|
Claire: Gyilkosság és New York/2.
Be kell gyűjteni minden bizonyítékot a holttestről. - rendelkezett Brennen - A ruhái még egészen jó állapotban vannak. Nagyjából két hónapja lehet halott. Talán még találunk a ruhájában valamit, ami segíthet az azonosításban.
Bones felegyenesedett és még egyszer körbejárta a holttestet. Majd ránézett Boothra, aki még mindig megkövülten bámulta az áldozatot.
- Booth. - szólította meg végül. - BOOTH!
- Ja, igen. Ne haragudj. Csak… annyira szörnyű, amit ez a vadállat művelt. - kapta fel Booth a fejét, de alig bírta kipréselni magából a szavakat.
- Kérlek, segíts nekem összegyűjteni egypár dolgot. Először is vegyünk mintát a körme alól…
Ketten hozzáfogtak, hogy mindent apróság meglegyen. Mintát vettek a körmök alól, Tempe óvatosan lefejtette a megmaradt ruhák foszlányait, majd át is nézte őket. Talált egy összehajtogatott papírlapot. Miután lassan azt is kibontotta, hogy ne sérüljön, tisztán olvasható volt rajta egy cím. Ezt mindenképpen meg kell majd látogatniuk. Bogarakat és lárvákat is gyűjtött elemzésre. Így pontosabb lehet a halál időpontja. Ezután röntgenfelvételeket is készített a maradványokról és azon ellenőrizte nincs-e valami szokatlan a testben. A bordák közül egy kés letört hegyét bányászta ki (amit Booth módszeresen be is csomagolt), s csak ezután kérte azok kifőzését. Miután ezzel végzett elégedetten húzta le a gumikesztyűjét. Még egy utolsó pillantást vetett a kb. 175 cm magas, valaha barna hajú nőre majd elfordult az asztaltól.
Bonasera nyomozó - kezdte - Minden bizonyítékot begyűjtöttem, amire szükségünk lesz.
Azonban mielőtt még folytathatta volna Stella közbeszólt:
- Sajnálom, Dr. Brennen, de ezek vizsgálatával még várnunk kell. Adam sajnos most betegség miatt nem dolgozik, Sheldon, és Sid, a patológusunk is szabadságot vett ki. Kérem, bocsásson meg, de nem tudjuk az összes bizonyítékot feldolgozni. Azzal kell dolgoznunk, ami elérhető.
- Nem gond. A koponyáról készült fényképeket átküldöm Angelának, aki megrajzolja nekünk a hozzá tartozó arcot…
- … a bogarakat és a szutymót, pedig majd Hodgins kezelésbe veszi odaát a Jeffersonban. - fejeztebe Tempe mondatát Booth.
Stella ide-oda kapkodta a fejét miközben beszéltek, majd elmosolyodott.
Maguk ketten nagyon jól kiegészítik egymást.
Booth és Brennen jelentőségteljes pillantással nyugtázták megjegyzését. Ezután mindannyian elhagyták a helységet.
Egy órával később fáradtan estek be egy szállodába, ahol foglaltak egy szobát maguknak. Még a laborban megegyeztek a nyomozóval, hogy másnap felkeresik Mrs. Harrist, akinek a lakcímét megtalálták. Mikor felértek a szobájukba és körülnéztek, már egyáltalán nem jelentett gondot, hogy egyetlen franciaágy van a hálószoba közepén.
Leültek egy-egy székre az asztal mellé és eldöntötték, hogy rendelnek maguknak egy kis vacsorát. Szépen komótosam elfogyasztották. A fáradtság miatt nem is beszélgettek evés közben. Aztán Booth felállt, hogy összeszedje a vacsora maradványait. Bones az asztalra fektette karjait és ráhajtotta a fejét, közben figyelve a férfi minden mozdulatát. Igazság szerint nem akarta bevallani magának, de egy kicsivel jobban megviselte a munka, ami egész délutánjukat igénybe vette. Lassan lecsukódtak a szemei. Félálomban érezte, ahogy Booth gyengéden végigsimítja arcát és megcsókolja. Elmosolyodott. Imádta a férfi érintését. Még magának sem tudta letagadni. Megérezte, hogy milyen is az, amikor minden percben maga mellett szeretné érezni, tudni, hogy ott van biztonságban és csak az Ő érintésére szomjazik. Az ő hangját már messziről felismeri, minden egyes szavát önkéntelenül is megjegyzi, hogy később felidézhesse. Egész élete csak körülötte forog. Szinte létezni sem tud nélküle. Ha nincs mellette, folyamatosan Rá gondol, várja az újabb találkozást, egy újabb ölelését, érintését, egy gyengéd csókját. Most is érezte, ahogy a férfi lassan átkarolja, felemeli. Karjait nyaka köré fonta, arcát beletemette mellkasába. Teljesen elbódította a férfi illata. Úgy érezte, örökké ezt akarja érezni. Aztán Booth gyengéden lefektette Őt az ágyra. Lassan odabújt mellé és finoman a hasára tette a kezét. Ez valahogy mindig megnyugtatta Tempet. Kezét a férfi kezére tette. Óvatosan kinyitotta a szemét és felnézett a férfira, aki tekintetével végigsimította arcát.
