|
o.n.: Fogva tart a múlt/4
BOOTH
- Édesem! Hoztam neked szendvicset – nyitott be Angela Brennan irodájába.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes – válaszolta barátnője. Belekortyolt a kávéjába és újra a számítógépe felé fordult, de Angelát nem tudta ilyen egyszerűen lerázni.
- Hányadik kávét iszod? – kérdezte gyanakodva.
- A harmadikat, de nem számít, mert koffeinmentes.
- Értem – Angie az íróasztalhoz ment és csakazértis letette rá a szendvicset. A másik kezében a bébihordozót cipelte, amelyben kisfia békésen aludt. – Ha már veszed a fáradtságot és odafigyelsz arra, hogy milyen kávét iszol, akkor az is eszedbe juthatna, hogy mennyire fontos a rendszeres étkezés.
- Az érvelésed meggyőző – ismerte el kelletlenül Brennan. Kibontotta a szendvicset és beleharapott. – Csokikrémes – mosolyodott el halványan az első falat után.
- Gondoltam, jól jönne neked egy kis extra boldogsághormon – azzal óvatosan, hogy fel ne ébressze Michaelt, letette hordozót és igazának teljes tudatában befészkelte magát az egyik kényelmes fotelbe.
- Jared mit csinál? – kérdezte Brennan.
- Elaludt a kanapémon. Miért nem mész haza aludni egyet te is?
- Nem hagyom itt Jaredet. És te?
- Nem hagylak itt téged – felelte tömören Angela. – Nem kell tagadnod, hogy gond van, édesem. Minden nő kiakadna azon, ha a pasija az exével menne éjszakai bevetésre.
- Így volt racionális. És nem értem, miért kellene féltékenynek lennem. Tudod jól, hogy nem vagyok a monogámia híve.
- De a jelenleg benned tomboló hormonok igen.
Brennan kénytelen volt belátni, hogy barátnőjének igaza van. Megint. Mióta Booth közölte vele a döntését, hogy Hannah-t viszi Anacostiába, úgy érezte, mintha érzelmei vad táncot járnának benne. Azt tette, amit ilyenkor mindig szokott: elmerült a munkájában, hogy lecsillapítsa őket, ám bármennyire is igyekezett, nem sikerült.
- Veszekedtünk – mondta halkan.
- A legjobbakkal is megesik – nyugtatta Angela. – Figyelj ide, Brennan. Booth-nak van ez az elképesztően erős védelmező ösztöne, ezzel te is tisztában vagy. Most egyszerre rabolták el Padmét, borult ki az öccse és bukkant fel újra Hannah, vele együtt pedig a régi érzései. Nem kevés aggódnivaló ez egy embernek. Booth csak megpróbálta minimalizálni a helyzet így is jelentős kockázatát azzal, hogy itt hagy téged és a babát, ahol legalább ti biztonságban vagytok.
- Eltúlozza ezt az egészet.
- Nem. Ezúttal nem. Booth ilyen volt, és mindigis ilyen marad. Ha el tudod ezt fogadni, ha ezzel együtt, vagy talán épp ezért szereted, akkor ne ródd fel neki.
Egy ideig csak Michael egyenletes szuszogása törte meg a csendet. Tempe eltöprengett a hallottakon. Nem fért hozzá kétség, hogy mi a válasza, és kezdte már sejteni, mennyire megbántotta a férfit. Emellett megfogalmazódott benne egy kérdés.
- Szerinted Booth még mindig szereti Hannah-t?
- Egy része mindig szerelmes lesz belé.
- Mekkora része? – kérdezte Brennan bizonytalanul.
- Ha arra számítasz, hogy százalékot tudok neked mondani, akkor csalódnod kell. De azt tudom, hogy pontosan akkora, amekkora részed neked is szerelmes Sully-ba.
Ismét hallgattak egy sort.
- Te mit tennél most a helyemben, Ange?
- Nem küzdenék folyton a függetlenségemért. Hagynám, hogy néha Booth irányítson. Ez már nem csak rólad szól, édesem.
Booth berúgta a ház ajtaját és előreszegezett pisztollyal nézett be az előszobába. Nem látott senkit, ezért a fejével intett Hannah-nak, aki eddig mögötte lapult a ház falához simulva. Most már ketten vették szemügyre a folyosószerű helyiséget, miközben apró lépésekkel araszoltak előre. A folyosó mindkét oldalán ajtók sorakoztak, három-három. Az Angela által talált alaprajzból tudták, hogy a folyosó végén, velük szemben levő ajtón keresztül jutnak le a pincébe. Azt gyanították, hogy Padmét ott tartják fogva. A sötétben is jól kivehető volt, hogy a pince ajtaja most félig nyitva van, de nem hallatszott semmilyen hang.
- Szerintem megneszelték, hogy jövünk – mondta halkan Booth Hannah-nak. – Tartsd nyitva a szemed – A nő bólintott.
