Washington az államok úrnője. A város mely nem nyughat, amely sosem alszik. Lakhelye az elnöknek, otthona a törvényeknek. A vallásszabadság, a szókimondás, a szekták területe. Olyan intézmények megteremtője, mint az FBI vagy a kongresszus. Egy nagyváros, szívében ezer kisvárossal és olyan kerültekkel, mint Columbia, Alexandria vagy Georgetown. Azt mondják, ha valaki igazi amerikainak tartja magát, vagy azzá akar válni, az első, amit látnia kell, a National Mall és benne a Washington-emlékmű, ahogyan mint egy gerinc köti össze a Fehér házat a Capitoliummal.  A második a Smithsonian. A harmadik pedig a nemzeti levéltár, benne a két legfontosabb irattal, amelynek értéke vetekszik a Mona Lisa-val, a Függetlenségi nyilatkozat, és az Alkotmány. Nos persze, ez azon emberek véleménye, akik még sose jártak itt. Én nem így vagyok ezzel, és mivel ez az én naplóm, elmesélem hát, mit és hol, érdemes megnézni, vagy ha okosabb lettem volna inkább elkerülni. De ne szaladjunk ennyire előre.

A történetem egy forró nyári estén kezdődött. Új voltam a városban. Pár hónapja csak hogy idevetődtem. Egy vacak kis szobát bírtam csak megfizetni, azt is csak nehezen. Senkit se ismertem. Na persze, ez nem igaz, de ettől drámaiabb, ahogy leírom. Volt egy lány, egy furcsa felfogású érdekes szemléletű lény. Aki mindig mást mondott, mint amit gondolt és sose értette a mondandóm. De ez nem zavart nagyon. Amikor csak tehettem, vele töltöttem az időm. Bulizni mentünk, vagy csendesen iszogatni, esetleg egy jót kávézni. Ez az este se indult másképpen. Bulizni akartunk, de aztán ő, valamiért nem jött el. Először mérges voltam. A fenébe is, hiszen szombat este volt és másnap ő se dolgozik, már ha ezt lehet egyáltalán munkának hívni, de aztán arra gondoltam talán jobb is így. Néha nem árt egy kis magány, pláne ha az ember pasira vadászik. És én most arra vadásztam. Na, nem feltétlenül a társaság, mint inkább az érzés kedvéért, hogy van kihez szólnom, vagy ki mellet ébrednem másnap.

A Potomac folyó partján sétálgattam, mikor szemet szúrt egy furcsa épület. Még sose láttam az előtt. Kinézete alapján valami bár lehetett, de a névtábla még nem került ki. Helyette egy felírat díszelgett „Nagy nyitási kedvezmények”. Tehát nem tévedtem, ez a hely is új volt, akárcsak én. Viszont én, ellentétben vele, borzalmasan szomjas voltam. Este kilenc körül járhatott az idő és a rekkenő hőség, ami folyogatta a várost, mit sem csitult, pedig a nap, egy ideje lement már, mégis legalább harmincöt fok volt. Pokoli kánikula. A levegő égette a bőröm. Tökéletes szélcsend volt. Most így visszagondolva nem is csoda, hogy akkora vihar csapott le, de erről később.

Tehát ott álltam az ajtóban, szomjasan, fejemben a „mit veszíthetek?”gondolatával. Meggyőztem magam, hogy semmit, így bementem. Az első, ami szemet szúrt már a bejáratnál az a komoly műszaki kütyük hadserege volt. Meg is torpantam, de a nagydarab pasi azt mondta ez csak a védelem miatt kell, mert erre felé egyre több a bandaháború és az erőszak. Hát jó. Vontam meg a vállam. Átmentem a fémkapun, a szenzoros érzékelőkön és a fotocellás sorkapun is. Négy kapu egymás mögött? Micsoda marhaság. És ahogy elnézem még a beállításai is rosszak. Na, nem mintha nagyon konyítanék ehhez. Tovább mentem hát és egy egész érdekes belső szerkezetű terembe jutottam. A terem közepén egy emelvény volt, ahol pár ember táncolt. Fémből készült lépcsők vezettek az emeleti félig nyitott fülkék felé, amiket a levegőben acél hidak kötöttek össze. Szerájok. Gondoltam rögtön. Akkor ez tényleg nem mindennapi hely lehet aztán megláttam, hogy az emelvény mellett van egy lejáró a pincébe. Nem is rossz. Nézelődtem még volna tovább is, ha a szemem nem akad meg valamin. Egy csodaszép kerek fenék, amit sötét öltönybe bújtattak ugyan, de még így is meseszép volt. Húh! Milyen kár, hogy nem egyedül van, a szőke csaj igen csak kacéran néz rá, és hogy az arcát nem látom. Na, sebaj. Beljebb akartam menni mikor egy lány elém állt.

• Meghívó?
• Ő. Izé… Nekem az nincs!
• Akkor ki kell fizetned a belépőt!