- Booth. - suttogta. A férfi erre megcsókolta a homlokát.
- Örülnél, ha lányunk lenne? Tudom, hogy fiút szeretnél… de örülnél akkor is, ha lányunk születne?
Booth mélybarna szemeivel kutatta kedvese arcát. Kezét végighúzta selymes bőrén, lassan, érzékenyen.
Igen. Örülnék. - suttogta - Olyan lesz, mint Te. Ha lányunk lesz Rád fog hasonlítani.
Mosolyában benne volt minden szeretete, amit a nő iránt érzett. Finoman simogatta pici, lassan gömbölyödő hasát. Hát kell-e neki ennél több? Nem. Most nem. Minden tökéletes. Néha félt, hogy ez csak álom.
Bones még jobban hozzábújt, Ő pedig szorosan átölelte. Tempe így teljes biztonságban érezte magát. Csendesen lehunyták a szemüket és összebújva aludtak el.
Reggel Bootht a telefonja csörgése ébresztette. Óvatosan kibújt az ágyból és kisurrant. Mac Taylor volt. Megbeszélték, hogy 10 órára bent lesznek a laborban. Amint letette a telefont ránézett az órára. Fél nyolc. Rendelt kávét és reggelit kettőjüknek.
Mikor Bones felébredt nagyon furcsán érezte magát. Nem emlékezett az álmára, de nem lehetett valami jó, ha ilyen pocsék a hangulata. A szemét sem merte kinyitni, hátha valami tényleg nem stimmel. Szépen lassan nyugtázta, hogy kényelmesen fekszik egy puha, meleg ágyban, senki nem fenyegeti sem őt, sem Bootht…BOOTH! Felpattant a szeme és felült az ágyban. Hol van Booth?
Ebben a pillanatban halkan kinyílt az ajtó és egy tálca reggeli kíséretében a férfi lépett be a szobába.
Jó reggelt! - köszöntötte Tempet, amikor látta, hogy már felébredt.
Hogy vagytok ma reggel? - ült le széles mosollyal az ágy szélére.
Jól. - válaszolta Brennen megkönnyebbülten és ő is viszonozta a férfi mosolyát.
Booth a hasára tette a kezét, Bones pedig a férfi kezét fogta meg, akárcsak tegnap este.
Alig várom már, hogy érezzem, ahogyan megmozdul. - lelkendezett Booth, majd a reggeli felé fordulva folytatta - rendeltem egy kis kávét meg tojásrántottát. Remélem, hogy megfelel reggelinek.
Tökéletes - szólt Tempe és újra eszébe véste, mennyire gondoskodó vele a férfi.
Miután befejezték a reggelit, mindketten felöltöztek. Míg Booth elpakolt egy kicsit, Brennen elhatározta, hogy megkeresi Angelát, aki rögtön be is jelentkezett.
Szia édesem! Na, milyen New Yorkban? Történt már valami érdekes?
Tempe pontosan tudta mire gondol a barátnője, de eleresztette a füle mellett a kérdést.
Tudod egész jó. A szálloda nagyon készséges, a szoba is teljesen jó. A városból nem sokat láttam, mert tegnap csak dolgoztunk, de a Central Park nagyon szép. Már amennyit a szállodai szobánk ablakából látok belőle.
Ange egy sóhajtással lemondott arról, hogy tovább kérdezzen. Tudta, hogy Tempe ennél többet úgysem fog mondani.
Rekonstruáltam az arcot az alapján, amilyen adatokat megadtál. Valahogy így nézhetett ki. - mutatta az kamerába - Átküldöm, hogy dolgozhassatok vele.
Ange, nem tudod esetleg, hogy Hodgins hol tart az elemzéssel?
Még nem végzett teljesen, de az előbb indult el, hogy befejezze. Azt mondta utána felhív titeket.
Köszönöm. És ne haragudj, hogy zavartalak. - akart elköszönni, de Angela megállította. Úgy döntött tesz még egy próbát.
Várj édesem! Csak egy kérdés. Hogy álltok most ti ketten, tudod, Booth meg te…
Nem tudom Ange. Nem igazán akarok belebonyolódni. - terelte a szót. Nem akarta elmondani. Még Angela sem tudott róla, hogy terhes. Csak annyival tudott többet a többieknél, hogy beszélt neki arról az éjszakáról.
Te és Booth, azóta nem is.. tudod…egyszer sem..
Nem Ange. Azóta nem voltunk együtt.
Oh. - sóhajtott fel csalódottan - Azt hittem…
Hagyjuk ezt most, jó? Nem akarok erről beszélni.
Értem. - hagyta rá még mindig csalódottan - Hát akkor szia. - köszönt el végül.
Szia. - mondta Tempe, majd lecsukta a laptopot.
Nem sokára úgyis megtudják. Megtudnak mindent. Csak össze kell szednie magát, hogy kimerje mondani.
