Washington D.C. reggel 8 óra, Jefferson Intézet.

- Szia Bones! Kapd a cuccod! – sietett be Brennan irodájába Booth.
- Azt hittem a „Jó reggelt!” még divatban van!
- Jó reggelt! Nahh, szóval Alaszkában van a hulla, megfagyva az egyik hegy lábánál. – közölte Booth a tényeket.
- Mi közöm van nekem ehhez? Biztos az egyik hegymászó zuhant le!
- Hát Bones nem hiszem!
- Pedig nagyon is lehetséges
- Hát a hullánál nem volt hegymászó felszerelés. Egy műanyag dobozban van, amihez hozzá van fagyva… és szóltam hogy senki se nyúljon hozzá, amíg oda nem érünk.- ecsetelte Booth miközben rásegítette Brennanre a kabátot. Majd folytatta. – Most hazaviszlek, és gyorsan összepakolsz! Én már összepakoltam, lent van a csomagtartóban. Jah és meleg ruhát csomagolj! Sokat! – tanácsolta a férfi Brennannek, miközben leértek az autóhoz.

Miután kiértek a reptérre, Brennan- t furcsa hangulat szállta meg. Nyugodt volt, bár általában ha gyilkossághoz mennek, furcsán izgatott, de most nem. A néhány órás repülőút után, egy hóval borított tetejű kis házhoz mentek. Ez volt az egyetlen szabad ház a környéken. Egyetlen szobája volt, egy hatalmas ággyal, valamint egy kisebb konyhája és egy kis fürdőszobája. Mikor meglátták mindkettőjükben egyetlen gondolat ütött sokkot. Egyetlen szoba… egyetlen ágy…. Voltak már olyan helyzetben, ahol egyetlen hálószoba volt, de ott volt egy kisebb nappali is egy kanapéval. Általában ott Booth aludt a tv miatt. Ráadásul most… mikor mindketten ugyanazt érzik egymás iránt… de sajnos egyikük sem meri bevallani…

Ledobták a bőröndjeiket a házban, majd Brennan magához vette a szükséges felszerelést, és indultak is a helyszínre. Ennek a hegynek a lábánál van egy kis település, ahova csak kisrepülővel tudnak eljutni. Brennan nagyon élvezte az utat, és szemmel láthatóan Booth is.
Majd mikor odaértek, a nő a szokásos módon felvázolta a tényeket.

- Az áldozat nő, egészen fiatal… a bölcsességfogak még nem nőttek ki teljesen… de már szült egyszer.
- Ezt honnan tudod megállapítani? – kérdezte Booth.
- Biztos, hogy végig akarod hallgatni? – kérdezett vissza Brennan, hiszen tudta hogy Booth ezt úgysem értené meg.
- Igazad van Bones. Nem. Mit tudunk még? – kérdezte Booth, de gondolatban már tudta a választ.
- Itt nem tudok többet mondani! A csontokat és az összes bizonyítékot el kell vinni a laborba!
- De itt, a semmi háta mögött nincs labor. – jelentette ki Booth.
- Akkor az egészet a Jeffersonba!
- De Bones! Nyomozást itt kell folytatnunk… semmi köze sincs Washingtonhoz! És minket rendeltek ide.
- Hát, pedig itt, én nem tudom megmondani mikor, mitől és hogyan halt meg… jah és hogy ki volt. – Booth és Brennan között kisebb vita kezdett kialakulni. Mikor ezt Booth érzékelte, sóhajtott egyet… majd nyugodtan, lágy hangon megszólalt.
- Rendben. Elküldjük a Jeffersonba a bizonyítékokat. Ott az agyasaitok mindent, amit kell, kiderítenek… mi pedig itt nyomozunk! Rendben?
- Oké! – mondta Brenn, miközben felállt a hulla mellől, majd összedörzsölte a két kezét. – Huhh… eléggé hideg van itt!
- Nem vagy éhes? Eléggé későre jár már… mennyünk el valahova enni… jó? – kérdezte Booth, miközben Brennan lehúzta kezéről a gumikesztyűt, és felvette a meleg béléses pamutkesztyűt, majd bólintott, és belekarolt a férfi karjába.
- Itt nincs étterem vagy ilyesmi! – szólt közbe egy rendőr.
- Majd mi főzünk! – mondta lelkesen Booth.

