|
Sophie: Nyomtalan sérülések/4. (befejező rész)
Bones és Booth három FBI-os nyomában haladtak egy panelház lépcsőin felfelé. Annak a panelháznak a lépcsőin, melyben a néhai Mrs. Wickett zaklatója lakott.
- Bones, te maradj kint! Lehet, hogy a fickó veszélyes.
- Tudok vigyázni magamra, Booth. Eddig is tudtam! - tette hozzá. Bár azért átfutott az agyán, hogy sok esetben ha társa nincs ott, hogy megvédje, minden valószínűség szerint megölték volna.
Elérték az ajtót, és Booth dörömbölni kezdett rajta.
- FBI, nyissa ki! - kiabálta, majd mikor nem kapott választ, berúgta az ajtót. Odabent átható bűz terjengett.
- Hullaszag. - állapította meg Bones.
- És itt a forrása. - mutatott Booth egy oszladozó holttestre. A hasából egy kés állt ki.
- Férfi. Harmincöt és negyvenöt év közötti, körülbelül két hete halott. A kés a tüdejébe szúródott. Hamar elvérzett. - Temperance felállt a maradványok mellől.
- Csúnya sztori. - jegyezte meg az egyik FBI-os.
- Ja... Sejtem, mi történt. - sóhajtott Booth.
- Mi? - kérdezte Bones.
- Garantálom, hogy megtaláljátok Charles Wickett ujjlenyomatait azon a késen.
**
- Booth, honnan tudtad, hogy Wickett ölte meg a zaklatót? - kérdezte Bones a laborban, miután elvégezték a vizsgálatokat.
- Ne legyél naiv! Ki más tehette?
- Nos, elég sok embernek volt lehetősége, és valószínűleg néhánynak indítéka is... - elemezte a helyzetet Brennan.
- Zaklatta a feleségét. Akit mindennél jobban szeretett. - kezdte Booth.
- Ha nincs más módja, hogy megszabaduljon tőle, hát megöli.
- Ez nem túl logikus, a jövőjét tekintve.
- Tudod, Bones, van, hogy nem érdekes a jövő, ha a személy, akiért akár az életedet is odaadnád, melletted van. - Boothnak egy pillanatra sikerült elhallgattatnia Brennant, aki most közelről bámult társa barna, meleg szemeibe.
- Már szinte meglepő, mennyire képes vagy a szerelmes, aggódó férfi fejével gondolkodni. - jegyezte meg Brennan. - Persze, képletesen értve. - tette hozzá. Booth hirtelen nagyon érdekes dolgot fedezett fel a cipője orrán.
Angela lépett be. Először Temperance-re, majd az FBI ügynökre nézett.
- Azt hiszem, rosszkor jöttem. - mosolygott.
- Nem, nem. Maradj csak. - mondta Bones. - Most, hogy ezzel az üggyel végeztünk, már csak ez a pár csontváz maradt mára. - mutatott az asztalon heverő csontokra.
- Oké... - Angie vágott egy grimaszt a maradványok láttán.
- Akkor sem tartom elfogadható indoknak a szerelmet a gyilkosságra. - fordult Tempe ismét Booth-hoz.
- Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz a gondolathoz, ugyanis nem ő az egyetlen férfi, aki képes ölni, hogy megvédje, akit szeret. - emelte fel a fejét az FBI ügynök - Rengetegen vannak. - tette hozzá kissé elpirulva.
- Nem értek egyet. Ha a világ ilyen alapon működne, akkor csupán azért, mert szerelmes vagy, megúszhatnád a bűncselekményeket. Ebben semmi logika nincs. - vetette ellen Brennan. - Aki azért öl, hogy megvédjen valaki mást, az ugyan úgy gyilkos. - jelentette ki.
- Értem. - morogta Booth, majd kisétált a teremből.
- Tudod, ez egy kissé durva volt. - szólt oda Angela barátnőjének.
- Micsoda?
- Lehet, hogy a tudományhoz elég okos vagy, de néha borzasztó bután viselkedsz! - mondta. - Szerinted, ha Booth megtudná, hogy valaki bántani akar téged, mit tenne?
- Valószínűleg pisztollyal fenyegetné, és végső esetben... - itt elakadt. - Megölné.
- Nem sokat hallottam a nyomtalan sérülésekről szóló vitátokból, de azt hiszem, most okoztál neki egyet. - Angela Brennan szemébe nézett.
- Nos, már kifejtettem a véleményemet ebben a témában, de azt hiszem... Bizonyos értelmezésben véve igazad van. - válaszolta lassan Bones. Angela bólogatott. Pár másodperc csend után pedig türelmetlenül megszólalt:
- Mi lesz? Menj már utána! - Brennan először kissé ráncolta a homlokát, de aztán kisietett az ajtón.
**
Booth az ajtó előtt állt.
- Mi az, befejezted a csontok elemzését? - kérdezte.
- Nem... Csak Angela rámutatott, hogy talán megbántottalak. - vágott a közepébe Bren.
- Engem? Nem, dehogy! - hadarta Booth. De azért megkérdezte: - Mit mondott Angela?
- Azt, hogy ha úgy adódna, akkor te is képes lennél ölni azért, hogy megvédj engem.
- Tudod, Bones... Ez a társak dolga... - felelte Booth egy vállrándítással.
- És azt akartam, hogy tudd, hogy bár ellenkezik az elveimmel, hálás vagyok ezért. - mondta Brennan. Booth mosolygott. A megszokott, elbűvölő mosolya volt. A seb begyógyult.
- Nos, akkor mész is vissza babrálni a csontokkal? - kérdezte.
- Miért, még mondani akartál valamit? - kérdezett vissza Tempe. Booth már szólásra is nyitotta a száját, de az antropológus közbevágott: - Egyébként a "babrálni" egyáltalán nem pontos kifejezés.
- Istenem, mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennél ilyen szőrszálhasogató agyas... - morogta Booth és elfordult.
- Mi lenne könnyebb? - kérdezte kíváncsian Bones.
- Hagyjuk... Nem érdekes.
- De, valami volt. Mi volt az? - nyaggatta.
- Semmi.
- A testbeszédedből azt olvasom ki, hogy nem mondasz igazat.
- Bones, te tényleg nem tudod befogni? - fordult ismét szembe a nővel Booth. Egy darabig csak bámultak egymásra.
- Nem kötök bele, megígérem. - mondta sokkal lágyabb hangon Temperance. - Mi lenne könnyebb? - vagy egy percig gyönyörködtek csendesen egymás ragyogó tekintetében.
- Elmondani, hogy szeretlek... - nyögte ki végre Booth halkan. A nő szeme nem tükrözte világosan a gondolatait. Booth aggódott. Aztán Brennan szólásra nyitotta ajkait, de a férfi elhallgattatta - egy csókkal.
- Tudod, egész kellemes módon tudsz csendre inteni... - mosolygott Bones, miután elhúzódtak. Booth visszamosolygott rá. - Csak azt nem értem, ha olyan nehéz volt ezt elmondanod egy agyasnak, miért nem próbálkoztál valakinél, aki nem az... - kötözködött.
- Mert az nem te lennél. - felelte halkan Booth, majd közelebb hajolt, és ismét megcsókolta szerelmét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nem is vártam ennyi kommentet 
És már készül is a kövi ficc 
Ez mókás rész volt,sokat nevettem és remekül szórakoztam.Igazán üdítő olvasmány volt,hálásan köszönöm.