- Már azt hittem, szakmát kell váltanom, és el kell végeznem a Te munkádat is, dr. Brennan – Cam köszönés nélkül Tempe kezébe nyomta a kukászsákra emlékeztető valamit. – Ezek maradtak az áldozatunkból, és mivel hús nincsen rajta, az én munkám itt véget is ért – fújta ki a levegőt a doktor, majd pedig nyomatékosításként nagy elánnal lehúzta a kesztyűjét, és az arra haladó FBI-os sertepertélő kezébe nyomta.
- Remélem, nem azt várod, hogy most hazamész, és sütteted a hasad – ért oda melléjük Booth, egy forró, gőzölgő kávéval a kezében.
- Mivel ilyen időben csakis hasat lehet süttetni Booth, eltaláltad – mutatott fel a borult égboltra Cam, majd biccentett egyet és távozott.
- Camnek meg mi baja van most? – nézett a távozó patológus után az ügynök, de Bones csak mosolygott.
- Talán az, hogy késtünk, Booth... – guggolt le a hulla megtalálási helye mellé, kibontva a zsákot. – Nő, a hatvanas évei végén… - vette ki a csontokat, és vette őket alaposan szemügyre. – A szeméremcsontból megállapítható, hogy szült. Valószínűleg fehér bőrű… de a feje viszont hiányzik – pillantott fel a tanácstalanul álldogáló Booth-ra.
Seeley azonban nem vette észre ezt. Szemei előtt csak az antropológusnő lebegett, amint bejelenti, hogy ó a gyermekének az apja. Vajon ezek után végre képes lesz feladni a függetlenségét, és hozzá költözni?! – morfondírozott magában, ügyet sem vetve a zajló életre.
- Booth? Hahó, itt vagy! – állt fel Brennan, és egyik kezével legyező mozdulatokat tett az ügynök orra előtt.
- Mi, ja… öhm, persze, igazad van – rázta meg a fejét a férfi.
- Nem is figyeltél Rám – húzta el a száját Tempe.
- Dehogynem Bones, Rád mindig figyelek, hisz Te vagy… te vagy a társam – mosolyodott el Seeley, különösen megnyomva a társam szót. – De miről is volt szó? – vakarta meg a fejét, de erre már Bones csak egy elnéző mosolyt tudott villantani.
Hiába, így szerette ő az ügynököt…
- Hol van dr. Brennan? – pillantott fel az üres boncasztal mellől Daisy. – Ilyenkor már rég itt szokott lenni, igaz Lancelot?! – pillantott nyugtalanul a lent ácsorgó Sweets-re.
- Biztos vagyok benne, hogy Dr. Brennan hamarosan meg fog érkezni, hisz az ő racionális gondolkodásmódja annyira… - ám még mielőtt befejezhette volna, megjelent mögötte Cam.
- Ügyet se vessen rá Miss Wick, dr. Brennan még a terepen van Booth ügynökkel – pakolta le a táskáját, és leült a doktorandusz mellé.
- Mielőtt dr. Saroyan félbeszakíthatott volna, azt szerettem volna mondani, hogy Dr. Brennan nyilvánvalóan azért nincsen még itt… - ám Sweets ekkor sem tudta befejezni mondatát, ugyanis Booth ezt az alkalmat választotta arra, hogy jól háton veregesse.
- … Mert ő dolgozik is, ugye Sweets? – vigyorodott el elégedetten az ügynök, és intett a mögötte sorakozó, megpakolt FBI-os dolgozóknak, hogy pakolják csak le a dolgokat, a kancsik úgyis tudják a dolgukat.
- Úgy látom, szükségünk lesz Hodginsra is… - állt fel lassan Cam, jelentőségteljes pillantást vetve mindenkire.
- Én is így gondolom, dr. Saroyan - bólogatott hevesen Daisy.
- Ez nem szavazás volt, hanem puszta ténymegállapítás, Miss Wick – nyomott el egy vigyort a doktornő, és tárcsázni kezdte a friss apukát.
- Szia Angie! – lépett be a szobába halkan Brennan. – Nem akarlak zavarni, csak…
- Ugyan már, édesem, tudod, hogy Te sohasem zavarsz! – próbált meg felülni gyorsan az ágyban Angela, de sajnos még nem volt a régi formájában.
- Ne, ne csak maradj… - sietett oda barátnőjéhez Brennan. – A te állapotodban a méhnek még regenerálódásra van szüksége, hogy…
- Oké szívem, ennyi elég lesz bőven – fojtotta bele a szót Angie, majd óvatosan a kezébe vette a kis Michael-t. – Hát nem édes? – kezdte el ringatni az alvó csöppséget.
Brennan elmélyülten figyelte a párost. Hamarosan neki is lesz egy gyereke… egy kisfiú, vagy egy kislány. Ő vajon tud-e majd így viszonyulni a picihez? Eddig csupán a kis Andy-vel került ilyen kapcsolatba, de ő mégis csak más volt.
Most azonban terhes, ráadásul Booth gyerekét várja.
- Angela, figyelj Rám – ült le a másik nő mellé. – Terhes vagyok, és Booth az apa – hadarta el egy szuszra, majd várakozásteljesen pillantott rá barátnőjére.
- Tessék? – tette le Angie az alvó babát, de közben úgy nézett Tempe-re, mintha kísértetet látna. – Te… te komolyan terhes vagy?
- Tekintve az a folyamatot, ami ehhez szükséges… - gondolkozott hangosan a tudós. – Igen Angie, terhes vagyok… Booth-tól – nyomta meg az utolsó szót, és mosolyodott el halványan.
- Úristen! – kiáltott fel a kismama teljes hangerővel, mire Jack szó szerint berontott a hálóba.
- Angela, mi történt? – térdelt le szerelme mellé, de a nő látszólag észre sem vette aggódó barátját.
Még mindig Brennan-t szuggerálta, titkon reménykedve, hogy viccel, vagy nem mondja teljesen komolyan… ám ahogy teltek az érékes másodpercek, rá kellett döbbennie, hogy most bizony Temperance Brennan… nos, nem hazudott. És nem is viccelt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon jó volt 
Mikor jön a folytatás????
Már várom,nagyon !!!!