Miután visszaértek a házba Booth először a kandallóban tüzet gyújtott, ami hamar felmelegítette a kis házikót. Brenn összeütött egy kis vegakaját, Boothnak pedig, külön csinált ilyet csak hússal. Miután ettek, Brennan érezte, hogy az álom lopakodó lépteivel lassan elterül pilláin. Lehajtotta fejét az asztalra, majd néhány pillanat múlva már az álmok tündéri mezején találta magát. Booth elmosogatott és elpakolt, majd észrevette a békésen szunyókáló nőt. Olyan egyenletesen szuszogott és nyugodt volt, hogy nem volt szíve felkelteni. Inkább óvatosan karjaiba vette, és lassú, halk léptekkel bevitte a szobába. Levette róla piros mamuszát, és gondosan betakargatta. Érezte, hogy a fáradtság rajta is kezd erőt venni, és nem tiltakozott. Lefeküdt az ágy másik, távoli részébe, és még be sem takarva magát, már húzta is a lóbőrt.

Aztán csöndesen eljött a reggel. Booth érdekes melegségre kelt fel. Karjai közt feküdt Brennan, és úgy tűnt egész éjjel így, összeölelkezve aludtak. Booth nem akart felkelni az ágyból, olyan tökéletes volt a pillanat, de eszébe jutott valami. Tegnap este Bones nagyon álmos és fáradt volt a repülőúttól, így meg akarta lepni egy kis kávéval… és. Óvatosan kibújt az ölelésből és halkan kisétált a konyhába. Némileg megtorpant mikor észrevette, még mindig a tegnapi ruhában van, de nem akart bemenni, mert tudta hogy Brenn azonnal felkel. Eszébe jutott, hogy mostanában sokszor nem úgy szólítja a gondolataiban Bonest, hogy Bones… hanem Brenn… nem úgy, mint tudóst, hanem mint nőt.

Gondolataiból egy, a háta mögül jövő ásítás zökkentette ki. Megfordult és egy kócos hajú, még félig álomban lévő nőt látott. Gyönyörűnek találta és alig bírta ki hogy ne menjen oda hozzá és csókolja meg. Majd végül Brennan odament Booth- hoz, megölelte és egy halk „Jó reggelt!”- et suttogott neki, majd megállt a konyha sarkában és figyelt. Miközben a fortyogó tojás argentin tangót járt a serpenyőben, a kávéfőző alá helyezett csészébe Niagara-vízesés módjára ömlött az áloműző, sötétbarna folyadék. Booth óvatosan megfogta a nő kezét, és egy asztalhoz ültette, majd felszolgálta neki a reggelit és a kávét, majd végül ő is leült. Egy ideig csöndben reggeliztek, majd ezt az állapotot egy telefon csörgése törte meg.

