- Bones… ez komoly? – mosolygott Booth még mindig megkövülten, miközben érezte, hogy a szél kezd feltámadni.
- Én mindig komolyan beszélek – rázta meg a fejé kissé hihetetlenkedve dr. Brennan. – Te vagy az apa – húzódott még szélesebb mosolyra a szája, és eszébe jutottak Booth korábbi szavai…
„De… de nekem kell valaki, akivel le tudok élni 30, 40, vagy 50 évet!”
Merengéséből azonban hirtelen két erős kar szorítása hozta vissza. Booth gyengéden magához ölelte, és mélyen a szemébe nézett.
- Remélem, most nem mondod, azt, hogy te túl racionális vagy… - suttogta majd óvatosan ráhajolt a tudós szájára.
- Most nem… - mosolygott bele ebbe a csókba, miközben karjaival átfogta az ügynök nyakát.
Most nem érdekelte az érzelmek kusza labirintusának megfejtése. Már nem volt több, csak egy nő, aki a szeretett férfire vágyott. Testestül – és lelkestül is…
*****
- Előkésünk Booth, ébredj már! – bújt ki óvatosan a férfi karjaiból Tempe.
- Hmmm… Bones, ne most… - nyitotta ki a szemét Seeley, majd mosolyogni kezdett. – Gyönyörű vagy… - hajolt közelebb szerelméhez, miközben egyik kezével végigsimította a nő arcát.
- Ezt most csak azért mondod, mert a gyerekedet várom – közölte rezignáltan Brennan, majd kikecmergett az ágyból, egy elképedt Booth-t maga után hagyva.
- Hé, Bones, már bókolni sem szabad a leendő fiam anyjának?! – ásított egyet az ügynök, miközben kislattyogott a konyhába, ahol Tempe már javában főzte a reggeli kávét.
- Honnan tudod, hogy fiú? – nézett kirívóan a férfira a nő, és pimaszul csípőre tette a kezét.
- Ez az én ingem! – ugrott oda Booth, de közben le nem vette a szemét szerelméről. – Amúgy – ölelte át a nőt -, biztos vagyok benne, hogy kisfiú, hisz Parker is az! – csókolt bele elégedetten Temperance nyakába, mire a másik egy elégedett nyögést hallatott.
- Mivel az én családomban egyenlő arányban van a nemek száma, tekintve Russ-t és engem, ebből racionálisan az következik, hogy… - kezdett bele fejtegetésébe Bones, mire Booth váratlanul megcsókolta.
- A lényeget, ha kérhetem… –suttogta, de közben elkezdte lehámozni a tudósnőről az ingét.
- 50 százalék az esélye, hogy fiú lesz, és ugyanennyi a lány – kulcsolta át az ügynök derekát a lábaival Tempe. – De én akkor is a lányra szavazok! – mosolygott bele a csókba.
Mielőtt azonban még egymásba feledkezhettek volna, megszólalt mindkettejük mobilja.
- Egy újabb hulla… - morgott elégedetlenül Booth, majd elindult a hálószobába, hogy a szétdobált ruhadarabok közül kikeresse telefonját.
- Brennan! – húzta magára ismét Booth ingét a tudós, miközben igyekezett rendezni teste önkéntelen reakcióit.
- Van egy újabb hulla! – hallatszott a vonal túlsó végéről Cam hangja. – A Capitulium előtt találtak rá…
- Hogy hol? – állt meg egy pillanatra Temperance. – De hisz az a hely hemzseg a kameráktól!
- Nekem mondod?! De a bejárati lépcsősor alatt leltek rá, szóval nem egészen friss eset… - Cam egy pillanatnyi szünetet hagyott. – Amúgy nem érem utol Booth-t, nem tudod véletlenül, hogy hol van? – kérdezte teljesen értetlenkedve.
Brennan kivételesen hálát adott, hogy a telefonon keresztül csak a másik hangját lehet hallani. Így legalább Camnek sem kellett volna magyarázkodnia, hogy miért is pirult el hirtelen.
- Úgy érted, hogy esetleg én tudnám, hol van Booth? – lehelte bele halkan a készülékbe, amikor úgy érezte, hogy teljesen érzelemmentesen tud válaszolni.
- Ismersz más Seeley Booth-ot is? – vágott a szavába dr. Saroyan. – Persze, hogy úgy értem… még nem ment érted? Vagy ilyenkor még korai lenne…?
- Most áll itt az ajtóban – mosolyodott el Brenann, de még visszaszólt a kagylóba. – Akkor hamarosan ott leszünk, Cam!
Ahogy letette a készüléket úgy robbant ki belőle a nevetés Boot láttán. A férfi ugyanis jobb híján, kénytelen volt felvenni az ő köntösét, míg a telefonját kereste. Persze a mobilt nem találta meg időben, de kétségtelenül viccesen festett Bones köntösében – tanácstalan arckifejezésével, miközben a mobilját tartotta.
- Most meg mi van, Bones? – forgatta meg a szemeit az ügynök. – Este nem láttam, hogy hova esett a nadrágom... – vágott egy grimaszt, miközben igyekezett levadászni az antropológusnőről az ingét.
- kellene? – lóbálta meg a ruhadarabot Tempe, és a konyha másik végébe futott. – Szerencséd, hogy Cam hívott, mert különben nem adnám oda – vigyorodott el cseppet sem bones-osan, majd az asztalon hagyta az inget, és bement átöltözni a szobába.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
tökéletes cím... tényleg minden most kezdődik el 
Mééég! Folytatást, gyorsan!! 
Hajj, micsoda újítás ez a B&B viszonyban! De a legjobb féle :)
Megyek is gyorsan, olvasom tovább.