|
o.n.: Fogva tart a múlt/2.
PADME
Booth vasárnap reggel kapta a telefont, hogy megtalálták az autót. Bones és ő azonnal a helyszínre mentek, mert az ügynökkel azt is közölték, hogy emberi maradványok vannak benne. A kocsi teljesen összeégett, a holttestből is csak a feketére pörkölődött csontjai maradtak. Bones mégis úgy olvasta belőlük az információkat, mintha valóban rájuk lett volna írva az áldozat neme és kora. Az ő számára végülis olybá tűnt, csak épp nem betűkkel, hanem formákkal: a medencecsont alakja, az ízületek összenövése egyértelmű jellegzetességeket mutatott.
- Az áldozat nő, 30 év körüli. A halál oka a fejet ért tompa trauma – felpillantott Booth-ra. – Tudom, hogy téged most leginkább az érdekel, Padme-e, de ezt itt nem lehet megállapítani. Egyelőre semmit sem találtam, ami kizárná őt. Be kell vinnünk a maradványokat a laborba, hogy részletesen megvizsgálhassam.
Az ügynök máris intézte a szállítást, majd felhívta az öccsét. Jared ragaszkodott hozzá, hogy jelen lehessen a maradványok vizsgálatánál. Mivel az emelvényt még mindig elfoglalták a michigani leletek, erre a csontszobában került sor. Ahogy Tempe elkezdte sorolni a felfedezett csontsérüléseket és az ebből levonható logikus következtetéseket, Jared elfordult. Sok szörnyűséget látott már élete során, de ezt most mégsem bírta nézni. Nem tudta elviselni, hogy talán az a nő fekszik a boncasztalon, akit szeret. A nő, aki előző reggel még mellette ébredt, aki ragyogó mosolyával, kedvességével, iránta érzett szerelmével őt is jobb emberré tette.
Feleségül akarta venni… Jared nagy esküvőt akart, hogy minden ismerősüknek, sőt, talán az egész világnak megmutathassa, milyen szerencsés ember is ő. De Padme azt kérte, hogy csak egy szűk körű szertartás legyen. Az egyszerűséget szerette, a tiszta, őszinte dolgokat. Ezért is dolgozott kisgyerekekkel, akiket még nem rontott el az emberi gonoszság. Ha közöttük volt, úgy érezte, ő is újra az a kislány lehet, aki még telve bizalommal és tervekkel tekintett a jövőbe, és még nem nyomta a vállát a tudat, hogy az Élet nem olyan egyszerű, mint amilyennek a gyermek hiszi.
- Mindkét csuklón halál előtti hajszálrepedések – hallatszott Brennan hangja.
- Ez mit jelent? – kérdezte Jared.
- Ezek védekezésre utaló sérülések.
- Vagyis bántalmazták – Jared megborzongott.
- Vagyis küzdött – fogalmazta át Booth, és öccse háta mögött sokatmondóan nézett Bonesra.
- A repedések elhelyezkedéséből arra következtetek, hogy a keze meg volt kötve – folytatta a nő.
- A bokáin is vannak ilyen sérülések? – tette fel a kérdést Booth, miközben óvatosan pislogott Jared irányába.
Bones az asztal végéhez lépett, és a kérdéses csontok fölé húzta a nagyítót.
- Nincsenek – válaszolta tömören. Tudta, miért kérdezi ezt tőle a férfi, és azt is tudta, hogy ebből az egy szóból pontosan megértette ugyanazt, amit ő is. Volt már ilyen esetük, jól emlékezett rá: szexuális bántalmazás. Csak azt nem értette, miért nem akarja Booth, hogy egyértelműen kimondja az igazságot, de mivel Jaredről volt szó, meghagyta neki, hogy akkor és úgy közölje az öccsével a tényeket, ahogyan gondolja.
- A bokáján és a térdén az ízületek jelentős kopása figyelhető meg, de ezek nem frissek. Sportolt valamit, vagy esetleg táncolt gyerekkorában? – kérdezte Jaredtől.
- Táncolt, de abbahagyta. Pedig versenytáncos is lehetett volna, de Padme tanulni akart.
Tempe közben újra visszatért a felsőtest vizsgálatához.
- Van egy törés az alkarján, de nem a halál előttről. A csont újraképződése alapján úgy vélem, körülbelül egy éve történhetett.
- A tengerpartra mentünk. A kikötő mellett tanítottam motorozni – idézte fel az emléket Jared. – Elesett és eltörte a jobb karját.
- Bal – javította ki Tempe.
- Micsoda? – kapta fel a fejét Jared.
- A bal karját törte el. A jobbon nincs nyoma ilyen jellegű sérülésnek.
- Biztos, hogy a jobb karja volt – hadarta egyre izgatottabban a férfi. – Állandóan azt mondogatta, hogy most örül először igazán annak, hogy balkezes, mert így még törött jobb karral is tud dolgozni.