- Brennan!
- Szia Édesem! Jó reggelt! Booth is ott van? – kérdezte Angi, miközben próbálta leküzdeni izgatottságát.
- Igen itt!
- Remek! Akkor hangosíts ki! – mondta Angi, majd Brennan lenyomta a gombot és mindenki hallott mindenkit.
- Jó reggelt Dr. Brennan! – szólt egy ismerős hang a telefonból. Zack volt az, majd elkezdte a tényeket. – Az áldozat koponyája betört, hajszálrepedések láthatóak a C4-es és C5-ös csigolyákon. Valamit a kulcscsonton egy égésnyom, amit egy sokkoló okozott.
- Már megtudtam a márkáját, és átküldtem neked sms-ben. Az áldozat Naomi Nanner volt. – szólt közbe Angi, majd újra Zack vette át a szót.
- Feltehetőleg a gyilkosunk itt tudta eltalálni a sokkolóval, és beleégette a csontba. Ezután az áldozat elesett, betörte a koponyáját és a csigolyák megrepedtek.
- Nanner? Érdekes név! És ezt mind meg tudtátok állapítani egyetlen éjszaka alatt? – vágott közbe, majd kérdezett Booth csodálkozva.
- Hát tudod Booth… - itt szíve szerint az következett volna hogy : ameddig ti édes kettesben, egy romantikus ki faházban isten tudja mit csináltok… addig mi itt keményen dolgozunk. De inkább ezt megtartotta magának és mást mondott... -... Jók vagyunk! - válaszolt Angela, és szavain érezni lehetett feltörő, széles mosolyát.
- Köszönjük Angela! – mondta Brennan, majd letette a telefont.
- Ez remek… - kezdte Booth – megvan, hogy ki volt az áldozat, azt is tudjuk, hogy hogyan ölték meg… már csak a gyilkos hiányzik… és holnap már mehetünk is haza. Itt hideg van, és azt utálom. – mondta és szemmel láthatóan lebegett előtte a cél.
- Nagyszerű, én akkor megyek is a fürdőbe készülni! Jó? És te is szedd rendbe magad! – mondta Brennan és próbált elnyomni egy mosolyt miközben végignézett a férfin.
- Jó. – hagyta helybe a dolgokat.

Miközben Brennan a fürdőszobában lezuhanyozott, és összeszedte magát, meg a gondolatait, Booth összepakolt a konyhában, majd ő is elkészült. Gondolatai folyamatosan a nő körül kavarogtak, de mindig próbálta elnyomni az ügy részleteivel. Miután mindketten melegen felöltöztek, megjelent egy pasas, aki elvitte őket egy kisgéppel az áldozat családjához.

- Jó reggelt asszonyom! – mondta Booth, mikor az ajtó kinyílt előttük. Egy kedves, a negyvenes éveiben járó hölgy nyitott ajtót.
- Jó reggelt! Miben segíthetek? – kérdezte barátságosan a nő majd bentebbről egy fiatalabb férfihangot lehetett hallani.
/ Ki az már?/ - hallatszódott mogorván, aztán megjelent egy húszéves körüli fiú is.
- Jó reggelt magának is! Az FBI- tól jöttünk! Beljebb mehetnénk egy kicsit kérem? – mondta Booth majd az ajtó tágasabbra nyílt. Booth ment elől, akit szorosan Brennan követett. A ház hangulatos volt. Volt egy kisebb kandalló, néhány dívány, képek a falon, az asztalon. A konyhából forrócsoki illat kavargott, majd megérkezett a nő és odanyújtotta Boothéknak a forró italt, és leültette őket. Majd az ügynök megszólalt.
- Azt hiszem, hogy rossz hírt kell közölnünk. A lányát megtaláltuk az egyik közeli hegy lábánál. Egy műanyagdobozban volt… holtan. – mondta Booth, majd az asszonyból kitört a sírás, de Booth tudta folytatnia kell, mert ez a munkája. – Feltehetnénk önöknek néhány kérdést?
- Igen… igen hogyne. – mondta a nő szipogva.
- A lányának volt barátja?
- Igen én voltam az. – mondta a nő mellett ülő húszéveske.
- Voltak valaha gondjai vagy esetleg másoknak volt- e vele?
- Én úgy tudom nem… mindig csöndes és visszahúzódó volt. Az volt az álma hogy New York- ba utazik tanulni.
- Hát ez már csak álom marad. – motyogott közbe Brennan.
- Asszonyom tudta hogy a lánya már egyszer szült?
- Igen. Mindenféle altatókat és drogokat szedett a terhessége alatt, emiatt a gyerek halva született.
- Maguk hol dolgoznak?
- Én egy közeli városkában az egyik autógumi feldolgozóban, ő pedig most munkanélküli. – mondta a fiú, miközben átölelte a síró asszonyt.
- Maguk között van, vagy volt valaha szexuális kapcsolat? – kérdezte Brennan mit sem törődve a helyzet súlyosságával.
- Mi? Mit képzel magáról? Most veszítettem el az egyetlen lányom… hat hete, pedig az unokámat… hogy mer ilyet kérdezni? – tört ki a nőből a felháborodás.
- Szerintem most a legjobb lesz, ha elmennek. - mondta a húszéveske Boothnak és Brennannek.

