Washington D.C., délelőtt 10 óra, Jefferson Intézet

• Szia Bones! – köszönt jókedvűen Booth, miközben belépett Brennan irodájába, kezében egy tállal, benne pedig vegetáriánus kajával. – Gondoltam hozok neked valamit enni! Biztos éhes vagy, mert reggel csak elrohantál.
• Szia Booth! Köszönöm! Wow Booth! Ennek isteni illata van. – mondta a nő, miközben a dobozt nyitotta. – És sajnálom, hogy reggel csak úgy megléptem, de még volt egy kis elintézni valóm. És te? Hogy hogy itt?
• Csak beugrottam, de már megyek is! Később találkozunk! Jah és még valami! Háromra vár Sweets, úgyhogy kettőre itt vagyok nálad!
• Sweets? De miért? És minek?
• Nem tudom! Az FBI igazgatója szólt, hogy sürgősen egyeztessünk Sweets –el valamiről. Azt mondta, hogy Sweets majd tudja.
• Rendben, akkor kettőkor itt! – mondta Brennan majd kirohant az irodájából.
• Hova rohansz Bones? – kérdezte Booth, miközben próbálta tartani a lépést a nővel.
• Van egy vaskori harcosom, akinél még ma végezni akarok.
• Ohhh… értem, akkor én most megyek. Később találkozunk! – mondta Booth és egy apró, de rejtett puszit nyomott az arcára.

Booth beszállt az autóba és intézte a szokásos dolgait. Nemrég zártak le egy ügyet, így most több ideje volt, bár így is az elmaradt papírmunka hiányosságait próbálta rendezni. Eközben a laborban Angela oldalát fúrta a kíváncsiság, így bement Brennan irodájába egy kis beszélgetésre.

• Szia édesem!
• Szia Angi! Mi járatban?
• Csak beugrottam. – mondta Angela és mosolyogva leült. – Mi a helyzet mostanában?
• Ezt meg hogy érted?
• Hát tudod… te és Booth mostanában eléggé sok időt töltötök együtt… és csak azt szeretném kérdezni, hogy mi a helyzet veletek?
• Hát… az előbb volt itt… hozott nekem egy kis reggelit, de ment is…
• Én nem úgy értem hanem, ti… ti most együtt vagytok? – kérdezte a nő egy kis bizonytalansággal a hangjában. Brennan mielőtt elkezdte volna, tanácstalanul sóhajtott egyet.
• Igazából… nem tudom. Szinte minden második este ott alszom nála, sokáig beszélgetünk… meg minden… de… azt hiszem, hogy igen… de nem vagyok benne biztos. – mondta Brenn teljes bizonytalansággal.
• Szereted őt? – kérdezte Angi.
• Azt hiszem… Igen! Szeretem őt. – mondta szinte már suttogva.
• És ő szeret téged? Mármint ki is mondta?
• Igen! – mondta Brenn mosolyogva. – Szinte minden nap.
• Olyan jó téged így látni! És mi a helyzet a babával? – kérdezte Angi érdeklődően.
• Nagyon jól van! Azt hiszem nincs ellenére, hogy dolgozzak.

Beszélgetésüket folytatták volna, de egy kis készülékből gyermeksírás hallatszott.

• Sajnálom édesem, de mennem kell! Később találkozunk! – mondta Angi és már állt is fel a székből.
• Persze! Menj csak! Akkor később! – szólt Brennan, de Angi már az ajtóban járt.

Tempi miután befejezte a munkát, nyugodtan dőlt hátra a székében. Még csak egy óra volt, így volt még ideje egy kicsit megnyugodni és összeszedni magát. Azon gondolkozott, hogy vajon mit akarhat Sweets? Már rég nem voltak nála „terápián” és elképzelni sem tudta, hogy mi történhetett. De nem is gondolkozott rajta tovább, inkább becsukta a szemét és ráérősen sóhajtott egyet, majd hasára tette a kezét. Belegondolt abba, hogy milyen lesz, ha megszületik a baba, és Booth- szal egy család lesznek. Hogy vajon milyen lesz és kire fog hasonlítani, vagy hogy hol fognak lakni. Minden gondolata Booth és a kisbaba körül forgott. Nemsokkal később aztán az óra kettőt ütött… majd betoppant Booth.

• Szia Bones! – köszönt jókedvűen az ügynök.
• Szia!
• Akkor indulhatunk?
• Persze! Menjünk. – azzal felkapta a kabátját, és már indultak is Sweets- hez.

Az autóban egyikük sem szólalt meg. A szokások beszélgetések helyett, most csend volt. Mielőtt azonban bementek volna Sweetshez, megbeszélték, hogy ugyanúgy fognak viselkedni bent, mint azelőtt.

• Hello Sweets!
• Booth ügynök! Dr. Brennan! Jöjjenek beljebb!
• Szép napot Sweets! – köszönt Bones is, bár hangja egy kicsit bizonytalan volt.
• Miért vagyunk itt? – törte meg a csendet rövid idő után az ügynök.
• Még csak nem is sejtik?
• Mit kellene sejtenünk? – kérdezett vissza Brenn, értetlenül.
• Mondja már el! – vágott közbe rögtön Booth, akin látszott az idegesség apró jele.
• Jó! Rendben! Nos önök most együtt vannak és Dr. Brennan gyermeket vár öntől, Booth ügynök. Igaz? – kérdezte Sweets, amire Booth csak bólintott, majd megszólalt.
• Nyögje már ki, hogy mi a gond, Sweets!
• Az FBI – nál felmerült a maguk szétválasztása!

Súgó 9 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.08.21. 20:00 Boxi Nagyon jó volt!Várom a kövit:)

2011.08.15. 18:57 Lillu Ja és igazad van, nem lehet minden befejezés happy end

2011.08.15. 18:54 Lillu Hééé Nem választhatják szét őket.. Ők összetartoznak Egyébként jól indul Várom  a folytatást

2011.08.15. 14:46 enci.2 örülök hogy tetszett!! :) lehet hogy sikerül nekik, de ebben nem csak sweets és ők döntenek!! :) ui: nem lehet minden befejezés happy end!! :)       de itt is bármi lehetséges!! :)

2011.08.15. 12:16 o.n. Amilyen határozottak ezek ketten, én tuti biztos vagyok benne, hogy megoldják, hogy ezentúl is együtt nyomozzanak, de azért addig még sok kalandra és vicces beszélgetésre számítok :) Szóval hajrá, remélem, gyorsan folytatod!

1 | 2