Nem sokkal később már a labor felé tartottak a bérelt kocsival. Booth leparkolt az alagsori parkolóban és felmentek a laborba.
Beléptek Mac irodájába.
Angela rekonstruálta az áldozat arcát. Így nézett ki. - mutatta az átküldött képet Brennen a nyomozónak.
Nagyszerű. És a többi bizonyíték, amit átküldött?
Még dolgoznak rajta, de hamarosan az is meglesz.
Ekkor egy férfi lépett be az ajtón.
Mac! utána néztem a nőnek. Gyakorlatilag egy 60 éves nénike, akinek nincs semmi priusza, még egy közúti kihágása sincs. A lakást, amelynek a címét megtaláltátok 8 éve vette meg és az utóbbi egy évben hirdeti az egyik szobáját fiataloknak. Szerintem a csaj is csak ezért írta fel a címét. Semmi egyebet nem találtam.
Kösz Don. Sokat segítettél. - mondta a távozó férfinak.
Hát akkor… - kezdte - látogassuk meg, hátha ismerte az áldozatot.
Egy fél óra múlva már az ajtaja előtt álltak és várták, hogy nyíljon az ajtó. Kisvártatva egy alacsony, valóban elég idősnek tűnő hölgy nyitott ajtót.
Jó napot Mrs. Harris! A nevem Mac Taylor a Bűnügyi labor munkatársa vagyok ők pedig itt…
…Seeley Booth FBI - villantotta meg jelvényét a férfi - és a társam Dr. Temperance Brennen. Szeretnénk önnel beszélni.
Jöjjenek csak be nyugodtan! Esetleg szobát szeretnének? Általában nem adom ki pároknak, de maguk nagyon aranyosak és látszik, hogy rendes emberek…
Nem Mrs. Harris mi nem a szoba miatt jöttünk és mi nem… - nézett Bonesra tétován az ügynök elharapva a mondat végét, majd szerelme szúrós pillantását látva tudta, hogy ezt jól is tette. - Szóval csak szeretnénk, ha megnézné ezt a képet.
Odanyújtotta a rajzot majd helyet foglalt az a nyomozó és Tempe között a kanapén.
Felismeri a lányt? - fürkészte a nénike arcát.
Ó igen. 3 hónappal ezelőtt adtam ki neki a szobát. Azt hiszem egy hónapig lakhatott itt, aztán csak úgy eltűnt. Itt hagyott pár könyvet meg jegyzetet. Félretettem, hátha visszajön érte, de azóta nem jelentkezett.
Megtudhatnánk a nevét? - szólt közbe a nyomozó.
Sarah Gagnon. Nagyon rendes lány volt. Sajnáltam is hogy nem maradt.
Megnézhetnénk, amit itt hagyott magánál?
Természeten doktornő, de elárulnák, miért kérdezősködnek utána?
Sarah meghalt asszonyom. Nemrégen találtuk meg őt. Meggyilkolták. - közölte Taylor nyomozó.
Ez szörnyű… - suttogta elhaló hangon az asszony - ha bármiben segíthetek…
Nem vett észre esetleg valami változást rajta, még mielőtt eltűnt? Nem volt szomorú valami miatt, nem viselkedett furcsán, esetleg nem volt nyugtalan?
Nem. Nem, semmi ilyesmit nem tapasztaltam. - válaszolt Boothnak.
Brennen eközben a könyveket nézegette. talált egy határidő naplót. A bejegyzések március 17.- én véget értek, de semmi egyebet nem talált. Ahogy az egyik könyvet lapozgatta, egy fénykép esett ki belőle. A lányt ábrázolta, amint épp egy fiúval pózol a kamerának. Megfordította a képet. „Én és Sam.” Alatta a dátum: 2011. február 25.
Ismeri ezt a Sam nevű fiút?
Sam McDonald. Sarah barátja. Nagyon rendes srác volt. Sarah mindig virágokkal a kezében tért haza miután vele randevúzott. Egyszer, amikor eljött Sarahért beszélgettem is vele egy kicsit. Látszott, hogy nagyon szereti. Azt mondta, ha végre talál magának egy jobb munkát, akkor megkéri a kezét.
Mit dolgozott?
Építésznek tanult, de csak kisebb munkákkal bízták meg. Arra várt, hogy kapjon valamit, ami jobb anyagilag.
Brennen elgondolkodott. Tényleg rendesnek tűnt, de mindenképpen ki kell hallgatniuk. Mikor visszatértek az autójukhoz megegyeztek a nyomozóval, hogy esznek valamit, aztán meglátogatják a srácot, akinek a lakcímét időközben Mac megszerzett Don Flack nyomozótól.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon tetszik a ficc, 
Remélem azért Angelának nem kell sokat várnia... Bár simán elképzelem, hogy ha rájön hogy Bren eltitkolta előle, akkor ő végzi majd a császármetszést
hivatalosan és visszavonhatatlanul komolyan jó lett!! :) érdekes a gyilkosság... és Angela... :) szegény semmit se tud... xD minnél hamarabb KK!! :D