Mindketten felálltak, majd elhagyták a házat. Az ajtó hangos csapódással zárult mögöttük. Booth nem értette Bones érzéketlenségét és azt sem, hogy hirtelen mitől lett újra ilyen, de nem tette szóvá. Nem is lett volna alkalma, mert a nő megszólalt.

- Figyelj Booth! Tudom, hogy nem fogsz örülni, de ezt nézd! – Bones kinyújtotta kezét és a férfinak adta a benne lévő dolgot.
- Elhoztad a sokkolót? Minek tartasz ilyeneket magadnál?
- Nem… ez nem az enyém! Onnan hoztam ki. – mondta majd az ajtó irányába bökött.
- Azt ugye jól tudod, hogy ez lopás? Nem volt rá parancsunk, sem engedélyünk.
- Igen… igen de… - Tempi folytatta volna, de telefonja megcsörrent.

- Brennan!
- Szia! Itt Angela! Valamit tudnotok kell! Hodgins az áldoza… - Angela folytatta volna, de a vonal megszakadt.
- Angela! Angi ott vagy még?  -de mivel válasz nem érkezett, ezért lerakta.

- Mi történt? – kérdezte Booth.
- Angela mondani akart valamit az áldozattal kapcsolatban, de a vonal megszakadt. – mondta Brennan, miközben próbálta újra hívni Angelát. Booth Cam számával próbálkozott, de a vonal neki is üres volt. A gép, amivel hozták őket, leszállt a közelükben, majd a pilóta kiszállt és feléjük futott, és megszólalt.
- A legközelebbi rádióadó-tornyot kidöntötte a sok hó és a szél, azért nem működnek a telefonok. Az áramellátás is leállt. Rettenő hóvihar várható, így eljöttem önökért, hogy visszavigyem magukat azonnal. Gyerünk! Indulás! – mondta a pilóta, majd néhány perc múlva már a gép felszállt.

Mikor Booth és Brennan megérkeztek, észlelték, hogy tényleg nincs áram. Brennannek az az ötlete támadt, hogy a hűtőből mindent vigyenek ki az ajtó mellé, ami nem kell a vacsorához. Sajtos makarónit készített. Az este folyamán kibontottak egy üveg bort, majd még egyet, és egész estén át nosztalgiáztak. Majd Booth egy üveg jó minőségű skót whisky-t vitt az asztalhoz. Ez némileg kiütötte mindkettőjüket. Majd Brennan felállt, „Jó éjszakát!” kívánt és lefeküdt aludni. Nemsokkal később Booth is ugyanígy tett, de előtte még elfújta az összes gyertyát a házban.

Reggel furcsa, halk szuszogás ébresztette Brennant. érezte a karokat, ahogy védően, de mégis gyengéden és kellemesen ölelik. Sorra vette a tegnap eseményeit, hogy nem-e csináltak valami őrültséget, ami mindent megváltoztat, de mikor mindent sorra vett látta hogy nem és némileg lenyugodott. Óvatosan kikelt az ölelésből, majd az ágyból, bezárta az ajtót, és a konyha felé vette az irányt. Úgy érezte, émelyeg, majd megitta a szokásos reggeli kávéját, és az émelygés amilyen gyorsan rátört, olyan gyorsan elillant. Már csak a feje fájt, de az iszonyatosan. Lassan aztán kezdte felmérni állapotát. Másnapos. Szomorúan tekintett a hűtőbe és a telefonra, látva, hogy nincs áram. Majd mély dörmögő hangra lett figyelmes.

