|
Moncsy: Megszoksz vagy megszöksz/2.
Az idő dél és 1 óra között járhatott, így kedvenc nyomozópárosunk a Royal Diner-be ült be enni. A szokásos ablak alatti 4 személyes asztalhoz ültek le.
-
Bones, gondolkodtál már az ajánlatomon? – kezdte a beszélgetést a férfi.
-
Igen, de tudom, hogy most nem az én érdekeimet kell nézni, hanem a babáét. És neki szüksége van ugyan úgy az apjára és az anyjára is. Így mindenképp a legjobb lehetőség az összeköltözés. – eresztett meg egy mosolyt a nő.
A férfi örült a döntésnek, de most ezzel nem foglalkozhatott. Még ki kellett nyomozniuk egy gyilkosságot. Fizetés után abba a gimnáziumba mentek vissza, ahol a lányt is megtalálták. Szeptember közepe lévén már javában folyt a tanítás. Az említett lányt – Caty-t – óráról hívták ki.
-
Az FBI-tól vagyunk, Sheely Booth különleges ügynök vagyok, ő pedig a társam, dr. Temperance Brennan. Beszélhetnénk?
-
Öhm, persze. Mit szeretnének?
-
Mikor beszélt utoljára Christine Halt-tal?
-
Chriss-szel? Úgy egy hónapja, azóta nem is láttam, de még csak ide sem jött. Miért kérdezik?
-
Christine meghalt. Sajnáljuk.
-
Mi? Ugye ez most csak egy vicc? – a fiatal lány el sem akarta hinni, de ahogy a két felnőtt komoly arcára nézett, tudta, hogy nem az. Szemei könnybe lábadtak, de nem engedte őket útjukra. – Mikor történt?
-
3 hete. – mondta Brennan.
-
Miért vesztek össze? – faggatta a férfi
-
Tudják, volt egy srác. David.
-
David Chapper? – szólt közbe Booth
-
Igen. Még tavasszal kavartunk, a nyár elején volt egy veszekedésünk és utána jó ideig nem álltunk szóba. Aztán mikor úgy tűnt kibékültünk, akkor tudtam meg, hogy összejöttek. Végül is Daviden veszekedtünk, de nem gondoltam volna, hogy így lesz vége. Már mint, hogy az utolsó beszélgetésünk egy vitával ér véget és…és… - sírta el magát a lány – nem gondoltam komolyan amiket mondtam, bocsánatot sem kérhettem. – szipogta.
-
Jól van, nyugodjon meg. – nyújtott át egy papírzsebkendőt a lánynak. – Hol volt ön augusztus 27.-én este?
-
Otthon voltam.
-
Tudná ezt bizonyítani valaki?
-
Persze, a testvérem. Ketten voltunk csak, a szüleink üzleti úton voltak azon a hétvégén.
-
Köszönjük. Ha bármit tudna, itt van a névjegykártyám. Hívjon fel. – nyújtotta neki a cetlit az ügynök.
Caty bólintott, majd elköszönt a két ügynöktől és a mosdók felé vette az irányt. Booth és Brennan pedig az áldozat édesapjához indultak. Egy kissé romosabb házhoz értek, majd bekopogtak. Az ajtón egy 60-as éveiben járó, kopaszodó, kövér férfi jelent meg.
-
Jó napot az FBI-tól jöttünk… - ennyit tudott csak mondani Sheeley, mert a férfi rohamléptekkel 180°-os fordulatot véve szaladt a hátsó ajtóhoz.
Booth persze utána, de nem a bejárati ajtón, hanem a ház hátsó feléhez. Az apának majdnem sikerült eliszkolnia, de leterítették. Egy pillanat múlva Bones is megjelent. Mr. Halt pedig a kihallgató szobában találta a magát nem sokkal ezután.
Semmi válasz, így folytatta a kérdezősködést az ügynök. Mellette Bren is ott ült. A tükör másik felén Sweet figyelte a kihallgatást.
-
Ahogy látom volt már priusza testi sértés miatt.
-
Igen, de megváltoztam. A lányomat is egyedül nevelem már 15 éve.
-
Miért nem szólt a lánya eltűnése miatt?
-
A lányom már nem lakik velem. Pár hete lelépett a barátjához, a buli előtt egy nappal jelentette be. Azóta azt sem tudom mit csinál. Nem is hív, meg sem látogat. A telefont sem veszi fel,ha hívom. Bár jobban is teszi, milyen gyerek az ilyen. Szegény apja otthon betegeskedik, őt meg jobban érdekli a barátja, mint a tulajdon édesapja. Jobb, ha haza sem jön.
-
A lánya meghalt. Agyonverték. – jelentette ki Brennan.
-
Mi? Meghalt? Ezt el sem hiszem. Na látod ez lett, hogy ellenem fordultál, kislányom. – mondta az ég felé emelve a tekintetét.
Bones csak furcsán nézett rá, de nem foglalkozhatott vele. A kihallgatás még tartott.
-
Hol volt a lánya eltűnése napján?
-
Az egyik közeli kocsmában. Minden este ott vagyok, a csapos és a haverok meg is mondhatják önöknek.
-
Köszönjük.
1 órával később
Sweets, Bonen és Booth a Royal Diner-ben ültek és az ügyről beszélgettek.
Mit gondolsz Sweets? Ő lehet a gyilkos?
Illene rá a profil. Ezen kívül alkoholista, ez tisztán látszik. Ha aznap este részegen megkereste a lányát, és ő nem hallgatott rá, megölhette.
Az igaz, de a lányt nagy valószínűséggel a botanikus kertben ölték meg.
Ez mind csak feltételezés. – tapintott a lényegre a nő
Akkor kiküldünk egy egységet, hogy fésüljék át a terepet.
De Booth egy kertet nem lehet fésülni, csak a hajunkat. – Értetlen pillantások, és leesett neki is. – Képletesen, értem.
A botanikus kert nemsokára megtelt az FBI-sokkal. Hodgins is ott volt és vizsgálta a területet. Több mintát is szerzett a talajból, mert az elmúlt hetekben nem egyszer volt esős idő, és így a legtöbb nyom eltűnt. A növényt is megtalálták egy sötétebb részen, hisz csak az ilyen helyeken él meg. A táblája, ami utal rá – név, előfordulási helye, stb. - letört. Bizonyítékként zsákba rakták és vitték is a laborba vizsgálatokra. A Jeffersonian-ban Angela épp Michael-lel játszott, mivel most épp nem volt rá szükség. Cam az irodájában volt, Hodgins a tábla részecskéivel foglalkozott. Brennan a csontokat vizsgálta Vendell segítségével. Az épületbe egy nő lépett be. Hosszú szőke haja volt, ami kissé hullámosan omlott a hátára. A kis csapatunk emeletére tartott…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
A nyomozás továbbra is érdekfeszítő, a hosszú, szőke hajú nőci pedig csak növeli a bonyodalmakat... Szuper történet! Még!!
Remélem nem kavar bele kedvenceink életébe...
Oh, csak most jutottam el odáig, hogy olvassam a történetet, pedig nagyon izgalmas, és ez a hosszú, szőke hajú nő a végén? Csak nem Hannah?
Remélem, gyorsan folytatod!