- Akkor ez nem Padme – jelentette ki határozottan Tempe. A két fivér arcán a feszült várakozást a megkönnyebbülés váltotta fel. – Megröntgenezzük a koponyát, a fogai alapján talán tudjuk azonosítani. A csontokat meg kell tisztítani. És kérek egy toxikológiai vizsgálatot is – sorolta a nő a teendőket, miközben levette a kesztyűjét és kisietett a csontszobából.
Különös dolog ez, de az ember sokkal több fizikai megpróbáltatást képes elviselni, mint amennyit önmagáról feltételez. Padme nem is az éhség, vagy a gyötrő fájdalom miatt nem tudott gondolkodni, azokhoz egyébként is már régen hozzászokott. Amikor annak idején Washington D.C.-be érkezett, egyedül volt, és mindössze egy táskányi holmit hozott magával. Nem volt mit ennie, és nem volt szállása sem, így napokig az utcán aludt. De nem adta fel: elvállalt minden alkalmi munkát, ahol csak felvették, és hamarosan bérelni tudott egy kis szobát. Szinte csak egy lyuk volt az egész, de arra, hogy legyen hová hazamennie, megfelelt.
Elkezdte az egyetemet, és rögtön az első előadások egyikén megismerte Natalie-t. Az előadó egy táncos viccén csak ők ketten nevettek, így figyeltek fel egymásra. Natalie-nak is táncos múltja volt, ez lett a közös témájuk, és hamarosan már minden szabadidejüket együtt töltötték. Padme meglepődött, amikor barátnője elmondta neki, hogy egy escort-ügynökségnek dolgozik, de mivel épp nem volt munkája, a főbérlője pedig kidobással fenyegette, ha még egy heti lakbértartozást szed össze, úgy döntött, megpróbál ilyen módon pénzt szerezni. Ez a munka sem lehet sokkal rosszabb, mint azok, amiket eddig végzett.
Az első alkalom után rájött, hogy nagyot tévedett. Nem csak lelkileg viselték meg a történtek, hanem fizikailag is: belázasodott, három napig mindent kihányt, szinte fel sem bírt kelni. De a lakbér fele még hiányzott, így amikor jobban lett kicsit, tovább folytatta. Azután újra, és újra, és szép lassan állandósult a munka, amiből eredetileg csak a tartozását szerette volna kiegyenlíteni. Nemsokára közös lakást béreltek Natalie-val, igaz egyelőre csak egy veszélyes környéken sikerült. De segítették egymást, és nem hanyagolták el az egyetemet sem, mert hamar belátták, hogy ki kell szabadulniuk ebből a világból.
Befolyásos emberek titkaira volt rálátásuk, és mintha ez még nem lett volna elég, a városrészt uralma alatt tartó maffia főnökei is egyre inkább az irányításuk alá akarták vonni a területükön működő ügynökséget. A két lány tudta, minél előbb ki kell szállniuk, ezért a félretett pénzükből vettek maguknak egy-egy kis lakást és új telefont, hogy ne tudják őket utolérni. Addigra végeztek az egyetemen, és Padme állást kapott egy iskolában.
Szerette a gyerekeket, a romlatlanságukat, az őszinte szeretetüket, amivel körülvették. Mert akármennyire is tűnt úgy egy külső szemlélő számára, hogy az élete végre normális mederben folyik, a valóságban nem így volt. A sérülések, amik érték, nem voltak nyomtalanok, csak láthatatlanok. A test meggyógyul, a csontok összeforrnak, a sebek behegednek, de a lélek sérülései nem múlnak el ilyen könnyen. Ahányszor csak együtt volt egy férfival, Padme otthagyta nála a lelkének egy darabját, akárhogy is küzdött ellene. „Csak egy munka” – mondogatta magának szünet nélkül, reggel ezzel a mantrával kelt, este ezzel aludt el, de hiába. Lelke szép lassan szétforgácsolódott apró darabokra, és ez jobban gyötörte bármilyen fizikai fájdalomnál.
Az első végigdolgozott tanítási év után Indiába utazott a nyári szünetre. A világ másik felére akart menni – szó szerint. Menekült a saját múltjától, amilyen messze csak lehet. Így találkozott Jareddel. A férfi múltjában is megvoltak a sötét foltok, Padme ezzel magyarázta magának, hogy Jared elfogadja őt olyannak, amilyen. De lassan rájött, hogy amit Jared iránta érez, az jóval több az elfogadásnál: tiszta szerelem. Egy összetört lelket pedig csak egyvalami képes meggyógyítani: egy másik lélek. Olyan volt ez a nőnek, mint egy igazi csoda, mert onnantól kezdve, hogy képes volt viszonozni Jared szerelmét, minden egyes éjszaka, amit vele töltött, lelke újabb darabkáját forrasztotta vissza. Az élete teljes lett, nem volt szüksége másra, nem számítottak a külsőségek vagy az anyagi körülményeik.
