|
Sophie: Hét nap/5.
És még hátra van a holnap - Brennan temetése.
5. nap
Angela megnézte magát a tükörben. Hosszú, fekete ruhát viselt, haja le volt engedve. Arcán semmi nyoma nem volt sminknek.
- Úgyis lesírnám. - mondta magának. Mélyeket lélegzett és minden relaxációs téren szerzett tapasztalatát megpróbálta latba vetni, de nem sikerült megállítania a könnyeit. Elbőgte magát - megint.
Hodgins átölelte. Legalább ő mindig itt volt neki. Nélküle nem bírta volna ki.
------------------------------------
Nagyon szép szertartást rendeztek Brennannek. A pap beszédet mondott. Jó pár ember összegyűlt, és mind virágokat helyeztek a koporsóra. Elsőként Max, és Russ. A család. Soha nem gondolták volna, hogy hármójuk közül Temperance lesz az, aki elsőnek itt hagyja ezt a világot. Max mindig zűrös helyzetekbe keveredett, és Russ sem volt könnyű eset, habár az utóbbi időben békésen éldegéltek Amyvel.
Aztán következett Angela, Hodgins, Cam, Sweets, és a gyakornokok. Mind eljöttek a temetésre. Daisy zokogott. Dr. Brennan nem csak a példaképe volt, de az utóbbi időben mintha társként tekintett volna rá. És most elment...
Még Zach-et is elengedték a temetésre, habár csak kísérettel.
A kiadótól is itt voltak páran, és vagy fél tucat szaktekintély. Brennan egy-két régebbi ismerőse, barátok, volt kollégák, expasik.
És persze ott volt Booth. A társa. Ő lépett utolsónak a koporsóhoz. Kezében a virággal megállt, és egy darabig csak nézte a fadobozt. Ő most ott van bent. Úgy szerette volna látni az arcát, csak még egyszer... Utoljára. Hiába hitt a Mindenhatóban, ebben a pillanatban semmilyen vallás nem segített neki. Végül elhelyezte a virágot, és lehajtott fejjel visszatért a tömegbe.
A koporsó elindult a gödör felé. A pap sétált elöl, és imákat mormolt. A gyászmenet hátul vonult. Minden olyan lassan történt. Aztán a koporsót leeresztették a föld mélyére, és befedték földdel.
A temetésnek vége volt, de a gyászolók közül senki nem mozdult. Több, mint egy óra eltelt, mire az emberek végre szállingózni kezdtek a ház felé, ahol bánatukat finom ételekbe és italokba fojthatták. Utolsónak Max és Russék hagyták el a helyet. Egyetlen ember állt már csak ott: Booth.
Hát vége van. Nincs tovább. Itt vannak, csak ők ketten. Boothnak megfordult a fejében, hogy kiáshatná a nőt, hiszen most senki nem venné észre. Csak hogy lássa. Hogy megölelhesse, megérinthesse... De minek? Hiszen ő már nincs ott. Most már csak egy üres test, a lelke már eltávozott - egy jobb helyre. Booth dühös volt. Mégis mi lehetne jobb hely Bones számára mint ez? Ahol szeretik, és ahol itt van neki ő. Aki szintén szereti.
Eszébe jutott, mikor arra buzdította a nőt, hogy beszéljen a sírokhoz. És hogy milyen nevetségesnek és irracionálisnak találta ezt Brennan. Elmosolyodott. Hiába próbálta összeszedni, mi mindent is akart még mondani neki, képtelen volt. Egy szót sem tudott kinyögni.
Egy újabb óra álldogálás után kissé elfáradt. Leült egy közeli padra, és próbálta felidézni az emlékeket. A korcsolyázás, a közös karácsonyok, a csók a fagyöngy alatt...
A Hot Blooded, mint közös dal, a sok hercehurca Max miatt, az ölelések... A nézések, a gyönyörű kék szemek, amelyek mindig megnyugtatták. Még párszor odasétált a sírhoz, és vissza, a padhoz. De mindannyiszor csak a hideg kőbe vésett betűk néztek vissza rá.
-----------------------------------------
Bár a temetés délután volt, Booth azon kapta magát, hogy már este van. Felállt, hogy elinduljon haza. De képtelen volt a másik irányba menni, a lábai ismét visszavitték a sírhoz. El akart köszönni.
- Ég veled, Bones... - mondta ki nagy nehezen, de nem tudta rávenni magát, hogy elinduljon. Ekkor egy halk hang ütötte meg a fülét. A furcsa az volt, hogy a hang nem valahonnan a felszínről, hanem lentről, a mélyből érkezett.
Booth villámgyorsan leguggolt. A hang nem ismétlődött meg. Már kezdte azt gondolni, hogy hallucinál, mikor azonban két tompa koppanás és egy újabb elnyomott kiáltás hallatszott. Ez már egészen biztosan nem látomás volt.
Megragadta a közeli fa törzsének támasztott ásót, és ásni kezdett. Szerencséjére senki nem járt arra, mert egészen biztosan sírrablónak hitték volna. Végül az ásó szilárd dologba ütközött. Booth letakarította a földet a koporsóról.
Itt egy pillanatra megtorpant. Ki kell nyitnia. Fel kell törnie. Előre félt attól, amit látni fog. Mi van ha téved? Végül összeszedte magát, és felfeszítette a fedelet. Dr. Temperance Brennan ugyan olyan mozdulatlan volt, mint az előtt.
A férfi szívverése felgyorsult. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse vele a nő puha nyakát. Lassan, nagyon lassan... Végül elérte. Egy pillanatra kihagyott a szívverése.
A nyaki ütőeret kitapintva világosan kivehető volt, hogy a nőnek van pulzusa. Bones élt!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
De mindenesetre Brennan nem halt meg 
Na mik lesznek még itt! 
Azta, nagyon jó lett! :)
Az elején meg a közepén azt hittem elbőgöm magam, a végére meg teljesen leesett az állam, hogy él :D Bár így sokkal jobban örülök neki :D
Siess a folytival, mert nagyon kivi vagyok, mi lesz :D