Elég volt egyszer átélni, érted? Nem teszem meg még egyszer!

4. nap

- A golyó a bal mellizomba csapódott, és a szív mellett állt meg a testben. - jelentette a boncnok.

- Köszönjük. - mondta a bíró. Az ügyész természetesen Caroline volt. Nehezére esett elvállalni az esetet, de az agyasoknak végül sikerült meggyőzniük.

- Szólítom a tanúk padjáról Frederik Curtis különleges ügynököt. - az illető az egyik FBI-os volt, aki Booth-szal érkezett a tetthelyre és berúgta az ajtót. - Mr. Curtis, látta ön, amint a vádlott meghúzza a ravaszt?

- Igen, láttam.

- Mit csinált ez után a vádlott?

- Elejtette a fegyvert, majd menekülni kezdett. Mi pedig utána mentünk.

- Ki az a mi?

- Én, és Tom. Thomas Tucker különleges ügynök.

- Volt még valaki ekkor a helyszínen, önöket, a vádlottat és Dr. Brennant leszámítva?

- Igen, Seeley Booth különleges ügynök.

- Köszönöm. Nincs több kérdésem.

A védőügyvéd is feltett pár kérdést a tanúnak, majd Caroline kihívta a másik ügynököt, mint szemtanút. Igyekezett elhúzni a kérdezősködést, ami a tárgyalást nagyon unalmassá tette. Az időhúzásra azért volt szükség, mert Booth még mindig nem érkezett meg. Az ügyész kezdett egyre inkább aggódni, hogy ezúttal megmakacsolja magát és valóban nem jön el.

Azonban mikor a kérdések már tényleg kezdtek teljesen feleslegessé válni, és a védőügyvéd is egyre többet tiltakozott, a férfi betoppant, és csendesen helyet foglalt a tanúk padján.

- Köszönöm, nincs több kérdésem. - mondta Caroline, és igen szemrehányó tekintettel nézett Boothra. Nemsokára az ő kihallgatására is sor került.

- Látta ön, amint a vádlott lelövi Dr. Brennant?

- Igen. - felelt Booth. Arca kemény volt, mintha kőből készült álarcot húzott volna. De csak álarc volt.

- Mit tett ön, mikor a vádlott menekülni kezdett?

- Láttam, hogy két társam üldözőbe veszi, és a helyzetet mérlegelve úgy döntöttem, inkább Bo... Dr. Brennannel foglalkozom. - mondta hidegen. Caroline el nem tudta képzelni, hogy képes erre. Legszívesebben azt kérdezte volna: "Mit szívtál, drágám?". Ehelyett maradt a témánál:

- Mikor ön odalépett az áldozathoz, még életben volt?

- Igen. - mintha az arcizma megrándult volna.

- Mit csinált ekkor?

- Megpróbáltam elszorítani a vérzést.

- Mivel?

- A kezemmel.

- Mikor érkezett a mentőosztag?

- Körülbelül tíz-tizenöt perccel az után, hogy a helyszínre értünk.

- Hol volt ön ez alatt az idő alatt?

- Az... - itt elakadt. A kőmaszk megrepedezett. De végül kimondta: - Az áldozattal maradtam.

- Köszönöm, nincs több kérdésem.

-----------------------------------------

A tárgyalás lassan telt, hosszú volt, és még inkább felesleges. Mindenki tudta, hogy a vádlott bűnös. Azt is tudták, hogy valószínűleg életfogytiglani börtönre ítélik. Mikor végre vége lett, Caroline odalépett Booth-hoz.

- Szívem, mondhattad volna, hogy ilyen leszel. Ennyi erővel egy gumibábút is kérdezgethettem volna...

- Kösz, Caroline.

- Mit, a bábut?

- Nem. Hanem hogy elvállaltad az ügyet. - Caroline lassan bólintott egyet, majd távozott.

Booth zsebre tett kézzel állt. Falnak vetette a hátát, és csak nézte a plafont. És most mi lesz? Minden visszatér a normális kerékvágásba? Nem. Soha nem lesz minden ugyan olyan. És még hátra van a holnap - Brennan temetése.

Súgó 9 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.08.29. 17:28 Sophie Köszönöm a kommenteket Angela: nekem is nehezemre esett elképzelni, ezért került bele

2011.08.29. 17:10 Angela Booth és az álarc? Ezt esett a leginkább nehzemre elképzelni. Booth inkább a szív, mint az erő, vagy a tettetés embere. Ettöl persze, még nagyon tetszett ahogy eddig is. Grat. KK

2011.08.29. 15:23 lédaaa naygon jók gratulálok de a könnyem is kicsordult ahogy olvastam booth vallomását!

2011.08.29. 14:15 enci.2 én most kb nem tudok megszólalni... nagyon szomorú lett... persze eszméletlen jó lett.. :D temetés..??? ez most beindította az agyam.. :D KK

2011.08.29. 12:49 hullaviasz Te jó ég, ez annyira szomorúú  Mi lesz a temetésen?? KK

1 | 2