- Jó napot, A nevem Seeley Booth, FBI. Ő itt a társam, Dr. Temperance Brennan. A szomszéd házban lakó pár ügyében nyomozunk. Ha jól tudom, maga jelentette az eltűnésüket. - mondta végig a hivatalos szöveget Booth.
- Igen, én voltam. Jöjjenek csak beljebb, jöjjenek! - beinvitálta őket, majd odabent házi süteménnyel is megkínálta, amire az FBI ügynök egyből le is csapott.
- Megtudhatnánk a nevét, hölgyem? - kérdezte Bren, miközben társa a fejét tömte.
- Ó, jaj, hát nem elfelejtettem? Milyen buta vagyok! Amanda Remington. Mármint ez a nevem. - mondta, majd tüzetesen megvizsgálta magának Temperancet.
- Mondd csak, Booth, miért bámul így rám? - kérdezte kissé furcsállva Brennan.
- Hogy maga milyen bájos! A fiatalember igazán szerencsés... - cinkos pillantást vette Boothra, aki az imént lenyelt süteménydarabkát most épp visszaöklendezni készülte.
- Khm... Mi Bonessal... - köhögött még párat, majd sikeresen kinyögte - Csak társak vagyunk.
- Igazán kár, pedig nagyon szép kis párocska lennének. - nevetett a néni. - Sosem értettem a fiatalokat.
- Nos, esetleg a tárgyra térhetnénk... - mondta Brennan.
- Igen. Nos, megtaláltuk a szomszédban lakó házaspár holttestét. Igazán sajnálom, hogy így kell előhozakodnom ezzel, de reméltük, hogy talán maga tud segíteni a nyomozásban.
- Nos igen... Sejtettem, hogy valami nincs rendjén. Már több, mint két hete nem ment se ki, se be senki. - mondta szomorúan az anyóka.
- Nem tudja, esetleg történt valami rendkívüli az idő tájt?
- Nos, volt egy nap, mikor mintha valami nagy felfordulás lett volna, de aztán Mr. Wickett hazaért, és onnantól csend lett. - felelte melankolikusan elmerengve a néni.
- Nem hallott esetleg pisztolylövést? - kérdezte Booth reménykedve.
- Tudja, nem nagyon jó már a hallásom... És éppen a televíziót néztem, úgyhogy megeshet, hogy elszalasztottam egy durranást... - bocsánatkérően nézett az ügynökre.
- Nos, köszönjük, akkor már megyünk is... - Booth felállt.
- Nem volt valamilyen házikedvence a szomszédainak? - kérdezte váratlanul Bones.
- De, egy macskájuk, Gwyneth.
- Köszönjük. - mondta Bones is, és elhagyták az öregszagú, de otthonos házikót.
- Van valami hátborzongató ebben a néniben. - jegyezte meg Booth.
- Én kedvelem. Azt mondta, bájos vagyok. - mosolygott elégedetten Bones.
- Miért volt fontos a macska?
- Mert a nő ruháján Hodgins vörös macskaszőrt talált, a kezén pedig macskaeledelt, de a helyszínelők nem találták se a macskát, sem pedig a pisztolyt.
- Azt gondolod, hogy a cica bizonyítékot tüntet el? - kérdezte meglepetten Booth.
- Nos, ez elhamarkodott következtetés lenne... - kezdte Brennan. - De mindenesetre lehet, hogy hasznos információkhoz juthatunk, ha megtaláljuk azt az állatot.
- Egy macska, amelyik ügyeket tussol el... Mi ez, valami Csizmás Kandúr? - nevetett Booth.
- Az meg micsoda? - kérdezte értetlenkedve Bones.
- Te komolyan nem tudod, ki az a Csizmás Kandúr? Hihetetlen vagy!
- Nos, köszönöm. - mondta Bren kissé bizonytalanul. Booth csak nevetett. Beszálltak az autóba, és elindultak vissza, az intézetbe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
nagyon tetszenek a párbeszédek, és a nyomozás is érdekesnek ígérkezik. Gratula, 
Ja, és majdnem elfelejtettem: néééniiii <3 for president
De jó, hogy elölről kezdtem, mert most láttam meg, hogy nem komiztam pedig tetszik!
Pszt.
Olvasom tovább!