|
Sophie: Hét nap/1.
"Azt mondják, hét nap kell, hogy megtaláld az igaz szerelmet..."
1. nap
Dr. Brennan egy sikeres nyomozás lezárása után most a Jefferson intézetben tevékenykedett és dolgozott. Két rekesz csont volt előtte, azonban két különböző személytől származó csontok keveredtek bennük. Bren azon fáradozott, hogy összerakja mind a két csontvázat.
A többiek már nem voltak a laborban, inkább hazamentek és pihentek egy kicsit. Temperance tisztán emlékezett Angela búcsúzó szavaira:
- Miért kell neked mindig dolgozni?
Délután két óra lehetett, mikor végre befejezte a maradványok szétválogatását, és rádöbbent, hogy éhes. Összepakolt, és elindult a kocsijához. A parkolóba érve furcsán csöndesnek találta a környéket. Kissé vészjóslónak is érezte, de racionális énje felülkerekedett a megérzésein. Sajnos.
Egy fekete, sötétített ablakú autó farolt be elé, és Brennannek nem volt ideje reakcióra, mert valaki hátulról elkapta, és a következő pillanatban a kép elsötétült...
-------------------------------
- Nem veszi fel a telefonját, nincs a laborban, sem otthon... Mégis hol a fenében lehet?! - kiabált Booth.
- Reggel még itt volt. Ahogy ismerem akár még délig is dolgozhatott. - próbált segíteni Angela. Aggódott. Most mind a Jefferson intézetben gyűltek össze, hogy rájöjjenek, mi is folyik itt. Bizonyíték ugyan nem volt rá, hogy baj történt volna, de mind éreztek valami baljósat.
- Nem vall Dr. Brennanre, hogy csak úgy eltűnik. - vakargatta a fejét Sweets.
- Legutóbb... Mikor nem... Mikor nem jelentkezett a... Sírásó... - hebegte Hodgins. Nehezére esett megfogalmazni, hogy Bones talán most is a föld alatt van élve eltemetve. Az emlékképek túlságosan is fájdalmasan villantak a bogaras fickó fejébe.
- Nem! Ha a Sírásó lenne, már hívott volna minket. - mondta Booth idegesen. Hodgins arca valamelyest megkönnyebbülést tükrözött.
- Megvan! - kiáltott fel Cam. Hirtelen minden szem rá szegeződött. - Ha itt járt, talán a biztonsági kamerák felvételein találunk valami használhatót!
----------------------------------
Találtak is. A fekete kocsit, és a rendszámát mind megtalálták a felvételen, és a fekete ruhába öltözött fickót is. Látszólag egyedül intézte a dolgot.
Booth és egy pár FBI-os jelenleg azt az épületet próbálták átkutatni, ahol a rendszám alapján beazonosított fekete kocsi parkolt. Este volt már, így vigyázni kellett, nehogy az emberrabló a sötétben kisurranjon.
Booth azonban nem volt hajlandó egy-egy bejáratnál őrködni. Egyszerűen berontott. Sokáig bolyongott az épületben, szobaajtókat rúgott be, és szíve is egyre hevesebben vert. Ekkor hallotta meg a nevetést. Egy férfi nevetett. Elindult a hang irányába, másik két FBI-os társa menet közben csatlakozott hozzá.
Már biztos volt, hogy jó helyen járnak. Bentről beszéd szűrődött ki. Ekkor az egyik FBI-os berúgta az ajtót, és ugyanebben a pillanatban egy fegyver dördült, majd koppant a földön. Az emberrabló lőtt, majd pisztolyát elhagyva menekülőre fogta. A két FBI ügynök a nyomába eredt.
Booth szeme előtt a látvány teljesen elhomályosult. Odarohant a nőhöz, aki a falnál feküdt, összekötött kezekkel és bekötött szájjal. Lerogyott mellé és megpróbálta elállítani a vérzést.
- Nem, Bones! Ne hagyj itt... Ne hagyj itt, Bones... Kérlek... - magához ölelte a nőt. - Ébredj! Gyerünk!
Booth ügynök nem tudta, mit tegyen. Erre nem volt felkészülve. Ennek nem szabadott volna bekövetkeznie. A nő eszméletlenül feküdt a karjaiban és nem mozdult. Hiába simított végig ujjaival a gyönyörű arcon, hiába csókolta homlokon, ő nem mozdult.
- Kérlek, Bones... - suttogta. Már arra is képtelennek érezte magát, hogy beszéljen. Számára most nem létezett semmi, csak ő... Temperance Brennan, a társa, vagy még több is, az ő szeme láttára haldokolt. Az ő karjai közt. A kép elhomályosult, és az ügynök szemében egy könnycsepp jelent meg.
Nem sírt. Inkább csak a szíve vérzett. Utolsó elkeseredett kísérletként, mint a herceg a mesében, megcsókolta a nőt...
----------------------------
Angela zokogott. Mind kint ültek a váróban. A kétségbeesés teljesen úrrá lett a hangulatukon. Az orvosok odabent már órák óta dolgoztak, küzdöttek Brennan életéért. Cam, Sweets, Hodgins, Angela, Booth... Mind megéltek már szörnyű dolgokat, de ami ma történt, azt képtelenek voltak felfogni.
- Seeley... - állt fel Dr. Saroyan. Az FBI ügynök nem volt képes egy helyben maradni. Folyamatosan járkált, lehajtott fejjel. Cam odalépett hozzá, és megölelte. Érezte a férfi abnormális szívritmusát, látta, hogy minden porcikáját majd szétveti az aggodalom. Hasonló képpen érzett, de azt mégsem tudhatta, mi játszódik le Booth fejében. Arról fogalma sem volt. - Bármi is lesz, az nem a te hibád. Megértetted? - suttogta, majd elengedte a férfit.
Ekkor az ajtó kitárult, és egy kék köpenyes orvos lépett ki rajta. Minden szem rászegeződött, szinte hallani lehetett ahogy négy szív egyszerre dobban, és az ötödik szinte megdermed...
- Sajnálom. - szólalt meg a doktor. - Nem tudtuk megmenteni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
NANA!
Meglátom mit tehetek a gyors feltöltés érdekében 
"Nem sírt. Inkább csak a szíve vérzett."
ez a kedvencem. Nagyon jó:)