|
Virág: A törülköző (FFF)
- Bones! Nyisd már ki! – dörömbölt társa ajtaján kedvenc FBI ügynökünk. Miután már sokadszorra sem kapott választ odabentről elővette a kulcsot, melyet Temperance adott neki „Vész esetére!”. A kulcs fordult a zárban, s Booth benyitott a már jól ismert lakásba. De tettét néhány másodperc múlva meg is bánta. Brennan egy szál törölközőben állt vele szemben. Mindketten kővé dermedve néztek egymás szemébe. Booth a cipőjét fürkészte, és Tempie is talált valami rendkívül érdekes dolgot a padlón.
- Sziiia! Ééén… - törte meg a kínos csendet az ügynök, de a mondatot már nem tudta befejezni.
- Hooogy jöttél be? – kérdezte zavartan Bones. Válaszul Booth meglengette kezében a kulcsot.
- Azt mondtam, csak vészhelyzetben! Ezen mi nem volt világos. Attól, hogy nem vagy „kancsi” – rajzolt macskakörmöket a levegőbe a nő – még igazán tudhatnád mi az a vészhelyzet. – de az előbbi kézmozdulat hatására az egyetlen ruhadarab is lecsúszott róla. A törülköző halkan suhant végig testén, hogy végül hangtalanul a földre érkezzen. A már így is zavart Temperance arcát elöntötte a pír, de nem volt ezzel másként Booth sem.
- Na ez például az! – szólalt meg suttogva Bones, s gyorsan a törülköző után nyúlt. De Booth megállította a mozdulatot…
- Én ebben kételkedem!
- Nem tudom, hogy ez mit jelent!
- Jaj Bones, az agyamra mész ezzel…
- Mégis mivel? – kérdezte értetlenül a nő, miközben magára csavarta a törülközőt.
- Nem érdekes! Nem számít! – fordult el hirtelen a férfi.
- Most megbántottalak valamivel? Igazán nem akartam… ehhez én nem értek. Ez neked meg Angelának megy, de én… én ez nem értem.
- Ez csak egy újabb seb, majd csak begyógyul, ahogy a többi.
- Mégis miféle sérülésről beszélsz Booth? Hívjak segítséget? Nagy a baj? De hiszen nem is vérzel.
- Tudod Bones, ez láthatatlan sérülés.
- Booth, nem létezik láthatatlan sérülés. Minden sérülés meg van írva a csontokban.
- De vannak lelki sérülések. A lelki sérüléseknek is van nyoma, csak azt nem látjuk, csupán érezzük. És a csontokban sincsenek megírva.
- Ezt… Ezt most megint nem értem.
- Nem is fogod megérteni, amíg szívről vallott elméleted nem más mint, hogy az csupán egy izomköteg, ami az életedet biztosítja. – szólt vissza mérgesen Booth.
- De ez így van Booth, nem értem az elméletedet, hogy a szívben lakozik a szerelem. Én ebben egyáltalán nem hiszek.
- De én igen, és a sorsban is… ahogy évekkel ezelőtt is mondtam.
- Nem! Nem létezik igaz szerelem, ha létezne akkor statisztikailag lehetetlen, hogy 37 év alatt nem találkoztam vele.
- És arra nem is gondoltál, hogy már találkoztál vele, csak nem vetted észre?
- Lassan hajolt közelebb a nőhöz, aki először megpróbált elhúzódni, de Booth erősen tartotta. A törölköző ismét a földre esett, mikor Tempi átfogta a férfi nyakát. Egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg a csókok száma sokszorozódott, a simogatások és tapintások is egyre merészebb utakat jártak be. Szépen lassan Boothról is lekerültek az idegesítő ruhadarabok. Az öltöny és a szétszakított nyakkendő a földön hevert miközben a két szerelmes a háló felé vette az irányt. Kis időre, hogy nyújtsák ezt a tökéletes pillanatot csak egymás karjaiban feküdtek és figyelték a másik légzését és egyenletes szívdobogását. Mindketten tudták, hogy eljött az idő mikor Booth már nem dühös és Brennan kész elengedni áthatolhatatlanságának utolsó morzsáját.
- Feküdj a hátadra kérlek és hunyd be a szemed! – szólt halkan Booth. Brennan nem értette a dolgot mégis úgy cselekedett, ahogy a férfi kérte. Vagyis majdnem úgy, pillái alól ki-ki pillantva nézte a férfit, akit már nagyon régóta szeretett.
- Nem ér lesni! – hangzott a „parancs”, mivel Booth észrevette, hogy egyesek nagyon kíváncsiak lettek. Ügynökünk kezeivel a lány szeme előtt hadonászott, hogy megbizonyosodjon róla, Bones nem lát semmit. Először csak lágyan majd egyre erőteljesebben csókolták egymást, míg levegőhiány miatt el nem váltak egymástól. A férfi továbbra sem tétlenkedett, tökéletessé szerette volna tenni a pillanatot. Miután Bones nyakából kikerültek a kósza hajtincsek Booth a nyakát csókolgatva haladt egyre lejjebb… Miután a kebleit ajkai már nem kényeztették, elindultak a has irányába, néha-néha a nő vágyait még jobban felborzolva simított végig azon a bizonyos ponton. Temperance a várakozást megunva felült és a fiú ajkaira vetette magát miközben ő is megszabadította szerelmét az egyetlen zavaró ruhadarabtól. Booth végig erre a pillanatra várt, 6 év elfojtott vágyával csókolt vissza. Oly sok év után végre mindketten hazataláltak… Egymás szemébe nézve jöttek rá, hogy Boothnak igaza volt az előbb. Egyikőjük sem jött rá időben, hogy ők összetartoznak… Most már Bones is tudta, szüksége van a férfira, akár a levegőre.
