Reggel. Néhányan úgy gondolják ez a nap legszebb része. A korai reggel nézni a napfelkeltét, vagy gőzölgő kávét inni egy csodás reggelen, esetleg a kedvesünk karjaiban ébredni. Egy valami biztos. Mindenkinek máshogy kezdődik a reggel. Vannak, akik idegesen munkába indulnak, vannak, akik a gyerekeiket viszik az iskolába, és vannak olyanok, akik ameddig csak lehet húzzák a lóbőrt. De van, mikor félelem költözik a reggelünkbe; egy nagyon, nagyon nyomasztó félelem, ami a lelkünk legmélyéről halk, ijesztő dallamával próbál befurakodni életünk pillanataiba.

Booth nem aludt egy percet sem ezen az éjszakán. Agya megállás nélkül zakatolt. Sokféle eshetőség eszébe jutott, s mikor egy kicsit eluralkodott rajta az aggodalom, ránézett a karjaiban fekvő nőre, és ez a nyomasztó érzés a semmibe repült. Milyen nyugodt, mikor alszik… az ember azt gondolná, hogy minden teljesen rendben van; gondolta Booth magában. Brennan eközben ébredezni kezdett. Nem akarta kinyitni a szemét, túl boldog volt ahhoz. Aztán őt is elérte a fájdalmas, lesújtó érzés, és szemei azonnal kipattantak. Kimászott az ágyból és a konyha felé vette az irányt, ekkor viszont meglepődve látta, hogy ez nem az ő konyhája, hanem Booth- é. Készített teát és Boothnak kávét és leült az ablak előtti asztalhoz. Szemeit lehunyta és emlékei előtörtek.

/Booth és ő Las Vegas- ban. Visszaemlékezett, hogy mikor kijött a fürdőszobából a Booth- tól kapott ruhában, a férfinek lesett az álla. Akkor először volt zavarban Booth pillantásától. Akkor kellett eljátszaniuk, hogy jegyesek. Furcsa érzésre lett akkor figyelmes Brennan, és mostmár tudja is, hogy mi volt az./ - majd elmosolyodott.

/Aztán mikor ott állak az ajtóban egy sötét esős éjszakán. A legelső ügyük közben mikor Booth kirúgta őt és a Jefferson- t. Jó néhány pohár után ott álltak egymással szemben, aztán egyre közelebb és közelebb voltak egymáshoz. Végül ajkuk összeért./ - majd újabb emlékkép ugrott be.

/Mikor ő és Booth a fagyöngy alatt álltak. Mikor Caroline feltétele abban az ügyben, hogy az apja külön szobában karácsonyozhasson a családdal a börtönben, az volt, hogy meg kellett csókolnia Booth- t, egy fagyöngy alatt. És a csók. Az a csók, amit meg kellett tennie a cél érdekében; legalábbis ennek tulajdonította akkor az egészet. De azóta sokszor felidézte azokat a pillanatokat. Mikor óvatosan magához húzta Booth- t, és megcsókolta. Egész testével beleremegett, de csak remélni tudta, hogy ezt csupán ő érezte./ - miközben Brenn emlékeit idézte fel, Booth az ajtóban állva nézte szerelmét. Egy rövid ideig nézte, utána odament hozzá és homlokon csókolta, majd leült vele szemben. Látta hogy Brenn csak neki készítette a kávét, és elmosolyodott.

• Köszönöm! – mondta Booth.
• Jó reggelt! – mondta Brennan, de mosolya nem szívből jött. Sokkal inkább szeretett volna visszafeküdni Booth- szal, és örökké úgy maradni.
• Nekem be kell mennem dolgozni. Délután kettőkor eljövök érted, és együtt megyünk Gordon Gordonhoz. Jó?
• Én is bemegyek ma a laborba. Inkább oda gyere kettőre. Van egy háromszáz éves csontvázam. Képzeld tegnap reggel beszéltem Zack orvosával és lehetséges, hogy nem sokára kiengedik az intézetből.
• Ez jó hír. Te Bones… mennyi az idő? – kérdezte Booth miközben a kávéját itta.
• Háromnegyed nyolc. De miért?
• Te jó ég. – mondta Booth miközben berohant a szobába. Nem kellett neki két perc máris a nyakkendőjével bíbelődött.
• Booth én majd bemegyek taxival a Jeffersonba! Gyere! Megcsinálom! – mondta Brenn, majd a férfi nyakkendőjére mutatott. A nő pillanatok alatt megoldotta a problémát, majd Booth megszólalt.
• Mire mennék nélküled?? – Brennan erre csak mosolygott.
• Inkább indulj, mert elkésel!!

