|
Sophie: Hét nap/6.
A nyaki ütőeret kitapintva világosan kivehető volt, hogy a nőnek van pulzusa. Bones élt!
Booth zihált az izgalomtól. Egyik kezével az arcán simított végig, másikkal pedig az ő kezét szorongatta. Kiemelte a nőt a koporsóból és az ölébe fektette. Élt, életben volt! Visszakapta! Nem tudta hogyan, milyen csoda folytán történhetett ez, de jelen pillanatban nem is nagyon érdekelte.
Aztán eszébe jutott valami: mentő! Mentőt kell hívni! Előkotorta a mobilját, a keze remegett. Tárcsázta a számot, majd reszkető hangon beleszólt:
- Haló, itt Seeley... Seeley Booth! Mentőre van szükség! Hogy mi a baj? Hát... Eszméletlen... Honnan? - itt nyelt egyet. A mentős kissé furcsállhatta a választ: - A temetőben vagyunk!
6. nap
A kórházban az orvosok órák óta próbálták stabilizálni Bren állapotát. Booth ez alatt megeresztett egy telefont Angelának.
- Mivan? - kérdezte egy rekedt női hang a vonal másik végén. Úgy tűnt, Angela nem szereti ha az éjszaka közepén felébresztik.
- Angela, él! Jól van, életben van! - kiabált izgatottan Booth.
- Kicsoda?
- Hát Bones! - a vonal túlvégéről egy sóhajtás hallatszott. Angela higgadtan, mintha egy ötéveshez beszélne, válaszolt.
- Booth, édesem... Ne csináld ezt magaddal... Tudom, milyen rossz...
- Nem, nem! Angela én komolyan beszélek! - ekkor lépett ki az orvos. - Várj, adom a dokit! - azzal a meglepett fickó kezébe nyomta a mobilt.
- Haló, itt Dr. West.
- Angela Montenegro.
- Nos, Miss Montenegro, azt hiszem, kétség kívül kijelenthetem, hogy Dr. Brennan él és virul. - még folytatta volna, de Angela belesikított a kagylóba, majd még hozzátette:
- Booth, máris ott vagyunk! - azzal letette. A doki most Booth-hoz fordult.
- Dr. Brennan állapota stabil. Rengeteg drogot kapott, ezeket kiürítettük a szervezetéből de még nagyon gyenge. Napokig eszméletlenül tartották. Bemehet hozzá, de még beletelhet pár órába, mire felébred. - Booth csak erre várt. Berontott a kórterembe.
Leült a kis székre az ágy mellett, és mindkét kezével megszorította a nő balját. Csak nézte őt. Egy életen át elüldögélt volna mellette...
------------------------------------
- Hogy van? - kérdezte izgatottan Angela, ahogy Booth kijött a szobájából.
- Jól, de még mindig alszik. - sem hangjában sem arcán nem tudta leplezni azt a határtalan boldogságot amely átjárta. Camnek mosolyt is csalt az arcára. - Egyesével bemehettek. - ahogy kimondta, Angela már el is indult.
Booth leült a váróban. Barátai mind az arcát fürkészték. Egy idő után ez kissé idegesítővé vált.
- Mi van? - mordult.
- Á semmi... - felelték.
- Tényleg, csak mi is örülünk, hogy Brennan él. - terelt Cam. Aztán feltette a kérdést, amely a boldogság felhői alatt mindnyájukban megfogalmazódott: - De hogy lehetséges ez?
- Fogalmam sincs... - mondta Booth. Aztán Hodgins váratlanul előrukkolt valamivel, az összeesküvés elméletek királyához méltóan:
- Mi van, ha az egész csak átverés volt? Ha a doki aki a golyót operálta hazudott? - kérdezte.
- Miért tette volna? - vetette fel Sweets. Jellemző, hogy a pszichológus az okot firtatja.
- Különben is, a boncolást akkor sem úszhatta meg... - gondolkodott Cam.
- A boncnok! Ki végezte a boncolást? - kérdezte Booth. - Ennek kell utána nézni! - már telefonált is.
- Akárki is volt, élve akarta eltemettetni Brennant... - összegezte Hodgins.
------------------------------------
A következő órákban mind meglátogatták Temperance-t, aki továbbra sem ébredt fel, és felhívtak mindenkit, hogy Bones igenis él. Maxék is benéztek a kórházba, de aztán ahogy az idő telt, mindenki lassan haza szállingózott, és Booth lelkére kötötték, hogy hívja őket, ha valami történne.
Booth ismét a kis széken ült. Ekkor mintha Bren ajkai megmozdultak volna. Aztán Booth érezte, ahogy a nő fáradt kísérletet tesz a keze megszorítására.
- Bones! - suttogta, és egyből felugrott.
- Booth...? - lehelte szinte némán Temperance.
- Cssss... Bones, itt vagyok. - odahajolt és homlokon csókolta. - Ne beszélj! Itt vagyok.
- Mi... Történt? - motyogta a nő. Booth visszaült a székre, és elmesélte a történetet egészen a lövéstől, a temetésen át a kórházig.
- Ho... Hogy vetted észre... Hogy... Kiáltottam... A koporsóból? - kérdezett rá Bones az egyetlen még irracionálisnak tűnő szálra a sztoriban. Nem is emlékezett, hogy bármikor is felébredt volna.
- Ott voltam veled. - felelt halkan Booth.
- Miért...? - kérdezte Bones. Az FBI ügynök nyelt egyet, majd válaszolt:
- Én mindig itt vagyok!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon 
, hogy egy ilyen ficcet is olvashatok.Nem hittem volna, hogy Brennan él.Bár reménykedtem benne.Gratula zseniális lett!Azonnnal:
Nagyon klassz lett, örülök, hogy életben van :) Gratula, és várom az utolsó ( :( ) fejezetet ^^ KK!!!