|
hullaviasz: Hulla pelyhes/1.
December 19-én, közel a karácsonyhoz, a globális felmelegedés miatt még nem szokott havazni. Még szerencse, hogy ez egy fanfiction, és mindent úgy alakíthatok, ahogy szeretnék, illetve ahogy a hatás megkívánja. Elvégre, ha a két évvel ezelőtti időjárás miatt nem tudnám megírni a történetemet, elég bosszús lennék.
De mint mondtam, a fikció világában a csapadékképződés is behódol akaratomnak, ezért teljes nyugalommal jelenthetem ki, hogy December 19-én, szombaton, közel a karácsonyhoz, sűrűn, és nagy pelyhekben hullt a hó.
Max Keenan éppen sétálgatott, és gyönyörködött a hófödte táj szépségében. Az Andokban a nagy magasságok miatt rengeteg hó esett, és borzasztó vihar alakult ki. Még szerencse, hogy imént említett hősünk Washingtonban volt.
Ahogy sétálgatott, azon törte a fejét, hogy mit vegyen a gyerekeinek karácsonyra. Russnak mondjuk…hát erre nincs ötlete. Akkor Russ nevelt lányainak…hát ez még nehezebb kérdés. Temperance? Ennél még az is könnyebb kérdés, hogy vajon melyik elemen alapul az élet a legközelebbi olyan bolygón, ahol ufók laknak. Max azon sem lepődött volna meg, ha a lánya elfelejti, hogy karácsony van. A születésnapját is elfelejti. A hétvége sem érdekli. Csak a munkával foglalkozik, semmi mással. Akkor meg miféle ajándékot vegyen neki? Egy hullakereső kutyát? Egy gyertyát hullaviaszból? Egy üveg(szem)golyót? Egy kürtős(térd)kalácsot? Egy sípcsontot?
Amint ezen gondolkodott, észrevett egy hatalmas méretű hóembert. Abbahagyta az önmarcangolást, és kíváncsian szemügyre vette. Kicsit közelebb ment hozzá. A hóember majdnem egymagas volt vele. Ahogy elmélyülten tanulmányozta a hólétesítményt, arra gondolt, hogy be kéne másznia hozzá a kertbe. Ugyan már, torkollta le magát, ez magánterület. Még a végén azt hiszik, hogy rosszban sántikál. Úgyhogy a kerítésen kívülről figyelte tovább a hóembert. Egyszer csak leesett a feje. (Mármint nem Maxnek, hanem a hóembernek.) Max valami furát vett észre: a hóember testéből kiállt valami sötét. Max nem bírt tovább ellenállni a kísértésnek, és a kíváncsiságtól vezérelve bemászott a kertbe, hogy közelebbről is szemügyre vegye az óriási, emberformájú hókupacot.
A szemei tágra nyíltak: ami a hóemberből kiállt, az egy emberi gerinc volt. Felkapta a hóember fejét, és óvatosan elkezdte szétszedni. Lassan szedegette le a hórétegeket, és végül beigazolódott a sejtése: a fej belsejében egy koponya volt. Óvatosan letette a hóember elé, és előszedte a telefonját.
- Boldog karácsonyt, Tempi – dünnyögte, miközben a lánya számát tárcsázta.
Egy darabig kicsengett, aztán Tempe felvette. Biztos ennyi időbe tellt, amíg lehúzta a kezéről a gumikesztyűt, gondolta Max.
- Brennan – hallatszott a vonal túlsó végéből.
- Szia Tempi, én vagyok az, apa… – kezdte Max, de Tempi félbeszakította.
- Szia apa, ne haragudj, de most egy 1500 éves holttestet vizsgálok, lehet, hogy egy bizánci herceg az.
- Tudom, hogy nagyon fontos, amit csinálsz, de hidd el, amit mondani szeretnék…
- Tudod mit, apa, menjünk el ebédelni ma délben, és majd akkor megbeszéljük.
- De hát egy hu…
- Tudom, hogy hull a hó, de ezt az ebédnél is megbeszélhetjük.
- De a hóemberben volt egy…
- Egy hóember sem lehet fontosabb, mint egy 1500 éves régészeti lelet. Majd megbeszéljük az ebédnél. Szia! – azzal letette a telefont, mielőtt Max kinyithatta volna a száját.
Reménytelen, csóválta a fejét. „Majd az ebédnél.” Ezek után ebéd? Nézett Max a koponya irányába. Ha nem gyújtottam volna fel két embert, ez bizony megviselne…
Na de valahogy be kéne jelenteni, hogy egy hulla van betemetve egy óriási hóemberbe. Nem csoda, hogy Tempi bestseller író, ha nap mint nap ilyesmit lát, töprengett Max. Ekkor eszébe jutott valami. Ha a lányát nem lehet elérni, szól valaki másnak. És már tárcsázta is a számot.
- Booth – szólt bele az FBI ügynök.
- Hello, Booth, itt Max. Van egy…
- Bocs, Max, de épp itt állok egy sorozatgyilkos háza előtt egy csapat kommandóssal. Nem beszélhetnénk meg később? Majd visszahívlak, ha befejeztük az akciót.
Azzal meg se várva Max válaszát, Booth letette. Ez nem igaz, dühöngött Max. Nincs olyan élő ember, akit el lehet érni szombaton? Már nem volt ötlete, hogy kit hívjon fel. Másszon el a rohadt rendőrségre, miközben a lánya, és leendő veje az FBI-nak dolgoznak? (Semmi nem utalt arra, hogy Booth Max leendő veje lenne, csak épp a vak is látta.) Végül elhatározta, hogy tesz egy utolsó próbát. Tárcsázott, és vett egy nagy levegőt.
- Brennan.
- ITT OSZLADOZIK EGY HULLA AZ ORROM ELŐTT, EGY HÓEMBERBEN! – üvöltötte Max a telefonba, hogy lányának esélye se legyen félbeszakítani. Miután közölte a fő mondanivalóját, már normális hangerővel folytatta – Ha nem tudsz jönni, akkor küldj valakit.
- Oké, apa, máris szólok Boothnak, és megyünk – válaszolta meglepetten Brennan.
- Booth most épp egy sorozatgyilkos házában kommandózik, úgyhogy ne nagyon csörgesd meg – javasolta Max – De nekem azt mondta visszahív, majd akkor szólok neki.
- Rendben – felelte Temperance – Szia, apa.
- Szia kicsim – búcsúzott Max, és letette a telefont.
Sóhajtott egy nagyot majd a koponyához fordult.
- Szerinted mit vegyek neki karácsonyra?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
utána fetrengtem még egy kicsit, végül elmentem hóembert építeni hátha erre jön Booth.
Végül is egy ficcben bármi megtörténhet nem?
és örömmel konstatálom, hogy minnél többet írsz annál zseniálisabban ötvözöd a kihagyhatatlan Viasz humort az elmés nyomozással.
Eeez zseniális :) Megint :) Gratula! :)