|
Sophie: Hét nap/2.
- Sajnálom. - szólalt meg a doktor. - Nem tudtuk megmenteni.
Mi történik? Miért forog a világ? Itt a vége mindennek? Így kell lennie hiszen innen nincs tovább... Kivéve, ha... Ha ez álom, de akkor most fel kellene ébredni. Ez az. Ez az egyetlen magyarázat. De miért nem ébred már fel? Miért?!
Egy pillanatra úgy látszott, Booth most fejbe lövi, vagy agyonveri az orvost. De nem történt semmi. Semmi. A levegő elfogyott a váróban. Mind az öten fuldokoltak. A csönd belemarkolt a szívekbe. Fájdalom. Kétségbeesés. Ez nem álom volt, hanem a valóság...
2. nap
Cam az egész csapat számára elintézte, hogy szabadnapot vehessenek ki. Ő maga sem volt hajlandó dolgozni. Vagy inkább képtelen volt rá. Nem is tudták igazán, hogyan telt el a nap. A laborban voltak. Mind azt várták, hogy Dr. Brennan egyszer csak besétál, elnézést kér a késésért, és nekilát a munkának.
Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, mikor Wendell megjelent a laborban, hogy megbeszélje a túlórák díját Dr. Brennannel. Azonban a doktornő helyett Angelát találta az irodában, amint az asztalon lévő tárgyakat nézegeti. Háttal állt.
- Angela? - szólította meg. A nő megfordult, és Wendell szembe találta magát két vöröslő, bedagadt, kisírt barna szemmel. - Mi a baj...?
Angela képtelen volt felelni. Csak rázta a fejét, levegő után kapkodott, majd ismét kitört belőle a sírás. Kezében Brennan kávésbögréjével átölelte Wendellt, aki értetlenül nézett maga elé, és egyre rosszabb előérzete volt.
Ekkor lépett be Cam, akinek arcán szintén hasonló nyomok látszottak.
- Angela... - a nő finoman lefejtette a kezeket a gyakornokról. - Hodgins téged keres. - mondta, mire Ange némán bólintott, elvette Cam kezéből a papír zsebkendőt, és elsétált.
- Dr. Saroyan... Mi történik itt? - Cam összeszorította ajkait, és körülbelül egy percig nyeldekelte a mondanivalóját.
- Dr. Brennant... Tegnap... Lelőtték. - az utolsó szót alig suttogta. Még volt egy nyilvánvaló kérdés az antropológus jelenlegi állapotát illetően, de erre a nő arca megadta a választ. Wendell nem tudott mit mondani. Csak átölelte a főnökét.
--------------------------------
Egy férfi bolyongott a félhomályban. A nap már lemenőben volt. Kissé dülöngélve haladt, kezében egy üres üveg volt, amely azonban korábban is csak töredékét tartalmazta az alkoholmennyiségnek, amit a férfi aznap megivott.
Egész nap csak ide-oda andalgott, céltalanul, ám most hirtelen egy nagy, fehér falú épület előtt találta magát, a tetején egy kereszttel. Az üveget ledobta a földre, és besétált.
A feszület az oltár fölött mintha egyenesen neki lett volna oda téve. Lassú léptekkel haladt Krisztus felé, majd mikor az oltár elé ért, térdre esett, és elkezdett beszélni.
- Miért... - suttogta először maga elé, majd felkiáltott, mintha azt akarná, hogy az Úr maga is meghallja amit mond. - Miért?! Miért kellett elvenned?
Választ nem kapott. Csak térdelt, és várt. Nem tudta, mire. Zúgott a feje, részben az alkoholtól, részben a történtektől. Aztán egy idős pap bukkant fel a háta mögött.
- Segíthetek valamiben, gyermekem? - kérdezte jóindulatúan. Booth összekaparta magát, felállt, és a pap mellett eltántorogva még odalökte:
- Kösz nem... Ámen.
---------------------------------
A csapat Angela óriás monitorja előtt ült, és videókat néztek. Videókat, amiken még mindenki boldog volt. Aztán Hodginsnak beugrott valami:
- Végül az FBI elkapta azt a szemetet, nem?
- Igen. Igen, elkapták. Most a fogdában ül, a tárgyalásig. - felelt Cam nem kis bosszúvággyal a hangjában.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
De inkább örülök, hogy egy ilyen ficcet is olvashatok ahol elvesztjük az egyik legfontosabb szereplőt és, hogy ki, hogy reagál rá!Én is gondolkoztam, hogy a ficcemben végül Brennan-t kinyírom de csak megfordult a fejemben, mert folytatni akartam meg kicsit fura lett volna.Mindenesetre KK
szegény mindenki.. tejóég és Booth, őt nagyon sajnálom!! bár ez csak egy kitalált történet, ennek ellenére nagyon is igaz, hogy az élet sokszor igazságtalan. én várom a csodát, és reménykedem a happy endben. 
nagy gratula az íráshoz és 
Valami über szörnyüségben kívántam kifejezni a dolgot de aztán csak bevillant az idézet! A szerelmet nem lehet egy hullában megtalálni, max ha a zsebébe varrják így rájöttem, hogy a dokinéni feltámad!
De Booth? Na, kérem az telitalálat volt...
Templom és vallás! Igen ez Selley!
Grat.
KK