Tehettem egyebet? Hát fizettem, nem is keveset! Egyre furcsább volt a hely számomra. Fizetős klub? Kaptam a lánytól egy kis kitűzőt, amin egy Margaréta díszelgett. Aztán egy tálcát dugott az orrom alá, amin valami papír fecni volt, rajta meg két sor üresen. Az egyik a nevemet a másik az aláírásomat hívatott őrizni. Hülyék ezek? Mióta kell aláírni, ha az ember inni akar, egy-két sört? Nem. A nevem tuti nem adom meg. De akkor menni kéne. Jött a dilemma. Menjek vagy maradjak? Maradtam és kitaláltam egy nevet. Azt hiszem Bianca Sett, akivel még az oviban jártam egy csoportba nem lesz mérges ezért. Nem szeretem a hazugságokat sose voltam híve, de óvatos ember lévén, nem volt választásom. Alákapartam a fecnit. Kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt és egy kacér vigyor kíséretében „kellemes estét” kívántak. Valami itt bűzlik! Na, jó. Bemegyek! De ha bajt szimatolok, akkor megyek is kifelé. Megfogadom többször is, míg bejárom a belsőteret, úgy-ahogy, hogy érzem a bajt és a következő lépcsőnél lemegyek, de csak nem teszem. Kíváncsi vagyok. A nem rég még félig nyitott fülkék mindegyike most zárva van. Nem értem. A folyosó végén látok egy nyitottat. Megindulok felé. Odaérek, és akkor jön a sokk. Belépek. Székek és asztal helyett zuhanyzó van bent és franciaágy meg sok-sok tükör. Úristen! Ami leesik nem tantusz, hanem szikla! Ez egy olyan klub! Egy Swinger! Atyaég! Menekülj! Ordítja a kis hang a fejemben. Közben a fotócella becsukja mögöttem az ajtót. Csapda! Megjelennek a fejemben a cikkek, amiket olvastam az ilyen helyekről. A szívem zakatol. Csak akkor lesz szex, ha akarom. NEM! Megint hang. Megindulok az ajtó felé. A fotócella nyitja. Kinyílik, de valaki áll mögötte. El akarok menni mellette de, megragadja a karom.

• Bianca… Már mész is?

Tessék a baj, amit végig éreztem. Ez a furcsa öreg és visszataszító módón vigyorgó férfi a nevemen szólít. Vagyis azon a néven, amit a kapuban mondtam. Tehát nem ismer. Akkor mit akar? Fuss! A hang már sikolt. A gyomrom remegni kezd.

• Igen!

Vakkantom oda és lerázom a kezét, az üres pohár kiesik az enyémből és szilánkokra robban a csempepadlón. Látom, hogy utánam akar kapni. Megindulok, végig a folyosón aztán a lépcsőn lefelé, miközben utánam lohol. Most merre? Az emelvény! Kapok észbe. Megkerülöm gyorsan. Ahogy hátra nézek a pasi eltűnt. Nagy levegőt veszek és megindulok a kijárat felé el a pincelejáró mellett. Aztán meglátom újra. Remélem ő nem lát meg! Leszaladok a lépcsőn a pinceszint felé. Közben azon füstölgök, hogy inkább szembe kéne szállnom vele mintsem elfutni, de ehhez nincs erőm. Volt valami az italban és világ táncolni kezd. Megint fülkék, de ezek zárva vannak és pirosan világítanak alul. Kell, hogy legyen valami vészkijárat vagy ilyesmi. Lázasan keresi a szemem. Ahogy elrohanok, az egyik fülke kinyílik. Körbenézek és meglátom, ahogy a férfi cipője megjelenik a lépcsőn. El kell bújak. Benézek a fülkébe, sötét van, korom sötét. A zene hangos, a világ táncol, annyira pánikolni kezdek, hogy a gyomrom is forog. Szédülök, már a járásom se egyenes. Betámolygok és neki dőlök a falnak. Valami felvillan előttem, a kitűzöm mellett. Az ajtó becsukódik és hallom, ahogy a zár kattan. Tehát zárható. A piros fény felvillan. Megnyugtató sóhajt hallatok és zihálva csúszom végig a falon lefelé a föld irányába. Hangosat csattanok, amikor leérek. Nem számít. Érzem, hogy el fogok ájulni. Ekkor halottam meg a szuszogást. Valaki van itt! Az erőm elfogyott. Nem tudok tovább menni. A hang viszont nyugodt és egyenletes. Négykézláb indulok neki a hang felé. Sötét van és semmit se látok. Félúton fellökök valamit. Hallom, ahogy a pohár hangosan koppanva leesik és elgurul. Nem tört el? Még van értelmes kérdés a fejemben, de nem sok már. A kezem alatt a hideg csempe helyét bársonyosan puha szőnyeg veszi át. Hát ezért! A hang és gazdája továbbra is szuszog. Nem halotta meg? Megérzem a pezsgő illatát, ami a pohárban lehetett. Ezt kaptam én is. Tutira drog van benne! Akkor őt is kiütötték. Remegni kezdek, reszket a kezem, a világ már néha el-eltűnik. Utolsó gondolatom, hogy remélem, a hang gazdája tényleg ki van ütve és nem csak alszik egyet, egy erőszakos szex után. Picit még közelebb megyek, hogy ne a hideg csempén terüljek el és megérzem a hang tulajának a parfümjét. Ez egy pasi… Aztán nincs tovább. Elájulok.

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.09.02. 19:24 enci.2 érdekesnek igérkezik!! :D türelmetlenül várom a folytatást... ami ha jól látom már van is... xD GRATULAA!!! :)

2011.08.31. 19:38 hullaviasz Húha, ez asztán adrenalinfokozó volt Egyetértek Sophie-val, tiszta akciófilm Nagyon izgalmasnak és ígéretesnek tűnik, mihamarabb folytasd, mert kíváncsi vagyok már, hogy mi lesz a szerencsétlen, kíváncsi hölgyikénkkel  KK és megintcsak egyetértek Spphie-val, a stílusod lenyűgöző Még!

2011.08.31. 18:03 Sophie Mint egy izgalmas akciófilm eleje... Mindjárt elrabolják az ufók, és szupernőt csinálnak belőle??? Minden esetre a stílusodat imádom A sztori eredeti és ígéretes A folytatást pedig nagyon várom!! KK

1