|
Sophie: Nézz szembe a félelmeddel/2.
- Az áldozat neve Jonh Billingates, harminchét éves. Az eltűnését pontosan kilenc napja jelentette a főnöke. Hozzátartozót nem találtam. Szegény férfi biztosan magányos lehetett. - sajnálkozott Angela.
- Végre! Valamin elindulhatunk. - Booth tenyerébe csapott öklével. - Hogy hívják a főnökét?
- Dallas Fleming. - felelte Angela.
- Egy nő?
- Pontosan. Miért olyan meglepő ez? - kérdezte Angie.
- Igen, miért olyan meglepő ez? - kíváncsiskodott a belépő Cam is. A főnök. Aki nő. Booth jobbnak látta csendben maradni. Elkérte Fleming elérhetőségeit és már indult is Bonesért.
- Booth itt van? - loholt be Hodgins, láthatóan idegesen.
- Épp most ment el. Miért, mi a baj?
- Megvizsgáltam a bomba maradványait és a csatornafedőt. Kis hatótávolságú, távirányítással robbantható. Csak lenyomod a piros gombot, és bumm! - magyarázta. A rá meredő szokatlanul értetlen pillantásokból kivette, hogy folytatnia kell a magyarázatot. - Ez azt jelenti, hogy a robbantó a közelben volt. Azt a hullát tényleg Boothnak címezték.
Angela és Cam arca megkövült. Az események nem alakultak túl kedvezően.
- Máris felhívom Brennant. - szólalt meg Angela.
- Én pedig megszerzem a közelben lévő térfigyelő kamerák felvételeit. Hodgins, be tudnál számolni részletesebben is arról a bombáról?
- Házi gyártmány, a hatókör max két-háromszáz méter.
- Szép munka! Van miből kiindulnunk. - azzal Cam és Hodgins kiviharzottak.
--
Brennan telefonja megcsörrent. Épp Miss Fleming lakására tartottak Booth kocsijában. Felvette, és ahogy meghallotta Ange hangját, arca meghökkenést és egy cseppnyi aggódást tükrözött.
- Mi az Bones? Az agyasok találtak valamit? - kérdezte Booth.
- Igen, de azt hiszem, nem fogsz örülni neki. - felelte Brennan, és megvárta, míg Booth megállítja az autót egy csinos kertes ház előtt. - Hodgins bizonyítékot talált, amely arra utal, hogy a gyilkos azt akarta, hogy az áldozatot te találd meg.
Booth nem nézett Brennanre. Csak maga elé bámult. Aztán hirtelen mosolyogva Tempe felé fordult.
- Kösz, szép volt! - kiszállt a kocsiból. - Máris halad a nyomozás! - összedörzsölte tenyerét, és elindult a kapu felé. Bones teljesen összezavarodottan követte.
- Várj, Booth! Azt hittem, épp ez az, amitől tartasz.
- Tartok?! Bones, én semmitől sem tartok, oké? Pláne nem egy bohóckodó pszichopatától... - felelte.
- A coulrophobiád ennek ellentmond.
- Az meg mi? - kérdezte Booth ingerülten.
- Azt jelenti, hogy tartasz a bohócoktól.
- Mi? Ezt csak most találtad ki!
- Dehogy!
- Igaz is, a kitalált dolgok nem az erősségeid... - szúrt oda Booth.
- Minek, ha a tények a meghatározók?! A kivételes intelligenciám és nemzetközi elismertségem pedig arra enged következtetni, hogy...
- Hogy egy kicsit nagy az egód. - fejezte be Booth a mondatot. Brennan a homlokát ráncolta, és már készen is volt a válasszal de az ajtóban álló nő megakasztotta a vitát.
- Jó napot! Tudok valamiben segíteni, vagy csak azért jöttek, mert a házam kapuja megfelelő helynek tűnt az ordítozáshoz? - kérdezte a hölgy negédes mosollyal az arcán.
- Jó napot, a nevem Seeley Booth különleges ügynök, FBI. A társam, Dr. Temperance Brennan. John Billingates ügyében nyomozunk, ha jól tudom, maga jelentette az eltűnését.
- Igen. Miért, megtalálták?
- Ami azt illeti, igen. - felelte Booth.
- Meghalt. - jelentette Brennan türelmetlenkedve az ügynök háta mögül.
- Te Bones, megtennéd, hogy nem szólsz bele?
- Te akartad, hogy én is jöjjek! Ami azt illeti, talán szívesebben is lennék most a laborban, mint hogy veled vitatkozzak! Van még dolgom, például ott van az a B betű a koponyán.
- Mit kell még vizsgálni azon a B-n? Világos mit jelent!
- Mit? - kérdezte meglepetten Bones.
- Booth. - mondta Booth. Tempe szemei értetlenül meredtek rá. - Booth, a nevem. A címzés a hullán.
- Ha olyan jól tudod, akkor dolgozz csak te a laborban, én meg majd kihallgatom a nőt! - harciaskodott a doktornő.
- Jó! - vágta rá Booth indulatból. - Mi?! Szó sem lehet róla! Te nem tudsz kihallgatni egy gyanúsítottat!
- Te meg nem tudsz megvizsgálni egy csontot! - vágta ki Brennan. Az orra nagyjából tíz centire volt Boothétól. Mindkettejük szemében izgatottság és egy kis düh csillogott. Ekkor Booth elfordította tekintetét, és nagy meglepetésére Miss Fleming nem volt sehol. A kapuajtó zárva, az ablakok szintén, a függönyök behúzva.
- Szép volt, Bones! A gyanúsítottunk visszamenekült a kuckójába. - mutatott a házra Booth.
- Hé, ez ugyanúgy a te hibád, mint az enyém! - kiáltott vissza Brennan.
- Ne kezdd megint! Tudod mit, jobb lenne, ha nem is szólnál hozzám, míg vissza nem érünk a laborba!
- Jó! - felelte Brennan. Csendben, és az elbénázott kihallgatás terhével a vállukon visszamentek a laborba, nem is sejtve, hogy mi vár rájuk.
--
- Gratulálok, Booth ügynök, maga és a kis zseni barátnője elintézték, hogy Miss Fleming teljesen bezárkózzon! Beletelhet néhány napba, mire bármit is kiszedünk belőle! - tett szemrehányást az igen zabos Caroline Julian.
- Sajnálom, Caroline. - szabadkozott Booth. - De talán annyira mégsem szúrtuk el...
- Most viccel?! Jó ha a nő nem kér távol tartási végzést maguk ellen! - mondta gúnyosan az ügyésznő. - Na menjenek és végezzék a dolgukat! Lehetőleg úgy, hogy a továbbiakban nem nehezítik meg az enyémet.
Ahogy a szégyenkező és dühös Booth és a kissé értetlen Brennan elhagyták Caroline irodáját, Booth mobilja megcsörrent.
- Booth ügynök, azt hiszem, ezt látnia kell. - Sweets rekedtes, rémült hangja hallatszott a telefonból. - Jöjjenek a lakásomhoz. Találtam egy hullát...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Bones és Booth vitáján pedig behaltam 
Hajj hajj, Sweets az események sűrűjébe kerül :) Ez várós ;)
Nagyon tetszett a rész, köszi!