Miután Booth kilépett a lakásból, Brennan is készülődni kezdett. Pillanatok alatt már a taxiba ült, és az intézet felé tartott. Hagyta, hogy gondolatai szabadon futkossanak a fejében. Próbálta lenyugtatni magát, és csak Booth szavaira gondolni. Arra hogy a férfi sosem hagyná el őt. Soha. Ebben az egyben teljesen biztos volt.

Az intézetben minden olyan volt, mint tegnap. Hodgins a bogarainál, Angela az irodájában a számítógépnél, a gyakornokok az asztaloknál mappákkal a kezükben, Cam pedig jelentést ír. Ő is felment az irodájába, s mikor beért minden olyan volt, mint ahogy hagyta. Átvette a köpenyét, lerakta a táskáját és indult is a háromszáz éves csontvázához. Annyira belemerült a munkájába, hogy észre sem vette hogy nagyon elrepült az idő, csak mikor Booth megjelent.

• Bones! Mit csinálsz még itt?
• Dolgozom Booth. Tudod ez a munkahelyem. Miért?
• Hát csak tudod Bones… három perc múlva két óra. Ettél te ma már egyátalán?
• Ohh… - gondolkozott el Brenn – ma még nem.
• Sweets felhívott hogy… ma még nem ettél semmit?? – kérdezte Booth, és közben megjelent Angela.
• Nem, de miért hívott Sweets?
• Azért hogy közölje, hogy Gordon Gordon lakására kell mennünk.
• Sziasztok! Minek kell nektek Gordon Gordon lakására mennetek?? – kérdezte Angela, bár szíve mélyén sejtette a választ.
• Nem fontos Angi! – vágta rá Brennan és Booth, szinte egyszerre.
• Nahhh… Bones akkor menj, szedd össze a cuccod. Mielőtt elmennénk a dili dokihoz, beugrunk a Royal Diner-be. Gyerünk! Szedd a lábad!!

Brennan bólintott, majd elindult az iroda felé. Angi is vele tartott. Az irodában aztán, ahol senki sem hallhatja őket, Angela megszólalt.

• Mi a fészkes fenéért kell nektek Gordon Gordonhoz menni? Booth megint lelőtt egy műanyag bohócot?
• Nem. Nem Angela, ez sokkal komolyabb.
• Mond már édesem! Kérlek.
• Az FBI- nál felmerült a szétválasztásunk. Lehet, hogy nem lehetünk többé társak.
• Te jó ég. Ezt nem tehetik veletek. De hogy történt ez mesélj! – mondta Angi, miközben látta hogy barátnője szemébe könnyek gyűlnek.
• Nem Angi erre most nincs időnk.
• Édesem mond el! Hidd el könnyebb lesz! Booth még tud várni. – Brenn nem igazán akarta, de tudta hogy Anginek igaza van. Az lesz a legjobb, ha elmondja.
• Tegnap el kellett mennünk Sweets- hez. És ő közölte, hogy az FBI attól tart, hogyha együtt vagyunk, és együtt is dolgozunk, akkor nem vagyunk eléggé hatékonyak és gyorsak. Meg azt is mondta, hogy el kell mennünk háromra Dr.Wyatt –hez és fél hatra, pedig vissza Sweets-hez és ott lesz Mr.Cullen is. Én nem akarok mással dolgozni Angi… csak Booth- szal.
• Tudom édesem… tudom. Ne aggódj minden rendben lesz. – mondta Angela miközben megölelte Brennant.
• Most mennem kell. – mondta Brennan kibontakozva az ölelésből.

Miután Booth és Brennan beszálltak az autóba, egyenesen a Royal Diner-be mentek. Ettek néhány falatot, majd elindultak Dr.Wyatt – hez. Az oda vezető út felettébb feszülten telt. Mindkettejük gondolata a szétválasztás körül forgott, hogy mi lesz ha…

• Bones ne aggódj! Minden rendben lesz! Oké?
• Én… én nem akarom, hogy szétválasszanak. Nem akarlak elveszíteni. – mondta egyre halkuló hangon. Érzelemmel teli hangjában valami olyan érzés kapott helyet, amit mindig próbál elnyomni.
• Nyugi… én nem hagylak el. Ha nem dolgozhatunk együtt, akkor is egy pár leszünk… egy család. – mondta Booth, majd leparkolt Gordon Gordon háza előtt.
• Megérkeztünk. – mondta bizonytalanul Brennan.