A csodás éjszaka után egymás karjaiban aludtak el. A meseszép álom képeit a hajnal verte ki Brennan fejéből, aki felkönyökölt a Booth mellkasán, majd apró puszikkal hintette be félistene szerelemben úszó arcát. A hajnali nap sugarai táncot jártak a páron. Tempie észre vette, hogy a férfi mozgolódni kezd, így hát gyorsan alvást imitált. Kíváncsi volt mit csinál Booth, mikor felébred.
- A férfi egy pillanatra nem is tudta hol van. Majd megérezte az illatot, melyet olyan nagyon szeretett, az eper illatú sampont aromája belengte az egész szobát. Booth nagyon óvatosan, nehogy „felébressze” szerelmét kikászálódott az ágyból, hogy ágyba hozhassa a reggelit kedvesének. a fortyogó tükörtojás argentin tangót járt a serpenyőben, a kávéfőző alá helyezett csészébe Niagara-vízesés módjára ömlött az áloműző, sötétbarna folyadék.
- Tempie lassan lépdelt a folyosón a konyha felé. Már az ágyban érezte a friss kávé illatát. Szerette volna meglepni szerelmét, így a háta mögé osont és belecsókolt a hátába. Booth hatalmasat ugrott, s a kezében lévő kávésbögre nagy csattanással ért földet.
- Bocsi, ennyire nem akartalak megijeszteni….
- Eeeeez meleeeeeg! - Mutatott a fehér ingén éktelenkedő nagy barna foltra.
- Ezen segíthetünk! – majd lassan kezdte legombolni Booth ingét.
- Egész aranyosan tudod kezelni a problémákat! – mosolygott az ügynök.
- Ígérem, mostantól mindet… – de a férfi csókja beléfojtotta a szót. Ismét a hálószoba felé vették az irányt. De Brennan megállította Booth-t.
- Miért jöttél tegnap este?
- Kérlek, ezt ne most… - csókolta meg ismét a férfi. De Temperance eltolta magától.
- Bones, kérlek! – könyörgött Booth, de Tempie a szájára tette az ujját.
- Te is tudod, hogy még nem zártuk le az ügyet… a sírásó pedig még mindig szabadon van. És tudod, hogy én meg akarom találni… És … megfojtani azt a szemetet…
- Elhoztad a sokkolót?
- Miféle sokkolót?
- Tudod te azt nagyon jól, amivel a sírásó elkábított bennünket. Először téged és Jack-et, aztán engem is. De minek magyarázkodok, tudod te nagyon jól, hogy miről beszélek…
- Na, jó tényleg! Elloptam a bizonyíték raktárból. De csak, hogy megvizsgáljam.
- Tudod, hogy ez törvénytelen. De megoldjuk, szépen visszacsempésszük.
- Várj! Te azért jöttél tegnap, hogy megkérdezd elvittem-e azt a sokkolót?
- Nem csak azért. Temperance, az hogy ilyen közel kerültél az ügyhöz elvakít téged. Tegnap azért jöttem, hogy közöljem, hogy levettek bennünket az ügyről. Nem nyomozhatunk tovább. Hidd el én mindent megpróbáltam…. Tudom mit érzel, de nem tehetünk semmit.
- Nem! Nem! – ordította Brennan – Fogalmad sincs mit éreztem. Téged is elrabolt, de te egy hajón voltál, küzdöttél… Én be voltam zárva egy autóba. Már levegőnk is alig volt… A pótkereket lyukasztottuk ki, hogy ne haljunk meg… Fogalmad sincs Booth! Fogalmad sincs…. Hónapokig nem tudtam aludni, mert féltem, hogy ha felébredek újra abban az autóban találom magam.
- Ssss! Nyugodj meg kérek! – ölelte magához az ügynök, a minden porcikájában reszkető nőt. – Én … nem akartalak bántani… Nem akartalak, tényleg! Kérlek bocsáss meg!
- Ezt most nem értem! Miért kérsz bocsánatot olyanért, amit nem te követtél el… Nem te zártál be abba az autóba.
- De megint felhoztam, hogy … hagyjuk, nem érdekes…
- Szeretlek!
- Tessék?
- Szeretlek!
- Ez most, hogy jött ide?
- Csak közöltem egy tényt.
- De! … háááát ez most elég hirtelen jött. De én is én is szeretlek Bones. Már nagyon régóta…
- Tudom, én is!
- Na jó, ez nem is te vagy és most szórakozol velem… A nagy Temperance Brennan, a híres antropológus, szerelmet vall nekem?
- Már mondtam Booth, én csak egy tényt közöltem… De tudod mit?....Áááá, nem érdekes!
- De érdekes Bones, fejezd be kérlek!
- Ha egyszer majd… valamikor a jövőben…. Nem nekem ez nem megy! Ezt nem így kell…
- Folytasd, kérlek4
- Ha majd egyszer… megkérsz…
- Mit?
- MEGKÉRSZ! Igent fogok mondani… - mosolygott zavartan Brennan
- Őőőő… - de nem mondhatott semmit mert, a nő egy csókkal fojtotta belé a szót.
- Ez annyira nem te vagy! – mosolygott bele Booth a csókba. S nem létezett többé sem tér sem idő… Újra egymáséi lettek, s mindketten olyan boldogok voltak mint még soha. Persze az ügyet Perotta és Hodgins segítségével megoldották, és mind Temperance, mind Seeley lelke megnyugodhatott, hisz kollégáik megoldották az ügyet és börtönbe juttatták a gyilkost. 9 hónap múlva gyönyörű kislányuk született, akit Rebecának neveztek el!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon jól fogalmazol, gyönyörűen írod le az érzéseket, és minden apró részletet. A törülközős ötlet hatalmas, szakadtam is egyet rajta 
Gartulálok, imádtam
