|
Kamilla: Legbelül/1.
Brennan kinyitotta a szemét és megpróbált felkelni, de a teste nem engedelmeskedett. Szokatlan gyengeség kerítette hatalmába, ami émelygéssel párosult. Minden erejét összeszedve felült, miközben magyarázatot próbált találni a tüneteire. Gondolatait egy számára ismerősnek tűnő hang szakította félbe.
– Jól vagy?
Az ajtó felé fordult, és a látványtól teljesen ledöbbent.
– Sully?! – mondta egész halkan – Te mit keresel itt?
A férfi közelebb lépett hozzá, miközben a szája mosolyra húzódott.
– Mégis hogy érted ezt? Talán már döntöttél kettőnkkel kapcsolatban? – kérdezte, miközben az éjjeliszekrényen lévő dobozkára mutatott.
A nő nem értette a célzást, fogalma sem volt róla, hogy miről van szó. Gyanútlanul nyúlt a tárgy felé. Felemelte a doboz tetejét, és sóhajtott egyet. Hiszen ez egy gyűrű, eljegyzési gyűrű. Sully megkérte a kezem? Nem emlékezett semmire. Se Sully-ra, se a gyűrűre. Az utolsó emlékképe az volt, hogy tegnap este munka után beült Booth-szal a Royal Diner-be és megivott egy sört, aztán taxival ment haza. De már egy év is eltelt azóta, hogy Sully elutazott, akkor most hogy került mégis ide? Mi ez az egész? Talán álmodom? Ezernyi kérdés fogalmazódott meg benne, miközben megrémítette a helyzet.
– Nem, még nem – válaszolta kissé bizonytalanul, majd visszatette a dobozkát a helyére.
Úgy döntött, nem árulja el, hogy nem emlékszik semmire. Racionális magyarázatot akart találni a történtekre.
– Akkor jó. Van rá egy heted, nem kell elsietni – bólintott az ügynök, majd aggódó pillantást vetett rá – Hogy érzed magad?
Brennan kisimított egy hajtincset az arcából.
– Gyenge vagyok és émelygek.
Sully a szemébe nézett és megfogta a kezét.
– Ez természetes a kemoterápiás kezelés után.
Szavai újabb megdöbbenést váltottak ki a nőben. Kemoterápia? Úgy érezte, hogy rögtön elájul. Szemei megteltek könnyel, hisz tudta, hogy ez csak rákot jelenthet. A padlót kezdte bámulni, hogy a férfi ne vegye észre a reakcióját.
– Most mennem kell az irodába – szólalt meg Sully, majd egy csókot nyomott szerelme homlokára, és kisétált a szobából.
A nő egyedül maradt a kétségbeeséssel, ami úrrá lett rajta. Teste remegni kezdett, miközben kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, amiben személyes papírjait tartotta. A betegségéről szóló dokumentumot kereste, és pár pillanat múlva meg is találta. Leukémia… Kemoterápia… Leukémia… Visszhangzottak fejében a szavak, miután elolvasta a diagnózist. Ez egy rémálom, vissza akarom kapni az igazi életemet, suttogta magának. Mindent visszapakolt a fiókba, majd öltözni kezdett. Csak az járt a fejében, hogy el kell mennie innen. Meg kell tudnia, hogy mi történik vele, és hogy miért. Mikor elkészült, felkapta a lakáskulcsát és az utcára sietett. Beszállt az első taxiba, ami az útjába került. Megadta a címet, és 10 perc múlva az FBI épülete előtt szállt ki. Egy határozott mozdulattal belépett az ajtón, és Booth irodája felé vette az irányt. Bízott benne, hogy nem fut össze Sully-val, most csak Booth-szal akart beszélni. Azt remélte, hogy tőle választ kaphat néhány kérdésre. A férfi irodája előtt megállt, és onnan figyelte a társát, amint az íróasztalnál ült és egy papírra jegyzetelt. Brennan-nek egyre gyorsabban kezdett dobogni a szíve, bár nem értette, hogy miért. Sóhajtott egy nagyot, majd belépett a helyiségbe.
– Bones! Te hogy kerülsz ide? Otthon lenne a helyed, pihenned kellene. Sully mondta, hogy ma voltál az első kezelésen – állt fel a székéből Booth.
A nő idegessége múlni kezdett, mikor az ismerős barna szempárba nézett.
– Booth! Sully mikor jött vissza, és én mióta vagyok vele? – tért rá a számára lényeges kérdésre.
– Miért kérdezed? Talán ez egy teszt, amivel próbára akarod tenni a memóriámat? – mosolyodott el a férfi, majd társa arcára pillantva komolyra fordította a szót – Fél éve jött vissza, akkor újra találkoztatok és azóta is együtt vagytok. Azt mesélted, hogy feltámadtak a régi érzések kettőtök között.
Brennan nem értette az egészet. Miféle régi érzések? Hisz ő nem érez semmit Sully iránt. Még szexuális vágyat sem.
– Átmentem a teszten? – lépett közelebb hozzá Booth, egy újabb mosollyal az arcán.
Furcsa bizsergés futott végig a nő testén, miközben egymás szemébe néztek. A levegő megtelt feszültséggel, és mintha egy pillanatra megszűnt volna számukra a külvilág. A telefon csörgése törte meg a csendet, melynek hatására úgy léptek távolabb egymástól, mint akiket rajtakaptak valami tiltott dolgon. Brennan zavartan bámulta a földet, amíg a társa telefonált.
– Találtak egy hullát. Most szállítják be a Jefferson-ba – tette le a készüléket az ügynök.
– Én is veled megyek – közölte ellentmondást nem tűrő hangon a nő, és gyorsan kilépett az irodából, mielőtt Booth megszólalhatott volna.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kicsit sokkoltak a dolgok!
De ahogy a többiek is mondták érdekes és izgalmas lett. :D