Néhány perc habozás után Booth kiszállt az autóból, és kinyitotta Brennannek is az ajtót. Majd bizonytalan léptekkel elindultak a hatalmas ajtó felé, és becsengettek. Rövid idő után kinyílt az ajtó, és egy régi ismerős jelent meg.

• Jó napot Booth ügynök! Magának is Dr.Brennan! – szólt jókedvűen.
• Üdv Gordon Gordon! – mondta Booth kisebb jókedvvel, mint az előtte szóló.
• Szép délutánt Dr. Wyatt! – mondta.
• Jöjjenek beljebb! – invitálta a ház belső részébe vendégeit.
• Kérnek esetleg egy kávét vagy teát?
• Én teát.
• És ön Booth ügynök? – kérdezte Gordon Gordon, miközben szemeivel a férfi arcát fürkészte.
• Nekem jó lesz a kávé. - Mondta Booth, és a dilidoki néhány pillanat múlva már ki is szolgálta őket, majd egy csésze tea mellett ő is leült az asztalhoz.
• Hogy hogy ismét az FBI- nál dolgozik? – törte meg a csendet Booth.
• A főzés mégsem az én világom. De a pszichológia… az már igen!
• Jah… a sok blablabla… - mondta Brennan, a szokásos undorral eme tudományág felé.
• Látom Dr.Brennan maga semmit sem változott. Ugyanolyan, mint volt. Még mindig utálja a pszichológiát, pedig el sem tudja képzelni mennyi mindenben volt igaza Dr. Sweet-nek!
• Igazán? És mégis miben?
• Tudják… elmesélte hogy maga visszautasította Booth ügynököt, később, pedig ő is magát. Egy hogy az egyik barátjuk elvesztése után jutottak el egészen odáig, hogy…
• Az ég szerelmére! – tört ki Booth – Nem azért vagyunk itt, hogy fájó dolgokról beszélgessünk. Ami volt elmúlt, nem kell háborgatni; most a jelen a fontos. Az FBI szét akar választani minket, és az, amit maga mond majd nekik nagyon sokat nyom a lapba.
• Látom Booth ügynök maga sem változott semmit… - kezdte Gordon Gordon, mit sem törődve a férfi előbbi kitörésével – Maga, mint mindig a lényegre tör. Hamar. És hogy vannak mostanában? – kérdezte miközben Brennanre nézett.
• Ezzel mire céloz? Arra hogy terhes vagyok? Vagy arra hogy Booth-tól??
• Ohh… igen Dr. Brennan. Pontosan. Maguk szerint helytálló az a feltételezés, hogy nem tudnának kellő hatékonysággal együtt dolgozni?
• Szerintem ezt nem gondolták át kellően. Nem tudom, mivel lenne másabb, ha Booth és én nem csak együtt dolgoznánk, hanem egy pár is lennénk?
• Igen érdekes dolgokat mond doktornő; és igen érdekes hangszínnel. Mert amit most kimondott tele volt érzésekkel, mégha maga el is akarta nyomni őket.
• Nah figyelj Bones! Most jön a pszihoduma! – mondta Booth, némi gúnnyal a hangjában.
• Úgy hiszem, megtudtam mindent. Szerintem lassan ideje lesz indulni! Elvinnének magukkal?
• Mi? Ennyi volt az egész? És mi a maga döntése? – kérdezte Booth.
• A válasz nem sokára kiderül.

Súgó 7 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.08.28. 15:25 Esli Hogy mi lesz? NA erre én is kíváncsi vagyok. :D És már várom h elolvassam :D

2011.08.28. 08:24 o.n. Gordon Gordon annyira szerethető karakter :) Nagyon jó ötlet volt őt beleírni a ficbe!

2011.08.27. 20:38 hullaviasz Nem tudom, mire gondoltál, amikor azt mondad, hogy Gordon Gordon nem lett jó benne. Szerintem tökéletes volt! Gratula, nagyon izgalmas lett, és a francbamááár, hogy itt kell abbahagyni. Most aztán nagyon mindenképpen azonnalihatállyal és feltétlenül KK!!!

2011.08.27. 19:27 Moncsy Ezekután kíváncsi vagyok, mi lesz; szétvélasszák-e őket vagy sem.(  Bár én az utóbbira szavaznék :D) A folytatással meg siess ;)

2011.08.27. 19:22 Angela Miért húzza minden ficc amit ma olvasok mindneki agyát???????? Vááááá! Folytatást mihamarabb! Amúgy csúcs volt Gordon-Gordon!!!! KK

1 | 2