Balra a második ajtó nappaliszerű szobába nyílt. A tévé villódzó fénye gyéren világította meg a berendezést, de senkit sem lehetett látni odabent. A készülék hangját lenémították. Booth intett Hannah-nak és belépett a szobába. Amikor a seregben szolgált, a kiképzésen megtanították rá, hogyan használja rossz látási körülmények között a többi érzékszervét. Vaksötétben is meghallotta volna a mögötte zizzenő ruha hangját, hátra sem kellett néznie, hogy tudja, honnan várható a támadás. Jobbra ugorva villámgyorsan kitért a lesújtani készülő férfi elől, majd megpördült, hogy szembeforduljon az ajtó mögött rejtőzködő alakkal, de célozni már nem volt ideje.
A tagbaszakadt maffiavezér ökle közeledett felé, Booth reflexszerűen elhajolt előle, és felegyenesedve máris visszaütött. A férfi arcát találta el, akit emiatt egy pillanatra elvakított a fájdalom, így az ügynöknek lehetősége volt még egy ütésre, azt a gyomrába vitte be. A maffiavezér összegörnyedt, Booth azon nyomban mögé került, hátracsavarta a kezét és már rá is kattintotta a bilincset. A másik felét a radiátor csövéhez rögzítette. Mivel más nem volt a szobában, a férfi érdes hangon sorolt káromkodásaival és fenyegetéseivel mit sem törődve visszament a folyosóra és bezárta az ajtót a benne talált kulccsal.
- Váljunk szét – javasolta a nőnek.
- Lemegyek a pincébe és megnézem, ott van-e Padme – szólt Hannah.
- A másik kettő még a házban bujkál, légy óvatos.
- Mint mindig! – vágta rá a nő a szokásos válaszát. Még el is mosolyodott, pedig a helyzetük igazán veszélyes volt.
Hannah belépett a pince ajtaján. A háta mögül hallotta, amint Booth sorra nyitogatja a szobák ajtaját, hogy ellenőrizze, van-e bent valaki. Ő maga kitapogatta a villanykapcsolót a falon, de hiába kattintotta fel többször is, semmi sem történt. Szeme lassan szokta meg a sötétséget. Óvatosan lépegetett le a lépcsőfokokon. Ahogy eltávolodott az ajtótól, a folyosóról beszűrődő fényben már ki tudta venni, hogy a pince tele van leselejtezett bútorokkal. A hideg futkosott a hátán, mert tisztában volt vele, hogy a két férfi bármelyik szekrény vagy fotel mögött rejtőzhet. Élesítette a fegyvert és a földön kuporgó nő felé indult, akit ebben a pillanatban vett észre. Gyorsan leguggolt mellé és látta, hogy a szája be van kötve. Elkezdte kioldozni a csomót, de az nehezen engedett.
- Padme? – kérdezte. A nő bólintott. – Az FBI-tól jöttem, kiviszlek innen.
Ez ugyan nem volt teljesen igaz, de ez nem a hosszú magyarázkodások ideje volt. Arra ráérnek majd, ha végre biztonságban lesznek. Padme szeme rémült volt, és ahogy meg tudott szólalni, máris figyelmeztette Hannah-t:
- Mögötted!
Hannah hátrafordult a kibiztosított pisztollyal a kezében, és ahogy meglátta a közeledő férfit és a rá meredő fegyver csövét, nem gondolkozott, hanem ösztönösen meghúzta a ravaszt. A vállán találta el a maffiózót, aki kiejtette kezéből a fegyverét, azonnal összeroskadt és nem mozdult többet. Hannah odaugrott hozzá, elrúgta a fegyvert a pince másik sarkába, aztán megbilincselte a támadót. Miután ezzel végzett, kitapintotta a pulzusát. A nyaki ütőerén érezte, hogy ver a szíve. Nem halt meg, és a sebe sem tűnt olyan súlyosnak.
- Van még lent valaki? – kérdezte Padmét, aki nemet intett. Hannah fellélegzett.
Már hallotta is Seeley hangját:
- Hannah?
- Jól vagyunk! – kiáltotta vissza. – Egyet lelőttem, de nem halt meg, csak elvesztette az eszméletét. Megtaláltam Padmét, életben van.
Ahogy Booth-ban tudatosult, hogy már csak egy maffiózót kell keresnie, belökte az utolsó ellenőrizetlen szoba ajtaját, és már meg is látta. Szemben állt vele, rezzenéstelen arccal, elszánt tekintettel, lövésre készen tartott fegyverrel. Az ügynöknek nem volt választása. Egy röpke pillanatra lehunyta a szemét, és lepergett előtte az élete. Összekuszálódott érzelmei rendeződtek, hogy ráébredjen, mennyire szerelmes. Bonesba. Érte tesz mindent, és természetesen a lányukért, és nem utolsósorban Parkerért. Hozzá tartoznak és ő is hozzájuk, minden cselekedetével őket óvja, védelmezi. Bármi áron. Kinyitotta a szemét és meghúzta a ravaszt. Szíven találta a vele szemben álló maffiózót. Mire elterült a földön, már nem volt benne élet.