- Jó reggel Bones! – köszönt Booth egy apró mosollyal.
- Jó reggelt!
- Még mindig nincs áram?
- Nincs. – mondta Brenn lehangolóan, miközben a hűtőre nézett.
- Huhhh… Bones! Nagyon fáj a fejem… - mondta Booth, majd megingott egy kicsit de folytatta – és szédülök is… azt hiszem jobb lesz ha visszafekszem aludni.
- Kávét?
- Nem Bones! Köszi, de most nem… inkább… inkább alszom egy kicsit.
- Oké! – mondta rá bátortalanul a nő, majd a férfi eltűnt az ajtó mögött.

Brennan egyedül maradt a konyhában. Leült egy kis asztalhoz, arcát tenyerébe temette, és hagyta, hogy gondolatai szabadon csapongjanak mindenfelé. Legtöbbször Booth-nál ragadt le, majd a jelenlegi ügynél, később a tegnapi kérdésén. Okolta magát, bár nem tudta miért. Fájt neki hogy megbántott valakit, és hogy a férfi emiatt kissé neheztel rá. És félt is, hogy újra az a keményszívű, racionális tudószsák lesz, mint aki Booth előtt volt. Eddig még soha nem érzett ilyet. Most mintha az idő is gyorsabban ment volna. Észre sem vette, és már sötétedett. Először úgy gondolta, hogy kb. négy, fél öt lehet, majd ránézett az órára. 4: 47. Készített egy könnyű vacsorát, gyertyákat gyújtott, hogy legyen fény, majd újra visszaült, evett, és megivott még egy kávét. Már hét óra volt, mikor egy kattanást halott, és az ajtó kinyílt. Booth lépett ki. Látszott rajta hogy kialudta magát, ahogy a konyha felé haladt.

- Kialudtad magad? – kérdezte Brenn egy mosollyal az arcán.
- Ohhh… de még mennyire. Neked nem robbant szét a fejed? – kérdezte Booth.
- Dehogynem! Már három kávét ittam, de már nem fáj. Neked fáj?
- Nem. Ennyi alvás után, az már maga lenne a csoda.
- Csináltam egy kis vacsorát.
- Ohhh… az nagyszerű. – mondta Booth, és hasa már is korgott. Jól belegondolva egész nap nem evett semmit. Leült elfogyasztott egy keveset, megivott egy kávét, és észrevette a Brenn arcára ült érzelmeket.
- Mi a baj? – kérdezte a férfi.
- Semmi… csak szerinted is… szerinted is szívtelenség volt feltennem azt a kérdést tegnap?
- Nem azzal volt a baj, hogy kérdezted, hanem hogy hogyan tetted.
- De hát láttad a fiú arcát te is! Semmi fájdalom… még egy könny sem. Semmi.
- Egyet jegyezz meg Bones! A lelki sérüléseknek is nyoma van, csak azt nem látjuk, csupán érezzük. – mondta Booth finoman, majd Brennannek egy könnycsepp csordult végig az arcán.
- Szerinted is érzéketlen vagyok? – kérdezte a nő remegő hangon.
- Nem dehogy Bones! Csak néha gondolkozz, mielőtt megszólalsz! – mondta Booth majd felállt, és maga elé felhúzta a nőt is. – Mindenkinek vannak gyengeségei. Neked ez, de ezt is meg lehet tanulni, csak adj időt magadnak. - folytatta, de látta hogy a nő még mindig könnyezik, így magához szorította.

Mikor Brennan megérezte Booth gyengéd ölelését, nem értette, hogy hogyan lehet valaki olyan megértő, mint ő. Majd a férfi engedett ölelésén, és egy kis távolságot teremtett kettejük között. Egyik kezével óvatosan még mindig tartotta a nőt, másik kezével pedig letörölt egy könnycseppet Brenn arcáról. Ezzel olyan közel kerültek egymáshoz, hogy szinte izzott a levegő. Booth úgy érezte, hogy most nem bír a kísértésnek ellenállni. Megcsókolta nőt. Brennan olyan érzésekkel teli módon csókolt vissza, hogy beleremegett. Elfojtott érzelmek törtek fel mindkettejükből, de érzések százai helyett csupán egy valamit éreztek. A szerelmet. Booth óvatosan az ajtó felé kormányozta a nőt, aki ezen felbátorodva kibontotta Booth- t a pólójából, a férfi pedig kibontotta Brenn kócosan felkontyozott haját. Érezte a nő finom bőrét, hajának illatát, csókjai finomságát és tudta hogy egész életében erre várt. Végre mindketten rádöbbentek, hogy ez kell nekik. A másik ölelése, csókja, szavai, vagy csupán a jelenléte. A csodás éjszaka után, reggel egy telefoncsörgésre keltek.