Azon a végzetes reggelen csak néhány hátrahagyott holmijukért akartak visszamenni Natalie-val az albérletbe. A városrész szélén találkoztak, megittak egy kávét, és az utcára kilépve rögtön észrevették az őket figyelő férfiakat. Emlékeztek rájuk, hiszen volt már dolguk velük: maffia-tagok voltak. Kocsiba ültek és megpróbálták lerázni őket, holott tudták, ez szinte esélytelen. Egy percre azonban mégis úgy tűnt, hogy sikerült, Padme gyorsan felhívta Jaredet, de csak az üzenetrögzítője válaszolt. Azt sem tudta elmondani, hogy hol vannak épp, mert addigra utolérték és elkapták őket.
A pinceszerű helyiség, amiben hosszú órákig otthagyták őket a csövekhez kötözve, hideg, sötét és nedves volt. Egyetlen kijáratán, egy vasajtón keresztül egyszercsak lejött néhány férfi, de Padme nem látta az arcukat, mert lámpával a szemükbe világítottak. Egy érdes hangú, aki talán a vezetőjük lehetett, kisvártatva Natalie-ra mutatott. „Először őt” – mondta, és a két barátnőnek épp csak egy rémült pillantást volt ideje váltani, a parancsnak engedelmeskedve két másik férfi lépett oda hozzá, hogy aztán felrángassák magukkal a házba.
Padme magára maradt. A felette levő szobából léptek dobogása, Natalie sikoltozása hallatszott le, majd a sikolyok elhalkultak, hogy más, félreérthetetlen zajok vegyék át a helyüket. Azután csend lett. Vészjósló csend. A három férfi vitatkozni kezdett, Padme jól el tudta különíteni az érdes hangút, aki a hangsúlyából ítélve megint utasításokat osztogatott. Valamit végigvonszoltak a padlón, végül becsapódott a ház ajtaja és két autó is elhajtott. Úgy tűnt, egyedül maradt a házban, ezért a nő elkezdett segítségért kiabálni, de hiába, senki sem hallotta, aki segíthetett volna rajta, csak az a férfi, aki, mint hamarosan kiderült, mégis a házban maradt. Egy ideig nem mutatta jelét, hogy hallotta volna a kiáltozást, de később eszébe jutott valami, és lement a pincébe.
- Hiába fárasztod magad, nem hall senki – mondta, és megragadta a nő karját. – De ettől majd csendben leszel.
Padme érezte, hogy egy tűt nyom a karjába, és szinte azonnal jóleső zsibbadás áradt szét a tagjaiban. „Drog” – gondolta, és igaza volt. Gyorsan vesztette el az uralmát a tudata felett, de utolsó tiszta pillanataiban még megpróbált néhány rúgással védekezni az ellen, amire a férfi készült, mire az erősen pofonvágta.
- Ne küzdj, hiszen te is tudod: aki kurva volt, kurva is marad – sziszegte dühösen a nő fülébe.
Azt sem tudta, milyen napszak van, de Padme óráknak saccolta az időt, ami eltelt, mire a szer hatása úgy-ahogy elmúlt. Mindene fájt, rekedtre kiabált torka sajgott, a feje majd’ szétrepedt, de ez nem érdekelte. Abban sem volt biztos, hogy valami érdekelni fogja ezután. Lelke, ami oly sokára gyógyult meg, most a forradások mentén valósággal szétrobbant, nem maradt utána semmi, csak kongó üresség.
Dél is elmúlt már, amikor Angela berontott a csontszobába.
- Sikerült azonosítani az áldozatot! Volt egyezés a fogászati kartonok között! – hadarta, és kirakta a nő fényképét a monitorra, hogy a többiek is láthassák. Azonban mielőtt a nevét is megmondta volna, Jared kiáltott fel:
- Ez Natalie!
- Igen, ő az – szólt Angie. Szinte hallani lehetett, hogy Booth agyában kattognak a kerekek: azt próbálta kitalálni, hogyan kerülhetett Natalie holtan Padme kocsijába, és kinek lehetett oka felgyújtani az autót.
- Megjött a toxikológia eredménye is – jelentette be Tempe. – A vérében jelentős koncentrációjú drogot találtunk. A megtisztított koponyán nincs nyoma bevérzésnek, ebből arra következtetek, hogy már halott volt, amikor a feje nekicsapódott valaminek. Akkor is történhetett, amikor betuszkolták a kocsiba. A halál oka kábítószer-túladagolás. Hodgins még elemzi az anyagot, de abban már biztos, hogy az összetétele egyedi.
- Maffia – Booth csak ezt az egy szót mondta, de a csontszobában megfagyott a levegő. Mindenki tudta, hogy igaza van: Anacostiában a maffia készít drogot. A terjesztőit lehetetlen lenyomozni belső információforrás nélkül. Márpedig Padme halálos veszélyben van. Ha egyáltalán még él.
- Tudom, ki segíthet – Tempe hangja halk volt és bizonytalan. Minden szem rászegeződött, ő azonban csak Booth-t nézte. – De nem fogsz örülni neki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Imádom ahogy leírtad Padme múltját és a gondolatokat. És Jared is nagyon ki van dolgozva. Iszonyat jó a ficc 
Elég sokat dolgozhatsz rajta, de megéri! Gratula és 
Köszi, köszi :)
Igazából hiába találtam ki előre a történetet, néhány dolog írás közben alakul ki, de így lesz egyedi :D