Sophie: Nézz szembe a félelmeddel/3.
Bones, Booth és egy halom másik FBI-os tömörült a Sweets lakása elõtti folyosón. Egy csontváz függött az ajtóhoz vezető lépcsõ korlátjához erõsítve a csuklójánál fogva.
- Férfi, a huszas éveiben. Minden jel arra utal, hogy kitörték a nyakát. - elemezte Bones, majd Boothra nézett.
- Tudom, a laborba vele.
–
- Megvizsgáltam a csontokat. A halál oka egyértelmûen a nyaktörés. A lapockacsontokon és a háti csigolyákon kínzásra, talán ostorcsapásokra utaló nyomok vannak. - idegesen nézett Booth-ra és a mögötte álló, meglehetõsen zaklatott Sweets-re. - A falcsontba a korábbi hullán tapasztalthoz hasonló módon egy S betût véstek.
- Te jó Isten... - Sweets a homlokát támasztotta.
- Nyugalom, Sweets. Ez még semmit sem jelent. - szólt oda Booth, bár ő sem nagyon hitt magának.
- De igen! - kiáltotta vissza az ideges pszichológus. - Tökéletesen beleillik az elsõ gyilkosság alapján felállított profilba! A gyilkos – illetve mostmár sorozatgyilkos – egy korábban õt ért trauma miatt akar bosszút állni, vélhetõleg az FBI-on... A félelmeinket használja fel ellenünk, és ezzel a zseniális lépéssel valószínûleg egy általa tisztelt személy elismerését szeretné kivívni magának.
Booth és Brennan döbbenten álltak.
- És errõl eddig miért nem számoltál be?! - kérdezte Booth kissé dühödten.
- Mert nem volt semmi, ami alátámasztaná. - felelte Sweets.
- Menjen haza és pihenjen le. Ha szükség lesz magára, majd hívjuk. - lépett oda Bones a pszichológushoz. Az bólintott, és kissé dülöngélve elhagyta a labort. Booth és Brennan is álltak még egy darabig.
- Még meg kell vizsgálnom a nyakcsigolyákat, hátha igazolják Cam állítását, miszerint egy sokkolóval támadtak rá. - mondta kissé zavartan Bones.
- Jó ötlet. Én meg... Utánanézek Caroline-nál, hátha jutott valamire az elszalasztott gyanúsítottunkkal. - morogta Booth az elsõ dolgot, ami eszébe jutott, majd kiment a folyosóra. Hátát a falnak döntötte, és sóhajtott egyet. Két dolog kavargott a fejében.
Elõször is, ideges volt, amiért pont egy ilyen elvetemült, agyafúrt, lélekromboló gyilkost fogtak ki. Másodszor – bár ezt próbálta elnyomni magában – aggódott. Nem a bohóc miatt, hanem amiatt, hogy a gyilkos a hozzá közel állókat támadja. Habár nem fizikailag, hanem csak mentálisan. Akiért leginkább aggódott, az Bones volt.
“Ugyan már, tud vigyázni magára, és különben sem fél semmitõl!” - mondogatta magában, de valójában õ sem hitte el. Mindenki fél valamitõl! Booth jelenleg attól félt, hogy a pszichopata olyan módon támadja Brennant, amelytõl õ nem képes megvédeni.
Gondolatmenetét az arra sétáló Cam szakította félbe.
- Á, Booth! Te meg mit csinálsz erre? Azt hittem, Sweetset faggatod a gyilkosainkról.
- Gyilkos. - helyesbített az ügynök. - Csak egy van. - Cam meghökkent arckifejezését látva elmagyarázta, amit Sweets mondott a támadó profiljáról, és beszámolt az S betûrõl, amit Bones talált.
- Ó... - ez volt Dr. Saroyan elsõ reakciója, amely meglepõdését volt hivatott kifejezni. - Ó! - ez volt a második, amely pillanatnyi ijedtségére utalt azt illetõen, hogy a következõ mentális áldozat akár õ is lehet. - Akkor azt hiszem, én is megosztom veled, amit tudok. A második áldozatot elõször sokkolóval elkábították, majd megkötözték a csuklójánál fogva, és ostorcsapásokkal kínozták. - itt nyelt egyet. - Ezek után kitörték a nyakát, és nagyjából egy hónappal késõbb a tetthelyrõl Sweets háza elé vitték.
- Várj egy percet. Azt mondod, az áldozatot nem ott ölték meg?
- Dehogy! Ez legalább egy hónapos hulla! - mondta Cam a tõle megszokott tárgyilagossággal.
- Megvan már, hogy kicsoda? - kérdezte Booth.
- Még nincs. Angela utánanéz. - felelte Cam, majd biccentett, és továbbsétált.
- Soha többet nem mesélek rémsztorikat Parkernek. - morogta magában Booth, majd õ is ment a dolgára.
|
Húh! Már biztos mondtam de ez egyre jobban tetszik......
KK