- Booth!
- Szia Booth! Itt Angi! Végre van vonal!
- Szia! Megtudtatok valamit?
- Igen! Már csak én vagyok bent, de Hodgins hagyott egy cetlit hogy mi fontos. Nahh… szóval, Hodgins az áldozaton autógumi szemcséket talált.
- Az áldozat barátja egy autógumi feldolgozóban dolgozik. És a sokkoló, amit tegnap találtunk a család lakásában, egyezik azzal a márkával, amit te mondtál.
- Ez nagyszerű! Akkor megvan a gyilkos?
- Nagyon úgy tűnik. Köszi Angi! – mondta Booth és lerakta a telefont, majd a karjai közt fekvő Brenn- re nézett.
- Megvan a tettes. A lány barátja.
- Ez nagyszerű Booth. De úgy nincs kedvem felkelni… - mondta Bones és mélyen Booth szemébe nézett.
- Szeretlek! – mondta a férfi Brenn legnagyobb meglepetésére, majd Brenn is kimondta a szót. Azt a szót, amit még soha senkinek sem mert ilyen könnyedén.
- Szeretlek! – mondta, majd megcsókolta.
- Úgy szeretnék egész nap így maradni de… - kezdte Booth megtörve a csókot.
- De…??
- De el kell mennünk letartóztatni egy gyilkost. – mondta, majd egy csókot nyomott a nő homlokára, felkapta a nadrágját, és mielőtt kiment a szobából még megfordult. – Én megyek, készítek egy kávét neked is, addig öltözz fel és készülj el!
- Oké!  - válaszolta Brenn egy mosollyal az arcán.

Miután megitták a kávét, melegen felöltöztek, a kisgép is megjelent. Elvitte őket a házhoz, ahová egyszerre értek a helyi rendőrkapitánnyal együtt. Megtörtént a letartóztatás, elintézték a papírokat, a gép visszavitte őket a kis házikójukhoz. Mikor beléptek, és levették a kabátot meg a csizmát, Brennannek hirtelen ötlet jutott eszébe.

- Booth! Mi lenne, ha maradnánk még egy kicsit, ketten?? – kérdezte Brennan bátortalanul.
- Az egy álom lenne… - mondta Booth, miközben magához húzta a nőt, és lágyan megcsókolta, végül a szobában lévő ágyon kötöttek ki.

És a közös álmuk még csak most kezdődik…

Súgó 8 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.09.01. 21:39 olvasó áramszünet és egy álom, ami maga a valóság! Jó volt.köszi szépen enci és remélem még sok jót írsz

2011.08.21. 13:11 Boxi Hát igen nem lehet letagadni, hogy ez egy isteni áramkimaradás :) Jó  lett!!

2011.08.20. 22:40 Esli Nagyszerű kis történet. Angela mondata :D Hát az nagyon üt számomra. :D Határozottan tetszett. :D Gratu :)

2011.08.20. 16:39 Angela Nah, látom már másnál is végre, hogy lehet köztük több egy csóknál! Végre, már féltem, hogy szexmániásnak tartotok, mert nekem minden ficcemben van jóga. Nagyon tetszett a story!!! Áramszünet? Tökéletes. Grat!!!!

2011.08.20. 15:29 hullaviasz Huhh, hát előszor azt hittem, hogy megírtad azt, ami nekem is eszmbe jutott Egyszerűen imádtam! A nyomozást, Angela szövegét, az érzékletes romantice szálat, mindent! Gratulálok, sokat dobtál a hangulatomon

1 | 2