Kivitték Padmét a házból, Hannah beszállt vele az autó hátsó ülésére és átölelte. Booth erősítést és helyszínelőket kért rádión, akik kisvártatva meg is érkeztek. Tájékoztatta őket a történtekről, majd beült a kocsiba és a kórház felé vette az irányt. Útközben időnként aggódva hátranézett a két nőre. Hannah Padmét kérdezgette, hogy nem-e tört el, vagy vérzik esetleg valamije, de ő mindenre csak a fejét rázta. Egyetlen szót mondott csak: „Jared”.
- Elkanyarodunk a Jeffersonian felé és felvesszük őt, rendben? – Padme alig észrevehetően bólintott.
Az Intézethez érve Booth hamar leparkolt és kiugrott a kocsiból.
- Maradjatok csak itt, szólok Jarednek. Bevisz titeket a kórházba, mi meg majd utánatok megyünk Bonesszal – mondta a két nőnek és már sietett is az öccséhez, hogy közölje vele a jó hírt. De akit igazán akart látni, ölelni, érezni, az nem volt más, mint Bones, ezért, miután beszélt Jareddel, az irodájába ment.
- Booth! – a nő felugrott az asztala mellől, amikor meglátta szerelmét. – Booth, igazad volt, nem kellett volna erősködnöm, hogy veled menjek…
A férfi nem hagyta, hogy befejezze a mondatot, odament hozzá és megcsókolta olyan gyorsan, hogy Bonesnak szinte meglepődni sem maradt ideje. Az elmúlt napokban felgyülemlett érzései kitörni készültek belőle: a feszültség, az aggodalom, a harag, és a mindezeknél erősebb szerelem. Átfogta a nő derekát, magához húzta, hogy testük egymáshoz simuljon. Megérezte remegésében a vágyat, ami őt is hatalmába kerítette. Miközben egyre csak csókolta, lecsúsztatta kezét a fenekére, hogy aztán újra felfelé simítva a testén elkezdje lehúzni a felsőjét. Ám ekkor ő visszahúzódott, hogy ajkaik szétváljanak.
- Booth, kérlek…
A férfi zihálva nézett rá. Komolyan tartott tőle, hogy félbe kell szakítania, amit elkezdett, és bele sem akart gondolni, mi lenne ennek a következménye a kapcsolatukra nézve.
- Kérlek, legalább az ajtót zárjuk be, nehogy valaki ránk nyisson.
Az ügynök megkönnyebbülve ugrott oda az ajtóhoz, hogy ráfordítsa a kulcsot. Miután a függönyt is elhúzta, Bonesra nézett. A nő majdhogynem futva tette meg a köztük levő párlépésnyi távolságot, hogy odaérve egyetlen szó nélkül átölelje a nyakát és szenvedélyesen megcsókolja. Booth viszonozta a csókot és az ölelést, azonban amikor a nő elkezdte volna levenni a ruhát magáról, megfogta a kezét. Ő akarta diktálni a tempót, ő akarta irányítani az eseményeket. Bones megértette ezt, és ezúttal hagyta, hogy így legyen. Lazán leengedte kezeit és rátette szerelme csípőjére. Rábízta magát a férfira, bárcsak mindig így tett volna.
Booth minden pillanatot ki akart élvezni. Hátrahajtotta a nő fejét és végigcsókolta meztelen nyakát. Hallotta, ahogy a nevét suttogja, és ez csak még jobban feltüzelte benne a vágyat. Lassan a blúza alá nyúlt, és ahogy ujjaival végigcirógatta a bőrét, érezte, hogy libabőrös lesz tőle. Amikor a tenyerébe fogta keblét, Bones már alig tudott megállni a lábán. Booth-nak épp ez volt a célja. Kibújtatta a felsőjéből és lefelé nyúlt, hogy a szoknyáját felhúzva végigsimítson a combján. Egyúttal felemelte szerelme lábát, hogy a teste köré kulcsolódjon. Ahogy két kezével kissé megemelte a nő csípőjét, ő ösztönösen köré fonta a másik lábát is. Szó szerint, teljesen elvesztette a lába alól a talajt, de nem is akart visszatérni a földre. Két kezével kapaszkodott a férfiba, aki egy hosszú percig így tartotta, majd a kanapéhoz lépkedett és gyengéden ráfektette.
Épp csak annyira emelkedett fel, hogy megszabaduljon a ruháitól, és ahogy meztelen mellkasuk egymáshoz ért, mindketten érezték, hogy ugyanaz a vágy tüzeli őket, ugyanaz a láz forrósítja testüket. Booth csókjaival borította be a nő puha bőrét, mielőtt egyesült vele. A szenvedélye egyre gyorsabb tempóra ösztönözte, vad ritmusra késztette, ami nem csitult az utolsó gyönyörteljes pillanatig. Ezután addig tartotta karjaiban szerelmét, amíg mindkettejük szapora légzése lassan csendes sóhajtásokká nem szelídült.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
, most jutottam csak el a te ficcedig és mivel van még ötleted így hát KK, gratula
Nagyon szépen csavartad a szálakat. Annyira jellemzőek voltak a karakterek, minden a helyén volt. Bones függetlensége, Angela érvei, Hannah mosolya, Booth, amint lepergett előtte az élete. Csodálatos, remek, profi! Hatalmas nagy GRATULA!!
Köszi olvasó :) Jó, hogy újra itt vagy :)