|
Sophie: Hét nap/3.
Igen, elkapták. Most a fogdában ül, a tárgyalásig.
3. nap
A kanapén, Angela irodájában három ember aludt: Sweets, Hodgins, és a szoba tulajdonosa. Éjszakába nyúlóan moziztak, de az álmok világa végül magához édesgette őket. Csak Camille kelt korábban, tipikus főnök-alkat volt.
Ő már tízkor fent volt. Most dél körül járt az idő. Mikor ismét visszatért Angela irodájába, azt látta, hogy a nő Hodgins karjaiban alszik. Jack már ébren volt. Fejével Sweets felé intett és halkan suttogta a belépő Camnek:
- Olyan mint egy kisbaba. - Cam halványan elmosolyodott.
- Nem tudtok valamit Booth-ról? - kérdezte aggódva.
- Nem láttuk. - felelt halkan Hodgins.
- Remélem nem csinál semmi... - Cam elakadt. Villámcsapásként érte a felismerés. - Hülyeséget! - fejezte be a mondatot, majd kiviharzott.
--------------------------------
- Örülhetsz, hogy itt ez a rács! - mordult a fogdában ülő vigyorgó pasasra Booth. Úgy érezte azzal, hogy idejött, végre ismét célt állított maga elé – a bosszút. A fickó felröhögött.
- Hááh, most már úgyis vége! Kiderült, hogy a nagy Temperance Brennan sem halhatatlan de nem ám! - kiáltozott. Szemei őrülten villogtak. - Tudja miért? Tudja? - a rácshoz táncolt. - Mert én... Megöltem! - nagy hiba volt ezt kimondania, Booth megragadta a ruháját, és egy rántással a rácshoz ütötte a fickót, míg másik kezével pisztolyt szorított a homlokára.
- Te mocskos féreg, szétloccsantom az agyadat! Miért épp őt?! Válaszolj! Akkor talán kegyelmes leszek és gyorsan öllek meg! - kiáltott, és még párszor a rácshoz verte. Kibiztosította fegyverét, és... Ekkor lépett be Cam.
- Booth, ne! - kiáltott. Az ügynök elengedte a fickót, aki visszarogyott a cella sarkába. A fején vérző seb tátongott.
- Megölöm! - kiáltott az FBI-os. Ahogy a gyilkosra nézett, újra maga előtt látta azt a jelenetet. Bonest, ahogy a karjaiban fekszik, és ő tehetetlen. Ahogy ott térdel, minden egyes ki nem mondott gondolat és érzés teljes súllyal nehezedik a szívére, és ő csak szorongatja a nő kezét, reményvesztetten. Gyűlölte és szánalmasnak érezte magát, amiért nem tudta megmenteni...
- Megölöm! - kiáltotta még egyszer.
- Ne tedd, Seeley! Nem éri meg! Holnap lesz a tárgyalás, és úgyis elítélik! Vége van, Booth! - próbálkozott Cam. Régi barátja igazán megijesztette. Az a fajta csillogás korábban még soha nem látszott a szemében, ami most. Bosszúvágy, vadászösztön... Dr. Saroyan elhitte róla, hogy gyilkolni fog. A probléma az volt, hogy Booth is elhitte magáról.
- Ereszd le a fegyvert! Brennanért... - kapaszkodott az utolsó cérnaszálba a doktornő.
A rab most csendben volt. Csak nézett a pisztoly csövébe, remegő ajkakkal. A vérszomjas tekintet halálfélelmet keltett benne. Szinte érezni lehetett, ahogy a feszültség tetőfokára hág... Aztán Booth meghúzta a ravaszt. A rab összerándult, és halk visítást hallatott. A golyó a falba csapódott a férfi feje fölött. Cam fellélegzett.
- Köszönöm... - suttogta. A férfi elviharzott mellette, de még odaszólt:
- Nem tanúskodom a tárgyaláson.
-----------------------------------
Cam végre utolérte a felbőszült bika módjára törtető FBI ügynököt. Ujjai még mindig a fegyvert szorongatták.
- Seeley, kérlek, várj!
- Mire várjak? Mégis mire?! - fordult szembe a nővel.
- Ott kell lenned a tárgyaláson! - próbálta győzködni.
- Azt a mocskot nélkülem is elintézik! - próbált újra elsétálni.
- Mitől félsz, Seeley? - kérdezte Cam halkan. Ismerte már eléggé a férfit. Booth lassan megfordult. Odalépett a nőhöz, és tekintetét az övébe fúrta.
- Elég volt egyszer átélni, érted? Nem teszem meg még egyszer! - mondta, majd kocsiba ült, és elhajtott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
de Gratu..
Na, ilyen egy alfahím!
Kár, hogy nem nyírta ki vagy csapkodta meg jobban....
KK